A történet főszereplője egy 22 éves fiú, aki igazi énjét elrejti a nagyközönség elől és felvesz egy úgynevezett védőburkot, hogy védje sebezhető, törékeny énjét. Az emberek azt látták benne, hogy ő a vicces gyerek a csapatban, aki mindig hülyéskedett, aki mindenből poént csinált és még sorolni lehetne. Volt egy legjobb barátja, aki mellett biztonságban érezhette magát, akinek megnyílhatott. De egyszer csak minden megváltozik, eltávolodtak egymástól és már nem tudta tovább játszani a vicces gyerek szerepét, akit az emberek megszerettek. De ez nem ő, egy teljesen másik embert szeretnek. Önmagát szeretné adni innentől kezdve, már az idegeire ment a színjáték, csak, hogy megfeleljen másoknak. Mindig is számított neki mások véleménye, ezek alapján cselekedett, de belefásult. Nem fogadják el, a régi énjét akarták, mert szerintük az volt az igazi. Depressziósnak titulálják be, amiért nem hülyéskedik olyan sokat, mint azelőtt. Lehet, hogy kevesebbet, de attól még nem szűnt meg. Törekszik arra, hogy elfogadják őt az emberek, de nagyon nehezen megy. Vajon hogyan viseli az egyre több negatív kritikát? Meg tud vele birkózni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése