7. rész

Ne haragudjatok a késésért, erre a blogra tényleg nem volt időm, mert ott a másik és energiám meg nem mindig volt írni, ha meg volt, akkor a másikat írtam. Egy hónapja legalább nem volt rész. Azért írom ezt ritkábban, mert nem olyan nagy az érdeklődés, mint a másikon. Ezt amúgy be is zárnám, de én szeretem ezt írni és mindenképpen le akarom írni Louis szenvedését.

Louis bezárkózott teljesen, mert körülbelül egy fél órája egy rajongó nagyon megbántotta. A legnagyobb baj mégis az volt, hogy teljesen magára vette, sőt úgy vélte, hogy igaza is van, tényleg egy senki, nem érdemli meg, hogy itt legyen, hiszen nem ér semmit. Levetkőzött, csak egy alsó és egy póló maradt rajta, ezután előkereste a pengéjét, amit mindenhová magával visz, utána magára csukta a fürdőszobaajtót. Leült a kád szélére és combján lévő sebeket kezdte el vizsgálgatni, amik lassan már begyógyultak, hiszen már pár hét eltelt a legutóbbi vagdosás óta. Arra készült, hogy felszakítsa a begyógyuló sebeket, mivel a lelkében nagyon nagy volt a fájdalom, és ha megteszi, akkor valamennyire sikerül felejtenie, mert akkor már csak a fizikai problémákra kell koncentrálni. Rosszul volt a vértől, de ilyenkor nem számított semmi, mert amikor ezt csinálta, akkor azt érezte, hogy megnyugszik. Tisztában volt vele, hogy ezzel csak még többet árt magának, de nem érdekelte, azt se bánta volna, ha elvérzik, legalább akkor nem kell tovább szenvednie ebben a szörnyű világban. A pengét lassan odaemeli a combjához a régi vágások fel, de még nem döfi bele a bőrébe. Amúgy sem szokott mély sebeket ejteni, csak épp, hogy megvágja, hogy kibuggyanjon belőle a vér, elég nagy fájdalmat tud az is okozni. Körülbelül öt perc telik így, valahogy most képtelen rávenni magát erre, azonban az arca tiszta könny volt a sírástól, amit nem tudott abbahagyni. Ledobta magát a földre a kád mellé, innentől kezdve a hátán feküdt már és a plafont bámulta. Elmélyedt gondolataiban, illetve felkészült erre az egészre, karjait kitárta és a jobb kezében helyezkedett el a penge. Lassan odaemelte a hasához, egy darabig ott pihentette a kezét, majd lassan becsúsztatta a pólója alá a kezét. Kissé felhajtotta a pólóját, körülbelül a köldöke felé, utána egy kicsit lejjebb a bőre felé helyezte a pengét, amivel készült kissé megvágni, de csak addig, amíg ki nem buggyan a vér. Érezte már az égő fájdalmat, amit az éles tárgy okozott, de nem hagyta abba. Az egész alhasát telekarcolta, már sírt is a fájdalomtól. Egyszer csak kopogást hallott meg, akárki is az, nem nyit neki ajtót.

Niall úgy gondolta, hogy meg kéne néznie Louist, hogy mi a helyzet vele, ugyanis eléggé ki volt borulva a történtek miatt. Biztosan magába zárkózott, mivel ilyenkor ez volt a szokása. Sietett, amennyire csak tudott, mert tisztában volt azzal, hogy Louisnak szüksége van most valakire, ha már Harry nem törődött vele, akkor ő ment, mert már úgyis tudja a titkát, amit más nem. Lassan odaért a szobájához, lenyomta a kilincset, de zárva volt, tehát nem bekopogott. Választ nem kapott és hiába ismételgette el többször, semmi mozgás és reakció nem hallatszott ki.

-Louis, odabent vagy? –Kiabálta, miközben az ajtót ütötte egyre erősebben és hangosabban. Minden erőfeszítése hiába való, mert így sem kapott választ. Kezdett türelmetlen és ideges lenni, meg már az is megfordult a fejében, hogy valami kárt tett ismét magában, de azért reménykedett benne, hogy elment valamerre sétálni. Az első lehetőséget tartotta valószínűbbnek, ezért is ment fel benne a pumpa. Gondolkozott mit tegyen. Ha szól a többieknek, akkor bizonyára megtudják a titkot, amit Louis nem akart, tehát tiszteletben kell tartania. Legfeljebb szól a recepciósnak, hogy nyissa ki, hátha van pótkulcsuk a szobához. Ez lesz a megoldás, már rohant is le és azonnal el is kérte.

