9. rész

Fél év után meghoztam az új részt. Ne haragudjatok a hosszú szünetért, de közben sok minden történt. Mikor abbahagytam, nem nagyon volt ihlet és Louist is kissé meguntam, gondoltam, hogy ezt már nem fogom folytatni, azonban úgy gondolom megérdemel egy befejezést, ezért nem tervezem hosszúra, kb 15 részes lesz, aztán le is zárom a történetet. Ez a rész egy kicsit uncsi lesz, de majd a következőtől indulnak be igazán az események.

Louis elakarta hagyni Zayn autóját, de lefogta és eléggé mérges tekintettel figyelte őt.

-Na, idefigyelj! Innen te nem fogsz kiszállni, mert akkor lebukásveszély van, ne legyél már ilyen ostoba! –emelte fel a hangját ezzel még jobban megijesztve Louist.

-Minek hoztál ide egyáltalán? –akadt ki Louis, a hangjában érezhető volt a félelem, ezért Zayn kinevette.

-Miért vagy ennyire beszari? Csak azt akartam, hogy jól érezd magad, erre te beijedsz! Na, szívd csak el azt a spanglit! –Zayn rá akarta erőltetni Louisra. Innentől kezdve már nem volt visszaút, hiszen már elárulta magát neki, csak akkor tudja elhallgattatni, hogy ha ő is szív vele. Megkérhette volna, de ő biztosra szeretett volna menni. Egyenesen a kezébe nyomta a cuccost, Louis jobban szemügyre vette, kissé bizonytalan volt. Gondolkodott rajta, hogy elszívja-e, ha már Zayn ennyire szeretné.

-Jó, de akkor te is. –közölte határozottan, ekkor Zayn elővett a zsebéből még egyet és felmutatta.

-Most boldog vagy? –előhúzta az öngyújtót is. Louis bólogatott, bár nagyon messze állt ő a boldogságtól. Zayn bele is szívott, aztán mutatta, hogy Louis is tegye meg, ami hamarosan meg is történt, azonban köhögni kezdett a sűrű füsttől.

-Meg ne fulladj itt nekem! –Vigyorgott Zayn.

-Nem, ezt nem bírom. –panaszkodott Louis.

-Hozzá fogsz szokni, csak csináld már! –mondta Zayn kissé ingerülten, mert kezdett elmenni a türelme. Most már bánta, hogy megmutatta Louisnak, pedig csak jót akart neki, de nagyon nem él vele. Azonban a külső szemlélő megkérdőjelezné a jó szándékát, hossz távon semmiképp sem jó ez, azonban Zayn csak a jelent nézte.

-Jó, ha annyira akarod, csak légy egy kicsit türelmesebb. –kérte Louis kicsit ingerülten.

-Jólvan már, nyugi. Várok én! –ekkor csend keletkezett közöttük, Louis nagyon kellemetlenül érezte magát, nem szívott bele a füves cigibe, csak hagyta füstölögni, s a szemét azon tartotta mindvégig. Zayn hátradőlt az ülésen, majd keresztbe fonta a karjait mellkasa előtt, miközben szúrós szemekkel bámulta az elbizonytalanodó fiút.

-Na, mi lesz már? –sürgette meg higgadt hangnemben, Louis ránézett, de látszott rajta, hogy nagyon kétségbe van esve, azonban Zayn ezzel nem foglalkozott. Ha már elkezdték, akkor már végig is fogják csinálni, történjék bármi is.

-Várjál már! –válaszolta Louis kissé ingerülten, egyre idegesebb volt. Mindenképp belekellett szívnia, ugyanis innen már nincs kiút. Olyan volt neki, mintha Zayn nem is a barátja lenne, hanem valami rossz banda tagja, amiért ilyenre kényszeríti őt és nem hajlandó addig elengedni, ameddig nincs az elszívva. Rájött a sírógörcs, tehetetlennek érezte magát és közben csalódottnak is. Nem gondolta volna ezt Zaynről. Számára nem ez volt a drog, hanem a penge, amit most elveszített, s ha az meglenne, akkor most nem lenne ilyen nehéz helyzetben.

-Annyit kínlódsz, rossz nézni téged.

Ekkor Louis a szájához emelte, majd beleszívott, azonban most felkészültebb volt, de még így sem tudta megállni, hogy ne jöjjön rá a köhögő roham, már az sem érdekelte, ha megfullad, legalább nem kell tovább élnie és szenvednie. Folyamatosan beleszívott és azt várta, hogy meghaljon, mivel teljesen biztos volt benne, hogy megfullad, azonban nem így történt, mert egyszer csak csillapodott a köhögése, majd alább hagyott. Eközben Zayn is szívott, s már kezdett elszállni, de Louisra is hatott, talán rá jobban.

