3. rész

Teltek a hónapok, hamarosan elkezdődött a koncertturné. A fiúk mostantól kezdve több hónapig messze lesznek az otthonuktól, szeretteiktől, így alapos búcsúzásra lesz szükségük. Egyik este Louis vacsorázni viszi Eleanort, azonban egészen véletlenül Harry is ide tér be pár barátjával, anélkül, hogy tudnának egymásról. Harry vette előbb észre Louist, és azonnal el is öntötte a méreg, amikor meglátta, hogy Eleanorral van. Maga sem tudta, hogy miért, de idegesítette. Talán azért, mert Louis egyre kevesebbet törődik a barátságukkal és hirtelen mindennél fontosabb lett Eleanor, márpedig ő ezt nem igazán tudja elviselni.

-Mit nézel úgy annyira? –Kérdezte tőle az egyik barátja.

-Semmit. –Válaszolta, de látszott rajta, hogy zaklatott lett emiatt.

-Furcsán viselkedsz, előbb azt a párost nézted és elgondolkoztál rajtuk. Ismered őket?

-Már hogyne ismerném, te ostoba, ő a bandatársam és a csaja! –Tört ki Harry, kissé agresszívebbre váltott.

-Miért lettél ilyen dühös?

-Ő Louis, tudod, aki a legjobb barátom volt, de mióta összeköltözött Eleanorral, teljesen leszar engem, mintha nem is léteznék. Már hónapok óta ez megy.

-Értem, hagyd a francba, meg sem érdemli a barátságod.

-Olyan jó barátság alakult ki köztünk, hogy a rajongók azt hiszik, hogy együtt voltunk.

Aztán Harry felállt a helyéről, majd odasétált Louis asztalához. Megpróbálta nem dühösnek mutatni magát, sőt az ellenkezőjét akarta elérni.

-Szia Louis! Mi újság van? –Kérdezte mosolyogva, de belül tiszta ideg volt.

-Szia Harry, jó látni téged.

-Nem mondod? –Flegmán reagált rá Harry.

-Mi bajod van megint? Teljesen kifordultál magadból!

-Remélem, összeszarod magad, holnaptól turné és nem lesz melletted Eleanor. –Mondta gúnyosan Harry, majd csinált egy műröhögést. Louis felhúzta magát, felállt, szembeállt vele, azonban vissza kellett magát fognia. Eleanor a biztonság kedvéért lefogta, bár ha meg akarta volna ütni Harryt, ez nem akadályozta volna.

-Higgadj már le, ember! –Szólt oda utálatosan Harry, hátat fordított, majd távozott is az asztaltól, egyenesen vissza a barátaihoz.

-Ez meg mi volt? –Kérdezte az egyik barátja.

-Ez egy seggfej, de majd elintézem! –Harry bosszús volt, helyet foglalt.

-Ne bántsad!

Louis kissé felhúzta magát, Eleanor próbálta nyugtatni, de kevés sikerrel.

-Ne idegesítsd fel magad, nem éri meg!

-A barátom volt és teljesen máshogy viselkedik, ez nekem annyira fáj. Minden megváltozott és tehetetlennek érzem magam, mert nem tudom visszafordítani a helyzetet. –Panaszkodott Louis, majd lehajtotta a fejét szomorúsága miatt.

-Ne keseredj el, majd minden jóra fordul, most úgy is több hónapig együtt lesztek, rengeteg esély van arra, hogy helyre hozzátok a barátságotokat. –Vigasztalta Eleanor, Louis viszonylag megnyugodott. A lány nagyon értett hozzá, hogyan nyugtassa meg a barátját, általában be is szokott jönni.

-Egy ilyen ostobaság nem ronthatja el a vacsoránkat. –Mondta Louis, miközben Eleanor kezére tette a sajátját. A lány rámosolygott.

Ideje volt már hazamenni, hamar ágyba bújtak, mivel másnap Louisnak korán kell kelnie. Azonban az éjszaka közepén arra ébredt, hogy izzad, de közben rázza a hideg, rosszul érezte magát.

