Tudom, hogy már nagyon rég volt rész, egy hónapja. Bocsi, de nem nagyon volt időm ezt írni és ihlet sem nagyon volt, de most összeszedtem magam, hogy feltehessem az ötödik részt. Tudom, hogy nem sokatokat érdekel, de azért hagyjon maga után nyomot, aki itt járt.
Louis
már úgy érezte jobban van, így a többiek után szaladt, már nem tudott egyedül a
szobában feküdni, miközben egésznap senki felé sem néz. Nagyon rosszul érezte
ott magát és kicsit ki szeretett volna kapcsolódni. A többiek eleinte
ellenezték, mert aggódtak érte, de végül beleegyeztek, hogy velük tartson.
Természetesen utána mindent megbántak, mert egy autó feljött a járdára, olyan
hirtelen történt az egész, hogy erre senki sem számított. Elugrott onnan
mindenki, azonban Louist eltalálta, talán késtek a reflexei, szerencsétlent
odanyomta a kerítéshez, a hasát majdnem összenyomta, de elhajtott onnan, így
Louis összeesett. A többiek csak döbbenve nézték a barátjukat, már megbánták,
hogy megengedték, hogy velük tartson. Louis eszméleténél volt, a földön
összekuporodott és a hasát fogta. Harry lehajolt hozzá, hogy jobban szemügyre
vegye, lassan a sofőr is kiszállt, aki nagyon meg volt ijedve, hiszen teljesen
váratlanul érte ez az egész. A fiúk azt hitték részeg, közben az igazság az,
hogy majdnem elaludt a volán mögött, ezért történhetett meg ez.
-Jól
vagy? –Kérdezte aggódva Harry.
-Kérem,
bocsássatok meg, nem szándékos volt. –Akadt ki a sofőr.
-Talán
nem kéne részegen volán mögé ülni. –Kiabált vele Zayn. Addig Liam gyorsan
kihívta a mentőket.
-Nem
vagyok részeg, csak majdnem elaludtam, de iszonyatosan megijedtem, amikor
megláttam, hogy mi történt. –Magyarázkodott a sofőr, Zayn legszívesebben
behúzott volna neki, már készítette is az öklét, de Liam lefogta.
-Zayn,
ennek semmi értelme, attól még nem lesz jobb és nem tudjuk visszafordítani.
–Nyugtatta le a barátját, ekkor valóban lehiggadt.
-Igazad
van. –Suttogta, majd hátrébb lépett. Próbált megnyugodni, majd Louisra nézett,
aki szenvedett, de próbált felülni a földről. Leguggolt hozzá.
-Jól
vagy? –Fordult felé, ő csak bólogatott, de látszott rajta, hogy fájdalmai
vannak, a hasát fogta.
-Én
csak bajt hozok a fejetekre, velem csak a gond van. –Panaszkodott Louis és
fejét lehajtotta, bánatos volt.
-Dehogy
vagy terhünkre, pont ellenkezőleg. Ha bajba került, mi mindig itt vagyunk
neked, ne érezd magad fölöslegesnek. –Vigasztalta Zayn, látszólag kicsit meg is
nyugodott. A mentősök is megérkeztek, hozták a hordágyat, mert Louis nem tudott
felkelni.
-Jól
van? –Kérdezték, de látszott az arcán, hogy fájdalmai vannak. Továbbra is a
hasát szorította, a mentősök segítettek neki felfeküdni a hordágyra, majd
betették a mentőautóba.
-Mi
is mehetünk? –Kérdezte Liam, az orvosok azt kérték, hogy maximum csak egy ember
menjen, mert többen nem férnek be. Harry azonnal előlépett, hogy ő igényt
tartana rá.
-Majd
én megyek, én vagyok a legjobb barátja. –Mondta büszkén, de ekkor Zayn
félrelökte az útból.
-Semmi
szükség nincs itt rád, majd én megyek, mert te felelőtlen vagy.
Harry
ideges lett, már nem sok hiányzott ahhoz, hogy megint egymásnak essenek. Liam
közéjük állt.
-Ezt
ne itt, kérlek! –Mondta nyugodtan, a mentősök már türelmetlenek voltak.
-Döntsék
már el! –Szólt rájuk, ekkor Liam határozottan odament az ajtóhoz és
kijelentette, hogy ő megy. Így ő ment, ekkor Zayn és Harry meglepődve néztek
egymásra, illetve megrázták a fejüket, hogy ez nem lehet igaz. Egyikük se ment.