Elérkezett a reggel, Niall korábban kelt fel a kelleténél, mert nagyon aggódott Louisért. Valami azt súgta neki, hogy megint meg kell néznie, hogy mi van vele. Inkább nem is kopogott be hozzá, hanem egyből a pótkulcsért ment, így ki is nyitotta, anélkül, hogy szólt volna. Körülnézett, azonban őt nem látta sehol sem, tehát úgy volt vele, hogy csakis a fürdőszobában lehet, ami aggódással töltötte el, ugyanis az előző napi borzalomnak is az volt a helyszíne. Gyorsan odament, majd hirtelen berontott. Nem látott senkit.

-Louis, hol vagy? –kérdezte ingerülten, alapos oka volt az aggódásra, nagyon is félt, hogy talán történt vele valamit, vagy valami hülyeséget tett magával. –Ez nem játék, Louis! Az életeddel játszol, és ezt nem fogom hagyni. Azonnal gyere elő! –kiabált, de hiába, mivel nem tartózkodott ott, sőt Niall azt sem tudhatta, hogy nem töltötte ott az éjszakát. Reggelinél találkozott a többiekkel, vagyis csak Harryel és Liammel, mivel Zayn sem került elő.

-Zayn? –kérdezett rá Harry.

-Fogalmam sincs, de Louis nincs a helyén. Lehet nem is aludt itt éjszaka. –közölte Niall kétségbeesetten, s jogosan. Harry közömbösen ránézett, azt érezhette az ember, hogy őt ez egyáltalán nem érdekli, felőle történhet Louissal bármi, csak ne ő legyen már végre a középpontban. Valójában így is volt, nagyon unta már, hogy mindig Louis van figyelem központjában. Szerinte semmivel sem érdemelte ki, csak az ostoba depressziójával meg az önsajnálattal. Egykor valóban legjobb barátok voltak, de úgy érezte emiatt a viselkedés miatt egyre jobban eltávolodik tőle. Ő szórakozni szeretett, nem pedig egy depressziós ember állandó problémáit kezelni, illetve hallgatni. Ezt csak őt is nagyon lehangolja, s ebből nem kér.

-Ezt most nem mondod komolyan? –döbbent le Liam, ugyanis ő Harryvel ellentétben nagyon is aggódott Louisért.

-Pedig igaz, vagyis, amikor reggel benéztem hozzá, sehol sem volt.

Zayn és Louis az autóban töltötték az éjszakát, miután rendesen kiütötték magukat, azonnal el is aludtak. Louis ébredt fel hamarabb, hirtelen azt sem tudta hol van és, hogy mi történt az előző éjszakán. Nézett jobbra-balra, majd végül beugrott neki minden kocka. A fejéhez csapott, nem értette, hogyan mehetett bele ekkora ostobaságba. Félt a következményektől, illetve attól, ha esetleg megtudja valaki, hogy mit fog róla gondolni. Félt az elítéléstől és a gyűlölettől. Elhatározta, hogy soha többé nem fog semmit sem szívni, ugyanis ez nem az ő világa. Felébresztette Zaynt, majd végül magához is tért.

-Hol vagyunk? –kérdezte kómásan.

-Egy autóban valami erdő mellett és szívtunk. –felelte Louis kétségbeesetten.

-Ja tényleg. –majd ránézett a telefonja képernyőjére, hogy megtudja mennyi az idő, ami fél 11-et mutatott. –Te jó ég, nagyon elment az idő és mindenki minket keres. –kiáltott fel, aztán gyorsan felült az ülésen és már indította be a motort. Bekapcsolták a biztonsági öveiket, utána elhajtottak egyenesen a szálloda felé. A többiek már türelmetlenül várták őket, telefonon sem tudták őket elérni, de amikor meglátták Zayn kocsiját, egy nagy kő esett le a szívükről, mert az anyós ülésen ott ült Louis. Kiszálltak.

-Hol a fenében töltöttétek az éjszakát? –kérdezte Niall feldúltan, miközben közelebb sétált hozzájuk.

-Bulizni voltunk, utána egy szállodában aludtunk. –hazudta Zayn, azonban annyira nem volt ez logikus, mert ennyi erővel vissza is jöhettek volna aludni. Niallnek azonnal feltűnt ez.

-Nem értem minek mentetek másik szállodába. –értetlenkedett a szöszi.

-Mert túl messze volt és fáradtak is voltunk. –talán így hihetőbb, de volt benne valami és Niall érezte is. Liamre nézett, aki értetlenül vállat rántott.