-Mi van velem? –Kérdezte, bár elég gyenge volt a hangja. Igyekezett felülni, de nehezen ment. Ránézett Eleanorra, aki aludt. Nem ébresztheti fel egy ilyen ostobaság miatt. Felkelt és kiment a fürdőbe, és az ottani tükörbe belenézett. Szörnyű látványt keltett, nem tudta, hogyan menjen el reggel, ha ilyen pocsékul van. Leült a kád szélére, előre hajolt, közben a tenyerébe temette az arcát.

Eleanor felébredt, de nem találta maga mellett Louist, azt gondolta, hogy kiment WC-re, tehát megnyugodott, de mégis felkelt, hogy ő is elintézze a dolgát. Benyitott a fürdőbe, akkor látta, hogy Louissal valami nem stimmel, nagyon sápadt is volt, meg látszott rajta, hogy beteg.

-Jól vagy? –Közelebb ment hozzá, majd letérdelt előtte. Meg fogta a kezét.

-Azt hiszem, lázas vagyok. –Felelte Louis, és viszonozta a kézfogást.

-Hozom a lázmérőt. –Mondta Eleanor, felállt, majd elkezdte keresni az előbb említett tárgyat. Mikor megvolt, Louis kezébe adta, aki aztán bedugta a hónaljába. Amikor letelt az idő, csipogott, majd megnézte, hogy mennyit is mutat.

-38,9.

-Akkor jó lenne, ha bevennél egy lázcsillapítót, hogy reggelre jobban legyél! Menj vissza a szobába, én meg hozom és csinálok neked teát. Rendben? –Felelte Eleanor, majd indult is ki a fürdőszobából egyenesen a konyhába. Louis egy darabig ült a kád szélén, végül összeszedte magát és átment a szobába. Bebújt a takaró alá és a térdét felhúzta a hasáig, úgy feküdt be. Eleanor lefőzte a teát, elővette a lázcsillapítót, majd ment is vele a szobába, ez után letette Louis mellé az éjjeliszekrényre.

-Itt van, vedd csak be! –Suttogta, majd visszafeküdt a helyére.

Louis nagy nehezen felült, majd be is vette, a teát megitta, majd visszafeküdt és megpróbált visszaaludni.

Reggel a csörgőórára ébredt, még elég korán volt, szinte még világos sem volt, mégis fel kellett kelnie. Rádöbbent arra, hogy a ruhája csupa víz mindenhol, mintha bepisilt volna, de nem csak azon a részen volt nedves. Tehát ez azt jelenti, hogy kiizzadta a lázát és már sokkal jobban van. Mielőtt felkelt volna, betette a lázmérőt és 36,9-et mutatott.

-Remek, már nincs lázam! –Mondta magában, nem akarta felébreszteni Eleanort. Felkelt, összeszedte a ruháit és elment a fürdőbe öltözni. Az volt a szerencséje, hogy előző nap már összecsomagolt, így reggelre már semmi dolga nem maradt a reggelizésen és a fogmosáson kívül. Persze le is kellett zuhanyoznia, mert éjszaka annyira megizzadt. Mielőtt elindult volna, elköszönt Eleanortól.

-Akkor én indultam, remélem mihamarabb találkoztunk.

-Máris indulsz? Jobban vagy már?

-Már igen, lement éjszaka a lázam. Nem puszillak meg, nehogy elkapj tőlem valamit.

-Rendben, szia! Sok sikert!

Ezzel Louis indult is, lassan odaért a megbeszélt helyre ahová a többiek is hamarosan megérkeztek.

-Sziasztok! Megvan mindenki? –Kérdezte Harry, mindenki egy igennel felelt és nem sokára megérkezett a turnébusz, amire fel is szálltak. Be volt rendezve, akár egy lakás, azonban sajnos maximum két embernek lett volna kényelmes, ötnek már túl kicsi. Kissé kényelmetlen lesz egymás hegyén hátán, de szerencsére a legtöbbször mégis hotelekben fognak megszállni. Lepakolták a cuccaikat, Louis kivételével mindenki kiszedte a bőröndjéből a legfontosabbakat és az előbb említett csak elterült az ágyon. Gyengének érezte magát, azonban senki sem foglalkozott vele egy darabig, mindenki elvolt a saját dolgával. Később azonban Zayn felfigyelt rá.