-Ezt
értétek el. Végül is jobb, ha Liam megy, mert ti folyton csak összevesztek.
–Mondta Niall és igaza is volt.
-Mivel
én vagyok Louis legjobb barátja, ez meg mindig közbeavatkozik. –Panaszkodott
Harry, ekkor Zayn is kinyitotta a száját.
-Rossz
hatással vagy rá, nem érted?
Niall
megrázta a fejét, ez már neki sok volt. Komolyan, úgy volt vele, hogy ez már
nagyon gyerekes, amiket ők ketten itt lerendeznek, és Louisnak is csak rosszat
csinálnak és egyik sem veszi magát észre.
-Te
ezzel Louist is ki fogjátok készíteni. Majd ő eldönti, hogy kivel szeretne
lenni, de az is lehet, hogy mindkettőtökkel.
-Igazad
van. Harry, béküljünk ki! –Nyújtotta Zayn Harry felé a kezét, aki egy percig
megállt gondolkodni, majd aztán belecsapott a kezébe.
-Béke
veled, fogjunk össze és segítsünk együtt Louisnak. –Kezet ráztak, Niall örült
neki, hogy végre meg tudtak egyezni, azonban tartott egy kicsit tőle, hogy
megint össze fognak kapni valami hülyeségen.
-Akkor
indulhatunk? –Kérdezte Niall, a többiek beleegyeztek és indultak a kórház felé
Louishoz. Mire megérkeztek, addigra elég idő eltelt azóta, hogy fejleményeket
mondjanak, illetve tájékoztassák őket az állapotáról. Liammel összefutottak, ő
odakint várakozott, mert nem mehetett be hozzá.
-Louis
hogy van? Ugye nem súlyos? –Kérdezte aggódva Harry, megfogta Liam kezét és
rángatni kezdte, nagyon ideges volt.
-Nyugodj
már le! Nincs életveszélyben szerencsére, csak megfigyelés alatt van, nincs
miért aggódni. –Válaszolta nyugodtan Liam, Harry ekkor megkönnyebbült, kifújta
a levegőt, de a többiek is.
-Azt
hittem már nagyon súlyos, olyan nagy fájdalmai voltak. –Mondta Zayn.
-Semmi
gond, nagyobb volt az ijedség, mint a baj. Még várni kell egy kicsit, utána
bemehetünk hozzá. –Mondta Liam.
Nem
sokkal később mindannyian helyet foglaltak, aztán kicsit később megjelent Louis
orvosa, azonnal oda is ment a fiúkhoz, akik felpattantak a helyükről és várták
a fejleményeket. Az orvos szólásra nyitotta a száját.
-Jól
van, akár holnap reggel el is hagyhatja az intézményt, mert még megfigyelés
alatt tartjuk. Van egy kicsi bélfertőzése, de amiatt nem muszáj kórházban
lennie.
-Akkor
jó.
Ezután
bemehettek hozzá, Louis nagyon örült neki, nagyon lehangolt volt most a
hangulata, főleg azért, mert nagyon fölöslegesnek érezte magát. Úgy volt vele,
hogy csak hátráltatja a többieket, mert vele csak a baj van és egy igazi
szerencsétlennek gondolta magát.
-Köszönöm,
hogy bejöttetek, de igazán nem kellett volna. Mindenkire csak a bajt hozom,
miattam nem tudtatok menni a dolgotokra, teljesen kívülállónak érzem magam.
Csak teher vagyok a számotokra. –Akadt ki Louis, nem volt szokása panaszkodni,
de most ki kívánkozott belőle.
-Dehogyis,
ez nincs így, a barátaid vagyunk és jóban-rosszban melletted állunk. –Ült le az
ágyára Harry, közben megfogta a kezét, hogy érezze a közelségét. Louis egy kicsit
ekkor jobban érezte magát, tudta, hogy barátokkal van körülvéve, ha nem így
lenne, akkor most nem lennének mellette. A hamis és érdekemberek csak akkor
vannak általában az ember mellett, ha minden jól megy, és ha rossza fordulna a
helyzete, akkor szó nélkül elpártolnak tőle. A fiúk meg teljesen az
ellenkezőjét mutatták ennek, azt, hogy rájuk bármikor számíthat.
-Köszönöm
nagyon nektek. –Könnyek gyűltek a szemébe, ekkor Harry úgy érezte, hogy ráférne
egy nagy ölelés a barátjára, ezért azonnal megtette. Louis viszonozta is, elég
erősen szorította magához a göndör hajút.
-Hamarosan
minden rendben lesz, jobban leszel és több baj nem érhet. –Bíztatta őt Harry,
azonban Louis tudta, hogy ez nem így van és meg fordult a fejében az is, hogy
ez lehet egyre rosszabb lesz. Niallen kívül senki sem tudott a problémájáról.
Amikor Harry kijelentette, hogy minden jobb lesz, ekkor össze is nézett az ír
szőkeséggel, szomorúan tekintettek egymásra. Niall azonban próbálta bíztatni,
hogy nincs minden elveszve, csak vigyázzon magára és ne idegeskedjen. Louisnak
ez nem nagyon megy, mert nagy benne a megfelelési vágy, fontos számára mások
véleménye, illetve, hogy mit gondolnak róla az emberek. Ő nem külsőségekkel
akart kitűnni és nem is az volt a célja, hogy a kinézete miatt szeressék az
emberek, hanem leginkább tettekkel, fontos volt számára a munka.
-Úgy
legyen. –Válaszolta Louis, azonban nem így gondolta, túl pesszimistán állt a
dolgokhoz, úgy gondolta, hogy számára már semmi jó dolog nem történhet ebben az
életben és, hogy meg fog halni. Kár lenne érte, hihetetlen, hogy ilyeneken
gondolkodott. De vajon miért fordul meg ilyesmi a fejében egy fiatalembernek?
-Ne
legyél elkenődve, nincs miért. Nincs olyan, hogy csak rossz dolgok történnek
egy emberrel. Tudod, egyszer fent, egyszer lent és nem lehetünk mindig fent.
–Mondta Liam, miközben ő is odaült az ágyára és megfogta a kezét.
Teltek
a hetek és Louis már jobban volt, azóta nem történt vele semmi baleset, illetve
betegség sem döntötte le a lábáról. Nyugodtan tudtak koncertezni, anélkül, hogy
meg kéne szakítani vagy lefújni az egészet, esetleg elhalasztani miatta. Így is
lelkiismeret furdalása volt az egész miatt. Többé már nem fordulhat elő ez,
nehogy rajongókat veszítsenek, illetve attól is tartott, hogy akinek ő a
kedvence, az átpártol máshoz és egyre kevesebben fogják szeretni. Tehát
igyekeznie kell és meg kell mutatnia, mit tud és, hogy nem fognak kárba menni
miatta koncertek.
A
betegsége miatt az elmúlt hetekben elég ritkán hívta fel Eleanort, emiatt is
lelkiismeret furdalása volt, mivel kötelességének érezte ezt, azonban a lány
egyszer sem kereste őt. Az elmúlt egy hétben, amikor már teljesen jól volt,
napi szinten beszéltek és mindig Louis hívta őt.
-Már
nagyon rég beszéltünk, szívem, nagyon hiányoztál. –Szólt bele Louis a telefonba,
közben fülig ér a szája, mert boldoggá tette őt már az is, hogy hallhatja
Eleanor hangját.
-Már
azt hittem, nem fogsz hívni, nagyon hiányoztál. –Szólt vissza kedvesen Eleanor,
azonban nem lehetett látni, hogy milyen arcot vág közben. Louis maga elé
képzelte őt, ahogy kicsattan a boldogságtól hozzá hasonlóan. Hogy így volt-e,
azt csak maga Eleanor tudja.
-Hogy
vagy? Ugye jól mennek a dolgok? Mit csinálsz szabadidődben? –Louis.
-Minden
rendben van, tehát nincs miért aggódnod, nincs időm unatkozni, mert a barátaim
itt vannak nekem, ők segítenek nekem mindenben, de azért jobb lenne, ha te itt
lennél velem, így egy kicsit üresnek érzem magam. –Hangzottak a telefonban
Eleanor kedves szavai, Louis úgy gondolta, hogy nagyon őszinte hozzá és valóban
így érez. A valóság ennél már fájdalmasabb volt, és az is meglehet, hogy Louis
nem is akarta azt tudni.
-Én
is így vagyok vele, alig várom már, hogy lássalak. Mikor tudsz eljönni?
-Még
nem tudom, de szólni fogok. Jobban vagy már? –Eleanor.
-Igen,
már sokkal. Nagyon bánom, hogy emiatt nem tudtalak mindennap hívni, de majd
bepótoljuk. –Mondta Louis és legszívesebben órákig beszélt volna vele, de a
lány menni akart.
-Sajnálom,
de most le kell tennem, mert kezdődik az órám és nem késhetek el.
-Rendben
van, puszillak, szerelmem!
-Én
is téged. –Eleanor gyorsan letette, nehogy Louis feltartsa. Louis meg csak
bámulta a telefon képernyőjét, ahol Eleanor volt a háttérkép.
-Ilyen
hamar letette? –Kérdezte meglepődve Niall.
-Mennie
kellett órára. –Válaszolta Louis.
-Érdekes,
hogy akárhányszor hívod, tíz perc múlva mindig mennie kell. Csak, hogy lerázzon
téged. –Gyanakodott Niall és a gondolataival nem kímélte Louist, pedig
megfogadta, hogy azt fogja tenni Louis miatt. Nem akarta, hogy összetörjön, főleg,
hogy most nincs jól. Ez csak rosszabbat tenne neki. Mikor ezt kijelentette,
Louis odakapta a fejét és kissé mérgesen nézett rá. Szavak nélkül is éreztette
vele, hogy ilyet senki sem mondhat arra a nőre, akit szeret.
-Most
miért nézel így? Csak az igazat mondtam. –Folytatta Niall.
-Miért
akarna lerázni? Tudod, hogy egyetemre jár, szinte mindennap bejár és sokat kell
tanulni. –Védte meg Eleanort Louis. Niall nem értett vele egyet, de biztos volt
benne, hogy Zayn és Liam is látják, milyen valójában Eleanor. Persze,
bizonyítékuk nem volt rá, ezek csak gyanúk és lehet, hogy csak ők dramatizálják
túl és a valóságban Eleanor egy rendes lány.
-Jó,
nem szóltam, csak ne veszekedj velem!
-Nem
állt szándékomban veszekedni, csak nem szeretem, ha fikázzátok Eleanort.
-Nem
fogjuk. De akkor jobb, ha most nem lépsz fel twitterre. –Figyelmeztette Louist
Niall.
-Miért
nem? –Kérdezte meglepetten Louis. Mintha nem tudná, hogy mi szokott ott
mostanában menni.
-Ne
mondd, hogy nem tudod. A Larry shipperek megint aktívkodnak, jobb, ha nem
látod, mert rendesen elhordják Eleanort. –Niall.
Louis
begurult, pedig ez már nem az első eset volt. Elővette a telefonját és fel is
ment azonnal twitterre.
-Ezt
nem hiszem el? Miért nem tudnak már leállni, miért nem értik meg, hogy mi
Harryvel csak barátok vagyunk és én csak Eleanort szeretem? –Akadt ki Louis,
már majdnem elsírta magát, de próbálta visszatartani. Eldobta a telefonját, nem
volt hajlandó tovább olvasni és abba bele sem mert gondolni, hogy milyen
üzeneteket kaphatott most. Niall próbélta nyugtatni, de kevés sikerrel.
-Hallod?
Ne akadj ki, ezzel a problémával egyre többször kell majd szembenézned! –Mondta
Niall, miközben szembeállt vele és vigasztalni próbálta, de nem használt, mert
ekkor Louis a párnájába temette az arcát, később magára húzta a takarót és
sírni kezdett.
-Ne
mondd el senkinek! –Kérte Niallt síros hangon, és ő megígérte neki, hogy
tartani fogja a száját. Utána Louis kérésére magára hagyta és nem állt
szándékában a többieket egyáltalán a szoba közelébe engedni, valahogy el kell
terelni a figyelmüket. Majd azt mondja, hogy Louis lefeküdt aludni.
Ki
is ment a többiekhez a teraszra.
-Louis?
–Kérdezte Harry, egyből gondolta, hogy fel fog nekik tűnni, hogy ő nem jött.
-Lefeküdt
aludni. –Felelte határozottan Niall.
-Nektek
nem furcsa, hogy Louis mostanában mindig fáradt? –Gyanakodott Liam, azonban ez
a többieknek is feltűnt, mivel régebben nem volt ilyen. Azonban Niall is furcsa
volt nekik, olyan, mintha titkolt volna valamit és ezt szóvá is tették neki.