Amilyen gyorsan csak tudott, rohant is fel, hogy megnézze mi a helyzet. A szíve hevesen dobogott az izgalomtól, a keze remegett, ezért alig tudta kinyitni azt a bizonyos zárat.

Louis a fürdőszobából hallotta, ahogy valaki próbálkozik a zárral, ekkor gyorsan felült. Nem láthatja meg, akárki is az. Hirtelen nem tudta mit tegyen, mivel a csempe kissé véres lett. Más megoldás nem igazán volt, tehát magára kellett zárnia a fürdőszoba ajtót. Miközben felállt, a pólója visszacsúszott a helyére, ezért annak alja véres lett és mivel fehér színű volt, tisztán látszott rajta a piros folt. Gyorsan keresett egy másikat, de rádöbbent, hogy nem hozott be magával és az illető már bejutott a szobába és a nevét kiabálta. Gyorsan kinyitotta a zuhanyt, hogy azt higgye, hogy épp zuhanyozik.

-Louis! Itt vagy? –Hallotta meg Niall hangját.

-Igen. –Kiabálta, aztán Niall meg is nyugodott, hogy nem történt vele semmi olyasmi, legalábbis ezt hitte. Azért a biztonság kedvéért megvárja, amíg ki nem jön. Közben Louis feltörölte a csempét, ledobta magáról a koszos pólót, majd egy törölközőbe csavarta magát úgy, hogy a hasa el legyen takarva. Így ment ki, akkor látta, hogy csak Niall az. Bizony, ő már tudja, de akkor sem akarta, hogy ez kiderüljön, mármint, hogy újból elkezdte, mikor előtte megígérte, hogy felhagy ezzel a szokással.

-Minek jöttél be? –Kérdezte kissé idegesen, miközben a barátjára tekintett. Az ír szőkeség nem értette, hogy Louis miért ilyen elutasító vele. Természetesen megértette, ami ma történt vele, de legalább engedné, hogy megvigasztalja.

-Csak segíteni szerettem volna és megnézni, hogy rendben vagy-e. –Válaszolta elfojtott hangon, az aggodalom miatt alig tudott beszélni.

-Jól vagyok, de most egyedül szeretnék lenni. Remélem megérted és most elmész. –Válaszolta már nyugodtabban Louis. Azonban nem vette észre, hogy a törölköző egy kicsit átázott a vértől, mivel biztos volt benne, hogy ha vastagon betekeri magát, akkor nem történhet ilyesmi, illetve abban a tudatban volt, hogy lassan úgyis eláll a vérzés, tehát felesleges bekötni. Amúgy sem lett volna mivel, mert nem tartott magánál semmilyen elsősegélyes cuccot. Niall azonban rápillantott a vértől átázott anyagra, ami Louis testét fedte be.

-Az ott meg mi? –Utalt rá, közben a mutató ujjával oda is bökött egyet a vörös foltra. Louis lenézett oda, nagyon megijedt és hirtelen mozdulattal le is takarta a kezével. Niall a szemébe nézett és magyarázatot követelt szavak nélkül.

-Csak elvágódtam a fürdőben és elvágtam magam. –Füllentette Louis, tekintetét még mindig a vérfolton tartotta, véletlenül sem nézett volna a barátja szemébe. A szőke fiú az álla alá helyezte a kezét, hogy elkapja a tekintetét, pontosan tudta, hogy nem mond igazat, hiszen annyira látszott rajta.

-Mondd meg az igazat, ígérem, nem mondom el senkinek. –mondta kedvesen, hogy meggyőzze vele és ne ijessze el. Tisztában volt vele, hogyan húzhat ki belőle dolgokat és hogyan kell vele beszélni, hogy megnyíljon.

-Mire gondolsz? –Kérdezte elkenődve Louis.

-Megint elővetted a pengét. –Felelte határozottan Niall csípőre tett kezekkel és várta a vallomást. Louis megfogta a törölközőt és ledobta magáról, így Niall szeme elé terült az igazság, miszerint valóban vagdosta magát az elmúlt fél órában. A száján egy o alak jelent meg a meglepettségtől, mivel eddig a combján voltak a vágások, most azonban a hasán.