-Menjünk inkább be, ma este már koncert lesz. –szakította félbe Harry, s a többiek hallgattak is rá. Louisnak eszébe jutott az elveszett pengéje, elhatározta, hogy mindenképp megkeresi vagy beszerez egy másikat, mert anélkül üresnek érzi magát. Ezt nem tudhatja meg senki, elég, ha Niall tudja, azonban már Harry is, mivel észrevette a testén a vágásokat és hiába tagadta volna. Eszébe jutott, hogy talán eldughatták, hogy ne tegye meg többször, de csak a fejét rázta meg, gondolván milyen ostobák, hogy nem gondolnak arra, hogy vesz egy másikat. Mosolygott magában emiatt.

Eltelt néhány óra, a fiúk az étkező felé vették az irányt, azonban már megszokhatták, hogy Louis nem tart velük, hogy ő nem ebédel. Ez is aggodalomra ad okot, ugyanis ha így folytatja, akkor legyengül teljesen.

-Louisnak többet kéne ennie. Le fog gyengülni. –szólalt meg Niall, ekkor Harry az asztalra csapott.

-Mindig csak Louis, Louis és Louis! Kezdem unni. –nem tudtam már visszafogni magát, ekkor Zayn haragosan nézett rá, ugyanis eddig mindig próbálta elhitetni, hogy a legjobb barátja továbbra is, azonban most teljesen ellenkezőjét mutatja.

-Pont, hogy ilyenkor kéne mellette állni, ilyenkor szüksége lenne rád nagyon is. –mondta mélyen a szemébe nézve, s legbelül elismerte, hogy fekete hajú barátjának nagyon is igaza van. De ha egyszer már elege volt?

-Igazad van. Én meg cserben hagytam! –akadt ki, legalábbis úgy tett. –tudtátok, hogy vagdossa magát. –váltott hirtelen témát, miközben beleivott a vizébe. Zayn megdöbbenve nézett a göndörre, nagyon meglepte őt a dolog, Niall és Liam meg azért, amiért így kikürtölte.

-Ne már! Ez most komoly? –akadt ki Zayn.

-Ne már! Most már mindenki tudja. –csapott a fejéhez Niall, aztán Liamra nézett, mivel azt gondolta, hogy ő kotyogta ki Harrynek.

-Most miért nézel így rám? –kérdezte értetlenül.

-Mondtam, hogy senkinek ne mondd el, ráadásul úgy is kellett volna tenned, mint aki nem tud semmiről. –válaszolta az ír kissé dühösen.

-Nekem Liam nem mondott semmit, magamról jöttem rá, mivel észrevettem rajta a vágásokat. Egyébként eldugtam a pengéjét. –szólt közbe Harry.

-Jól tetted. –helyeselte Niall.

-De bármikor beszerez egy másikat, tehát értelmetlen is. –mondta Liam.

Ez így is volt, most volt csak lehetősége, amíg a többiek esznek. Elment egy boltba, vásárolt egy zsebkést, aztán vissza is szaladt a szállodába. Bezárkózott a szobába, majd gyorsan a fürdőszoba felé vette az irányt. Ott gyorsan levetkőzött, csak az alsót hagyta magán, illetve egy pólót, majd beállt a tükör elé és a combján lévő félig begyógyult vágásokat vizsgálta. Utána felhajtotta a pólóját és a hasán lévő friss hegeket nézte, miközben a jobb kezébe tartotta a kést és azon gondolkodott, hogy melyiket szakítsa fel, de ekkor megzavarta a kopogás. A kést elejtette, koppant egyet a csempén, de nem foglalkozott vele. Kiment ajtót nyitni, Harry állt ott, kezében egy zacskó pogácsát tartott.

-Hát te? –lepődött meg Louis. Harry nem válaszolt, hanem csak szó nélkül besétált a szobába, majd letette az ágyra a pogácsákat.

-Szeretnék bocsánatot kérni. –hajtotta le a fejét, a szőnyeget bámulta.

-Miért kérsz bocsánatot? –kérdezte Louis, miközben eggyel előrébb lépett közelebb Harryhez.

-A tegnapiért, meg úgy alapjában véve. Meg tudsz bocsátani? Olyan bunkó voltam veled és emiatt igenis haragszom magamra. –vallotta be a göndör hajú és tényleg elszégyellte magát, amiért képes volt a legjobb barátját a legnagyobb bajban cserben hagyni.

-Nincs semmi baj, te mindig is a legjobb barátom leszel. –megsimogatta a vállát Louis. –Miért hoztál pogácsát? –aztán témát váltott, miközben az ételre pillantott, utána meg Harry is, amint elhangzott Louis szájából a kérdés.

-Hogy megedd. Semmit sem eszel, ez így nem mehet tovább, érted? –Louis a fejét rázta, miszerint, hogy ő egy falatot sem tud lenyelni. –Nem csinálhatod ezt, össze fogsz esni? –Harry ragaszkodott hozzá és megfogadta magának, hogy addig nem mozdul el, amíg meg nem eszik legalább egyet.