-Mi a baj, Louis? Rosszul érzed magad? –Kérdezte.

-Nem érzem magam valami fényesen, éjszaka lázam is volt. –Válaszolta halkan.

-Az nem jó, pont ilyenkor. Sajnállak. –Megsimogatta a fejét, Harry pont odanézett, de nem szólt semmi, azonban nagyon nem tetszett, amit látott és ez Zaynnek is feltűnt.

-Most meg mit nézel így? –Kérdezte flegmán Zayn.

-Mit simogatod?

-Te beteg vagy, nem úgy simogatom, ahogy te gondolod, és egyre jobban kezdem azt hinni, hogy belé vagy zúgva. Mióta nem vagytok olyan jóban, teljesen depresszióba estél.

Ekkor Liam és Niall is felfigyeltek, Harry rájuk nézett, majd vissza Zaynre.

-Gondolj amit akarsz. –Válaszolta röhögve Harry, majd elfordult. Zayn egy vállrándítással elintézte.

-Hát ez meg mi volt? –Kérdezte Niall.

-Semmi, Zayn megbolondult! –Válaszolt Harry.

Egy darabig csend keletkezett, mindenki fáradt volt, tehát elaludtak. Louisnak megint felment a láza, ezért forgolódott, alig bírt elaludni, de végül neki is sikerült, azonban takaró rajta sem volt, ahogy a többieken sem. Ennek az az oka, hogy még nincsenek előkészítve a dolgok. A forgolódás miatt kissé felcsúszott a pólója körülbelül a köldökéig, de ez már nem meglepő tőle. Harry felnyitotta a szemét, körül nézett, és amikor látta, hogy minden rendben van, senki sincs fent, felkelt és Louishoz közeledett. Fogott egy párnát, majd elkezdte vele csapkodni folyamatosan Louis fejét, persze, hogy felébredt.

-Ébredj csak fel! –Kiabálta Harry, majd eldobta a párnát. Erre a többiek is felkeltek.

-Mit csinálsz, Harry? –Kérdezte Liam nyugodtan, azonban a göndörről ez nem volt elmondható. Próbált higgadt maradni, mégis látszódott rajta a feszültség.

-Én semmit!

Louis közben észrevette, hogy felgyűrődött a pólója, ezért gyorsan visszahúzta, azonban tudta, hogy a többiek észrevették. Az lehet, hogy Liamet, Niallt és Zaynt nem érdekelte, de Harry már többször is tett rá megjegyzést, amikor még barátok voltak. Ennek hatására többször is felhúzta direkt, hogy Louis ne érezze magát olyan rosszul, viszont a különbség az volt, hogy neki véletlen csúszik fel, addig Harry direkt csinálja. Ez nyugtatta csak meg.

-Amúgy meg kilátszott a köldököd! –Kiabálta vigyorogva Harry, miközben mutató ujját Louis felé tartotta.

-Harry, te ittál? –Kérdezte gyanítva Zayn.

-Dehogy ittam, csak az igazat mondtam.

A többiek a fejüket rázták miatta, Louisnak nem tetszett ez a viselkedés, el is volt keseredve miatta. Felállt, majd odalépett Harry mellé.

-Ha ketten leszünk, akkor komolyan el kell beszélgetünk! –Mondta keményen.

-Mégis miről? Megint jössz a sablon dumával, hogy meg kell, hogy értsem? Kössz, de nem kérek belőle! –Válaszolta Harry kiabálva, miközben levágta magát a kanapéra.

Este már készülődés volt, mert koncert következik. Közben a menedzser, Paul benyitott, hogy ellenőrizze a terepet.

-Hogy álltok? –Kérdezte.

-Mindjárt készen vagyunk! –Felelte magabiztosan Niall.