-Miért ott? –Kérdezte meglepetten, miközben a szája elé tette a kezét. Louis nem adott választ, hanem gyorsan magára kapta a törölközőt és a fürdőszobába rohant. Becsukta az ajtót, de nem zárta be. Niall természetesen utána ment.

-Hozok fertőtlenítőt. –Mondta.

-Kössz, de nem kell. Minek is kéne az nekem?

-Talán, hogy ne kapj vérmérgezést.

-És? Mi van, ha azt kapok? Érdekelne az valakit. –Közben leült a sarokba, a térdeit átölelte és sírásba kezdett.

-Menj ki! –Kiabáltan Niallnek, aki csak a fejét rázta ezen a tetten. Jobbnak látta elmenni, mivel ebben az esetben úgysem ér el semmit. Talán, ha alszik egyet rá, akkor nyugodtabb lesz és lehet majd vele beszélni. Magára hagyta Louist és visszament a saját szobájába és ott búsult magában. Bár elmondhatná a többieknek, mert akkor több támogatást és segítséget kapna, de Louis erről hallani sem akart, annyira makacs volt. Azonban csak így segíthetne rajta igazán, mert csak elveszik, és ki tudja, hogy milyen károkat képes még magában okozni. Tenni kell ellene valamit, amíg nem fajul el annyira a dolog, hogy már menthetetlen legyen a helyzet. Elfeküdt az ágyán és a plafont bámulta, miközben gondolatai elkalandoztak, méghozzá a barátján járt az agya, hogy mi lesz ennek a következménye, illetve még milyen rossz dolgok várnak rá, amit el lehetne kerülni. Egyszer csak kopogást hallott, így fel kellett kelnie, mert ugye már az ajtó zárva volt. Gyorsan kinyitotta az illetőnek, hogy szemügyre vegye, hogy ki zavarja ilyen későn. Reménykedett benne, hogy Louis az, hogy végre segítséget kér, azonban belül mégis tudta, hogy ez úgysem történik meg. Louis helyett Liam állt az ajtóban.

-Beszélnünk kell. –Mondta kemény tekintettel. Niall kissé megijedt ettől, ezek szerint komoly dologról van szó, ha nem ért rá reggelig.

-Gyere be. –Tárta ki neki az ajtót az ír. Liam be is sétált rajta, majd helyet foglalt a fotelban. Niall az ágyra tette le a hátsóját.

-Követelem, hogy mondd el mi van Louissal! –Vette keményebbre az ügyet, tudta, hogy csak így húzhatja ki belőle. Niall hirtelen felállt.

-Mit akarsz tudni? Semmi olyasmi nem történt, amiről te ne tudnál. –Emelte fel a hangját Niall.

-Tudom, hogy titkoltok valamit. Ha most nem mondod el mi az, akkor átmegyek hozzá és belőle fogom kihúzni, és nem érdekel, ha megbántom. –Fenyegetőzött Liam, úgy tűnt, hogy ez hatásos. Niall szólásra nyitotta a száját.

-Kérlek ne tedd! Hagyd most őt békén! –Könyörgött. Liamnek ezért még gyanúsabbá vált ez az egész. Várta Niall vallomását.

-Akkor elmondod? –Niall bólogatott, majd kezdett is bele, legalábbis látszólag úgy tűnt.

-Louis nem akarja, hogy elmondjam. Egyébként én is úgy gondolom, hogy jogotokban áll tudni, és az neki is nagyobb segítség lenne, de egyszerűen nem akarja. Muszáj tiszteletben tartanom a döntését, mert még leszedi a fejem. –Védekezett Niall, de ez Liamnek egy kicsit sem tetszett, továbbra is követelte a vallomást.

-Ilyen nincs. Elmondod és kész! Neki nem kell megtudnia. –Mondta Liam kissé erőszakosan.

-Akkor úgy teszel előtte, mint aki nem tud semmit? –Kérdezte Niall megszeppenve. Liam bólogatott, ekkor Niall visszaült a helyére, ahol eddig is.

-Vagdossa magát. –Jelentette ki Niall halkan, miközben lehajtotta a fejét. Liam teljesen ledöbbent, alig akarta elhinni.

-Tessék? –Kérdezett vissza ledöbbenten és kicsit hangosan.

-Jól hallottad, vagdossa magát. –Mondta már hangosabban Niall.

-Niall! Mondd már meg az igazat! Mégis mi oka lenne rá?