-Te Louis? Ugye jobban vagy már?

-Igen, csak hőemelkedésem van.

-Ugye tudjátok, hogy mit kell tenni? Ha esetleg Louis rosszul lenne, ami miatt le kell mennie a színpadról, akkor természetesen ti is mentek utána és eszetekbe se jusson visszamenni. Fontos, hogy éreztessétek velük, hogy milyen nagy bennetek az összetartás. Ez nagyon fontos! –Adta ki az utasítást Paul, ezután elhelyezkedett az egyik legkényelmesebb fotelba. A száját ismét szólásra nyitotta, mert még volt mondanivalója. Minden szem rá szegeződött.

-Louis, kérlek, igyál meg egy teát és egyél, hogy ne gyengülj el! Szükséged lesz az erőre!

Harry felpattant a helyéről, már rohant is a konyha felé.

-Majd én elkészítem neki! –Mondta lelkesen és már itt sem volt. Mindenki egymásra nézett, nagyon furcsán viselkedik. Előbb még teljes szívből haragudott Louisra, most meg önkéntesen készít neki teát.

-Elég fura ez! –Mondta Zayn Liamre nézve, ő csak helyeselt.

Harry a konyhában megkereste a teafőzőt, mikor megvolt, a csap alá tartotta, hogy vizet engedjen belé, azonban egy csepp sem jött ki belőle. Ideges lett. Bement a mosdóba, de onnan se jött víz.

-Ezek elzárták a vizet? Hogy csinálok most teát? –Bosszankodott, közben visszaballagott a konyhába, majd a szekrényre tette a kancsót. Kicsit nézelődött, de csak azért, mert gondolkodott. A mosogató mellett észrevett egy palack ásványvizet, kezébe vette és megvizsgálta. Nem volt fura szaga és mellékíze sem, ezért úgy döntött, hogy ebből főz teát. Mikor elkészült, kiment az előtérbe, ahol a többiek már várakoztak. Mindenkinek hozott külön csészét, mert jut bőven. Louisnak öntött először, majd Niall felé ment, de ekkor megbotlott egy zsinórban, az egész kilöttyent, a földön kötött ki.

-A fenébe! –Idegeskedett.

-Semmi baj, Harry, amúgy sem lett volna időnk teázni. Fontos, hogy Louis igya meg, ti meg egyétek meg a szendvicset. –Állt fel a fotelből Paul, majd kiment. Louis elkortyolta a teát, mindannyian megették a szendvicset, majd kiálltak a színpadra. Látszólag semmi probléma nem volt egész negyed óra elteltével, mert ekkor Louis nagyon erős gyomorfájdalmat érzett, képtelen volt állva maradni, ezért összegörnyedt, a térdeit a hasához szorította. Zayn odament hozzá.

-Minden rendben, Louis? –A vállára helyezte a kezét.

-Nagyon fáj a gyomrom, és nem tudom, hogy mitől. –Panaszkodott.

El kellett kísérni őt a gyengélkedőre, a többiek meg pont azt tették, ahogy a menedzserük kérte tőlük, természetesen elnézést kértek a rajongóktól és visszaválthatják a jegyeiket.

Louis meg már annyira nem bírta elviselni a fájdalmat, hogy ki kellett hívni hozzá a mentőket. 

2. rész

Egy hete nem volt rész, de nehéz egyszerre három blogot írni. Ha legalább az egyiket be nem fejezem, ritkán lesznek részek, sőt a A szemétláda csapat című blogot hamarosan be is fejezem, tehát amíg az nincs kész, addig nem igazán lesznek itt részek. Igyekeznem kell vele, hogy minél előbb lezárjam a történetet. Ott van még a Tomlinson Family és mivel ott rövidebbek a részek, könnyebb lesz gyakrabban jelentkezni. Hát azt se tervezem valami hosszúra, de majd meglátjuk. Addig is jó olvasást, tudom, komit nem fogok ide kapni, de azért remélem sokaknak tetszeni fog.

Harry és Zayn eléggé összekaptak, de utóbbi felajánlotta, hogy legyenek újra barátok, ahogy régebben is. Belátta, hogy ennek a civakodásnak semmi értelme, mert csak elfajulhat és annak nem lesz jó vége. Harry megállt és egy kicsit gondolkodott rajta, talán neki is jobb lenne és visszakaphatná Louist. Ebben reménykedett csak.

-Rendben, béke veled! –Kezet fogtak.

-Nincs több vádaskodás! –Jelentette ki Zayn.

-Ígérem, hogy nem lesz. –Mondta Harry, és arra számított, hogy Louist nem beszéli ellene, illetve, hogy visszaköltözik hozzá.

-Találkozol ma Louissal? –Faggatózott Harry.

-Miért érdekel?

-Csak kérdeztem, mert engem nem hívott fel. Na, mindegy. Dolgom van, szia!

Elhatározta, hogy a mai napot a kémkedéssel fogja eltölteni. Egésznap Zayn házánál volt, persze egy kicsit arrébb, hogy nehogy észrevegye. Amikor elment, akkor követte titokban, arra volt kíváncsi, hogy hová. Amikor meglátta, hogy Perrie-vel találkozik, inkább visszafordult, megnyugodott, hogy nem Louissal lóg. Fel is hívta, hátha ráér.

-Szia, Harry vagyok! –Szólt bele a telefonba nevetve.

-Szia. Hogy vagy?

-Nem túl jól, sajnos nélküled az a ház semmit se ér. Nem gondoltad meg magad?

-Értsd meg, kérlek. Ezt már megbeszéltük.

-Kibékültem Zaynnel. Mit szólsz?

-Ennek örülök, de most le kell tennem, majd beszélünk, szia! –Louis már készült volna letenni, ha Harry nem akadályozza meg nagyon gyorsan.

-Nehogy letedd! Találkozzunk ma, vagy gyere el hozzám. Esetleg elmehetek hozzátok?

-Ma nem jó, Eleanornak nagyon sok gondja van, szegénykép most sír is. Na, akkor, szia, majd beszélünk. –Ezzel le is tett, Harry meg csak lefagyva nézett a telefonjára. Nem akarta elhinni, hogy hirtelen ilyen fontos lett Eleanor. A barátságuk már tényleg nem olyan, mint régen, de még nem késő. Meg kell mentenie, helyre kell hoznia a dolgokat, hiszen semmi olyasmi nem történt, csak egy kis civakodás, de hát nem is kettőjük közt. Louis hirtelen megváltozott és fogalma sem volt, hogy miért. Még mindig bántotta ez a dolog, valakitől tanácsot kéne kérnie. Vajon ki lehet az, aki segíteni is tud neki?

Eleanor bezárkózott a szobájába és csak megállás nélkül sírt, már azt is megbánta, hogy elővette a gépet. Már egy jó ideje kap utálkozó üzeneteket, de még nem volt annyira jellemző, mint most. Valahogy duplázódni látszottak az utálkozók száma, sőt az is lehet, hogy triplázódtak.

Louis kopogott, hogy nyissa már ki végre, a lány vigasztalhatatlan volt. Igaz, eddig is voltak ilyen, de akkor mindig csak nyelt, azonban most betelt a pohár és ez lett belőle. Szerencséjére az utálkozók most nem látják őt, különben örülnének ennek a látványnak. Az emberek előtt mindig erősnek mutatta magát, mert nem adta meg nekik azt az örömöt, hogy sírni lássák őt, bár legbelül tudta, hogy elértek, amit akartak. Csak nem adta a tudtukra, így talán rosszabb lesz nekik, ha abban a hitben élnek, hogy nem sikerült őt összetörniük.

-Hagyj most békén! Egyedül akarok lenni! Nem érted? –Kiabálta Eleanor, de Louis továbbra is erősködött, mert neki csak az volt a fontos, hogy megvigasztalja barátnőjét. Ő is el volt keseredve a helyzet miatt. Fel kéne hívni mégis Harryt, hátha ő tud segíteni, mert egyedül tehetetlennek érezte magát. Tárcsázta is, ami hamarosan kicsöngött.

-Szia, Harry, bocs, hogy felhívtalak, de a segítségedre lenne szükségem. –Harry arca ekkor eltorzult, azonban Louis ezt nem láthatta a vonal túlsó végéből.

-Most hirtelen segítsek? Eddig leráztál. Mi van veled, ember? –Kérdezte felháborodottan a göndör.

-Mi bajod van? Azt szeretném, ha ide gyere segíteni, na de ha ez annyira ellenedre van, akkor ne gyere!

-Nem is fogok menni, te idióta. –Harry lecsapta a telefont, ő maga is meglepődött ezen a kijelentésén, meg is bánta, azonban utána meg úgy gondolta, hogy ennek így kellett lennie, így talán észreveszi magát Louis.

Louisnak nem sokkal a beszélgetés után megcsörrent a telefonja, Zayn neve volt kiírva a kijelzőre, fel is vette azonnal.

-Szia, mi lenne, ha este együtt lógnánk valamerre? Lenne kedved hozzá? Hozd el Eleanort, én elhozom Perrie-t.

-Nem tudom, nem hiszem, hogy Eleanornak ma lenne kedve elmenni, nagyon maga alatt van szegénykém. Bezárkózott és nem hajlandó kinyitni az ajtót, nem tudom, mit tegyek. Felhívtam Harryt, hogy jöjjön át, de rám csapta a telefont. Nem tudom, de mostanában olyan furán viselkedik, nem tudom mi ütött belé.

-Odamegyek és akkor megbeszéljük, és segítek is.

-Köszönöm.

Tíz percen belül Zayn már ott is volt, Louis beengedte.

-Mi van Eleanorral? Mondtad, hogy szomorú. –Kérdezte Zayn.

-Tudod, az utálkozó üzenetek, most borult ki nála a bili és nem hajlandó kinyitni az ajtót.

-Hidd el, én hatással leszek rá. –Jelentette ki büszkén, amit Louis kétségbevont, mivel ha rá nem hallgat, akkor Zayn-re miért is.

-Biztos vagy benne? –Kérdezte elbizonytalanodva.

-Ha rám nem hallgat, akkor rád sem fog.

Zayn nevetett, majd ezt mondta.

-Hát én jobban hatással vagyok az emberekre az erős jellemmel, mint te az esetlenségeddel. –Persze csak viccelt, büszke fejet vágott. Louis komolyan vette és megsértődött. Odasétált az ajtóhoz, majd kinyitotta.

-Lehet távozni! Azt hittem barátok vagyunk, de csalódtam!

Zayn meglepődött, nem erre számított.

-Mi lett veled, ember? Én csak vicceltem, nehogy komolyan vedd itt nekem. –Hiába, mert nem vigasztalódott meg, tényleg gyengének találta magát, azt hitte ő nem olyan értékes, mint a többiek, meg csúnyának találta magát. Ha valaki ilyesmivel viccelődik vele, akkor akár hetekig be tudja vágni a durcit, ha az illető nem tudja kiengesztelni. Zayn sem gondolta komolyan, nem olyan beképzelt ő, amilyennek látszik, sőt egy érzékeny lélek lakozott a rossz fiú külső mögött.

-Tényleg csak vicc volt? –Louis elbizonytalanodott. Zayn természetesen bólogatott, nem akarta, hogy itt sértődések legyenek. Elég az, hogy Eleanor teljesen maga alatt van, hogy még az ajtót sem hajlandó kinyitni. Zayn odaállt, hogy kopogtatott, miközben kiabálta, hogy nyissa ki.

-Kérlek Eleanor, ennek nem lesz jó vége. Ezzel nem csak magadnak teszel rosszat, hanem Louisnak is. Érted? Itt vagyunk melletted, nem hagyjuk, hogy bármi baj történjen. Ne csináld, ezt kérlek! –Szinte már könyörgött neki. Eleanor makacsnak tűnt, de Zayn még jobban, aki már fél órája ott állt az ajtó előtt. Louis meg a kanapén ült és várta az eredményt, csak reménykedni tudott, semmi mást. Nem sokkal hallani lehetett az ajtó zárát, mindkettőjük szeme felcsillant, mert Eleanor megadta magát. Ez után azonnal rohant is vissza az ágyba, hogy magára húzza a takarót, ott folytatta a sírást. Louis leült mellé az ágyra, megfogta az paplant, hogy lehúzza a lány fejéről azt.

-Hagyjatok már békén, elegem van mindenből!

-Ne csináld ezt, Eleanort, tudod, hogy szeretlek és az utálkozókkal meg ne foglalkozz, eddig sem tetted.

-Mindig is fájt, de visszafojtottam, és ahogy egyre többen vannak, úgy szakadt el a cérna. –Folytatta a sírást. Louis megfogta a kezét, hogy egy kicsit jobban érezze magát, illetve még közelebb hozzá. Így már alább hagyott a sírógörcse és mindjárt jobban érezte magát Louis vigasztalásától. Zayn végig ott állt az ajtóba, nem akart beleszólni kettőjük dolgába, de öröm volt nézni, ahogy Louis gondoskodóan bánik Eleanorral. Ő mindenkivel ilyen, akinek csak szüksége van rá, na meg, ha meg van közöttük a szimpátia. Harryvel pontosan így voltak, még ha most össze is kaptak. Eleanor lassan Louis karjaiban kötött ki, már nem sírt, és ahogy a fiú magához ölelte, egyre jobban megnyugodott, sőt még a kedve is kezdett visszajönni az élethez.

-Jobban vagy már, drágám? –Kérdezte Louis.

-Igen, sokkal jobb, amikor itt vagy velem, remélem, soha nem veszítelek el.

-Nem választhat el minket senki, még az utálók sem, nem kell velük foglalkozni, bár tudom, hogy ez nem könnyű.

Valójában Louist is nagyon bántotta ez a dolog, de ő megpróbálta magát erősnek mutatni mindenki előtt, az már más kérdés, hogy ment-e neki, vagy sem.

-Úgy látom, hogy most én itt útban vagyok. –Vágott közbe Zayn. Louis és Eleanor ránéztek, meg is feledkeztek róla egy percre, hogy ő is itt van.

-Nem, dehogy vagy útban. –Mondta Louis megakadályozva azt, hogy elmenjen.

-Mindegy, már amúgy is mennem kell, Perrie hamarosan átjön hozzám, és nem akarom megvárakoztatni.

-Ahogy gondolod. Ki kísérjelek?

-Nem kell, kitalálok. Sziasztok! Eleanor, te meg tarts ki és lény erős, nem foglalkozz az idiótákkal, mindenki kap ilyen üzeneteket, de rá sem hederítünk.

-Neki az a baja, hogy egyre többet kap. –Javította ki Louis.

-Értem. Legyetek erősek, sziasztok!

-Szia!

Ezzel Zayn távozott is. Mikor már kiért az útra, Harry jött vele szemben, akinek egyből leesett, hogy Zayn Louiséknál volt. Hiába voltak már kibékülve, mégis elöntötte az ideg. Csak magát hibáztathatta, amiért rácsapta Louisra a telefont, amikor segítséget kért tőle, tehát ez okból Zayn volt a megmentője.

-Szia Harry! Louishoz jöttél? –Kérdezte örömmel Zayn, viszont Harry már nem volt ennyire jó kedvű.

-Igen, azt hiszem. Bocsánatot kell tőle kérnem.

-Miért? Mit tettél?

-Ne üsd már bele mindenbe az orrodat, menj a dolgodra! –Mondta flegmán.

-Megint ilyen szar kedved van? Inkább megyek is, szia!

Harry megnézte, hogy nyitva van-e az ajtó, szerencsére nem volt zárva, így esze ágában sem volt csöngetni, hanem besétált, mintha otthon lenne. Biztos volt benne, hogy nem csak Eleanor volt itthon, azzal tisztában volt, hogy egy lányra nem nyit rá csak úgy a saját házában. Louis hallotta, ahogy az ajtó nyílik, viszont nem értette, mert Zayn már nincs itt. Ki jöhetett akkor?

-Ki jött? –Kérdezte Eleanor.

-Megnézem mindjárt. Érdekes, pedig most nem várok senkit, gondolom te sem.

-Nem.

Louis felkelt, hogy utána járjon, ekkor megpillantotta Harryt, amin igen csak meglepődött.

-Te meg mit keresel itt?

-Bocsánatot szeretnék kérni, amiért rád csaptam a telefont és kész vagyok arra, hogy segítsek neked.

-Most jut eszedbe? Már megoldottuk a helyzetet, nem történt semmi. –Louis kissé dühös volt rá.

-Ja, mert Zayn segített, ott van helyettem mindenhol! Akkor mi értelme van már a mi barátságunknak? Már rég tönkrement, törődj bele! –Kiabálta Harry, erre a hangzavarra Eleanor is kijött, hogy megnézze mi a helyzet. Beleszólni inkább nem akart, csak hallgatta.

-Mi bajod van? Komolyan, nem értelek. Az a bajod, hogy elköltöztem? Úgy viselkedsz, mint egy óvodás, vedd már észre!

-Akkor gondold ezt, tudom, hogy miért költöztél el. Már eleged van belőlem, meguntál. Legalább ismernéd be, de benned még annyi sincs sajnos. –Harry lehajtotta mondandója közben a fejét, eléggé el volt keseredve, látszott rajta. Louis közelebb lépett hozzá, majd magához ölelte. Magát hibáztatta mindenért, mivel nem úgy bánt vele, ahogyan az elvárható lett volna, tényleg elhanyagolta, illetve durvábban is beszélt vele.

-Ne haragudj, valóban idióta voltam veled, nem szabadott volna.

-Mindig csak ígérgetsz, de úgysem tartod be. –Panaszkodott Harry, miközben olyan szorosan fogta magához Louist, hogy még véletlenül se tudjon szabadulni.

-Úgy ismersz engem. Tudod, elég nehéz ez így. Eleanornak nagyon sok problémája van, de neked is. Kétfelé meg nem tudok szakadni. Ha visszaköltözöm, akkor ő egyedül marad itt. Ha a szüleinél lesz, mondjuk, akkor nálad aludhatok. Fel kéne már nőnöd, neked is kéne egy megértő társ és nem azt várni tőlem, hogy egész életünkben együtt lakjunk, mint egy házaspár. Mi csak barátok vagyunk és ezt te is tudod.

Egy darabig nagy volt közöttük a csend, Harry közben gondolkozott, és rádöbbent arra, hogy nem láncolhatja magához Louist, hisz neki is van élete. Lehetséges, hogy megártott neki ez a túl szoros kapcsolat, ami közöttük volt. Természetesen ezek után is barátok lesznek, megértőbbnek kell lennie és ezt most be is látta.

-Neked mindig igazad van, barátom! Ne haragudj a kirohanásaimért.

-Nincs semmi baj. Amúgy Eleanor egyre több utálkozó levelet kap és nagyon kiborult. Bezárkózott a szobájába és sírt, sokáig nem akart ajtót nyitni, de szerencsére Zayn rávette. Azonban szó szerint fél órát állt az ajtó előtt.

-Ez igazán sajnálatos dolog. –Harry elengedte Louist, majd közelebb sétált a lányhoz, hogy érezze, hogy mellette állnak és szeretik. Kapott is tőle egy ölelést.

-Köszönöm neked is, Harry! –Köszönte meg Eleanor.

-Semmiség, számíthatsz ránk!

Eltelt néhány hónap, a fiúk hamarosan indulnak a koncert turnéra, sok időre el kell köszönniük a szeretteiktől. Hónapokig nem láthatják egymást. 

Boldog szülinapot, Harry!

Nincs még itt az új rész, majd az is jön valamelyik nap a jövő héten, tehát türelmet.

Harry ma lett 20 éves, Boldog szülinapot neki!