-Mondom, hogy igaz. Azért, mert depressziós és csak ennyit tudok én is. –Védekezett Niall, azonban csak ennyit mondhatott. Van itt más dolog is, amit titokban kell tartania, ezt már tényleg nem adhatja ki.

-Ez volt az a nagy titok? –Kérdezett rá Liam.

-Igen, nem akarja, hogy sajnálják. Megígérted, hogy nem hozod fel neki.

Liam csak bólogatott és távozott is. Visszament a szobájába lepihenni, mert már elég későre járt.

Elérkezett a reggel, és mivel ma szabadnapjuk van, így azt csinálnak, amit akarnak, vagyis nem teljesen. A mai program közös megegyezés szerint a medencézés, tehát mindannyian fürdőgatyába öltöztek, legalábbis négyen biztosan. Azonban előtte reggelizni indultuk és az étkezőhelyiségben Harry, Niall, Zayn és Liam össze is futottak.

-Csak, hogy ott vagytok. Én voltam az első. –Közölte mosolyogva Harry.

-Csak kár, hogy még mindig csak négyen vagyunk. –Vágta rá Niall, ekkor Harry körbenézett és akkor szembesült csak vele.

-Tényleg. Fel se tűnt. –Mondta a göndör.

-Pedig ő a legjobb barátod elvileg. –Vágta rá Liam.

-Ne kezdjük el, kérlek. –Könyörgött Harry, majd indult is az étkező felé. A többiek is csöndbe maradtak és követték társukat, tudták, hogy Louisra nem érdemes várni, mert állandóan ezt csinálja. A jelek szerint le sem fog jönni, azonban a medencézésre úgyis ráveszik. Niall tudta csak, hogy nem fog fürdeni, mert tudta, hogy akkor látszani fognak a vágás nyomai és ezt nem szeretné. Mikor megreggeliztek, mindenki elment a szobájába készülődni, azonban Niall elhatározta, hogy megnézi Louist és a szobája előtt összefutott Liammel, mert ő is ugyanerre jutott.

-Hát te? –Kérdezett rá Niall.

-Gondoltam megnézem, hogy mi lehet Louissal. –Válaszolta Liam.

-Én is ezért vagyok itt. Viszont megígérted, hogy úgy teszel, mint aki nem tud semmiről. –Emlékeztette a barátját az ír szőkeség.

-Akkor kint maradok és hallgatózom. Rendben? –Niall rábólintott és már kopogott is be. Liam egy kicsit félreállt, hogy Louis ne lássa meg őt, amikor ajtót nyit, azonban senki sem jött ki és még mozgást se lehetett hallani.

-Louis, odabent vagy? –Dörömbölt tovább Niall, de semmi válasz. Liamre nézett, aki szintén tehetetlen volt, illetve csak azt tudta ő is ajánlani, hogy hívja fel. Nem sok esély volt arra, hogy felvegye, de azért megpróbálták.

-Semmi reagálás. –Hajtotta le a fejét Niall, majd indult a recepció felé elkérni a kulcsot. Liam követte végig. Mikor bejutottak a szobába, ürességet láttak, ugyanis Louis nem volt bent, de a cuccai igen.

-Ezt nem hiszem el, ez elment és nem szólt egy szót sem. –Csapkodta a fejét az ír. Liam a fejét rázta.

-Ne aggódj már ennyire, lehet reggelizni ment le és nem talált ott minket. –Vigasztalta a szőkét.

-Tényleg, igazad van. Menjünk is az étkezőbe. –Mondta, majd indultak is. Valóban ott volt és reggelizett, azonnal oda is szaladtak hozzá.

-Csak, hogy megvagy! –Kiáltotta Niall, majd leült vele szembe. Louis is Niall szemeibe nézett, de nem volt túl lelkes, mintha sértődött lenne.

-Mi bajod van? –Faggatta tovább a szőke. Közben Liam is helyet foglalt mellette.

-Szerinted? Az, hogy senki se várt meg engem, mert már nem számítok. Tudtam én. –Akadt ki Louis, ezután felállt és elrohant. Niall is felpattant és olyan gyorsan szaladt utána, amilyen gyorsan csak tudott. Liam inkább a séta mellett tette le a voksát, néha már kiborította Louis viselkedése, de próbált türelmes lenni.

Louis belefutott Harrybe, aki már félmeztelenül sétálgatott a medence felé kezében törölközővel.