-Nem fogok, ne aggódj már ennyit! Most jobb az, ha kihányom? Úgysem fog lemenni a torkomon.

-Nem fogsz hányni, le fogsz gyengülni, nem érted? Kórházba fogsz kerülni.

-Ne aggódj már ennyit, már mondtam! Nem fogom megenni, mert nem bírom, és ne erőltesd rám, mert nem fog menni. –mondta határozottan Louis, majd Harry kezébe nyomta a pogácsás zacskót.

-Addig nem megyek el, amíg be nem kapsz egyet. –határozottan csípőre tette a kezeit.

-Na jó, de csak egyet. –adta meg végül magát Louis, mutatóujját a levegőbe emelte. A göndör kivett egyet a zacskóból, majd barátja kezébe nyomta, aztán Louis a szájához emelte, beleharapni készült, azonban ez eléggé lassan mente neki.

-Kicsit gyorsabban. –sürgette meg Harry, végül sikerült neki, de öklendezni kezdett.

-Ide ne hányjál! –kiabálta el magát Harry, miközben egyre hátrébb ment, nehogy beszennyezze a ruháját a béltartalom.

-Mondtam már, hogy nem megy le egy falat se a torkomon? Te meg itt erőltetted!

-Jólvan, ne haragudj! Hagyd inkább a fenébe! –ezzel Harry megfogta a zacskót és távozott a szobából, hogy Louis egyedül maradhasson, gondolván úgyis annyira imádja a magányt, mivel mostanában eléggé társaságkerülő is. Biztosan a depressziója miatt.

Teltek a hónapok, beköszöntött a nyár és a srácok lassan megkezdik az amerikai turnéjukat. Louis valamivel már jobban voltam, de ahogy meghallotta, hogy Eleanor csatlakozik hozzájuk, teljesen kivirult.

Hamarosan folytatás!

Júniusban volt utoljára rész, ezért azt gondolhatjátok, hogy abbahagytam, pedig ez nincs így, ugyanis hamarosan folytatom. Nem kezdek új történetet, ugyanez marad, de egy kicsit más formában fogom folytatni. Csak egy kis türelmet kérnék, mert össze kell szednem magam, vissza kell olvasnom és meg kell terveznem!

8. rész

Ismét itt vagyok, meghoztam a nyolcadik részt és ne haragudjatok, hogy ennyit kell várni a részekre. Ha többen olvasnák, akkor én is aktívabb lennék, de mivel a másik blogom több embert érdekel, így oda teszek fel részeket gyakrabban. Ezt se hanyagolom el, és nem gondolkozom olyanon, hogy bezárom a blogot,

Egyébként új kinézet van a blogon, remélem elnyeri a tetszéseteket. 

Louis belefutott a félmeztelenül mászkáló Harrybe, majd emiatt a földön találta magát. A göndör meg csak bámulta a földön fekvő fiút csodálkozva.

-Te meg hogyan kerültél ide? –Kérdezte meglepetten, de a lekezelés is érezhető volt a hangjában.

-Bocsánat. –Mondta Louis és fel is ült, de ekkor Harry lefogta, hogy ne tudjon felállni. Mivel látott valamit, ami kíváncsivá tette, ezért kiakarta deríteni, hogy mi is az.

-Engedj már el! –Szólt rá Louis kicsit keményebben, de Harry visszanyomta a földre minden szó nélkül.

-Mi ütött beléd? –Faggatózott tovább Louis, mert valóban nem értette, hogy mi ütött a barátjába, ha még lehet őt így hívni.

Úgy tűnt, hogy Harry meggondolta magát, mert leszállt Louisról és hagyta őt felállni, talán készült valamire, méghozzá kideríteni, amit az imént látott rajta. Louis fel is mászott a földről és furcsán nézett Harryre.

-Miért nézel így? –Kérdezte.

-Rám akartál mászni egy nyilvános helyen? Ahol bárki megláthatott volna minket? –Akadt ki Louis, azonban Harry nem ezt akarta, csak egy rossz döntést hozott. Közelebb lépett Louishoz és gyorsan felhúzta a pólóját, mert a vágásokat észrevette rajta, amiket még előző nap este okozott magának, de nem tudta kivenni mi az, mert Louis gyorsan visszahúzta, mikor elesett. Most is így történt, ellökte onnan Harry kezét, nehogy meglássa, de már késő volt.

-Mi a fenét csináltál te magaddal? –Kérdezte felháborodottan, azonnali magyarázást követelt. Louis keresztbefonta a karjait és feszülten figyelte Harry arcvonásait, aki majd fel tudott volna robbanni ebben a helyzetben.

-Miért nézel így? Legalább válaszolnál. –Követelőzött tovább.

-Nem csináltam semmit. –Reagált ingerülten, majd el is szaladt, hogy ne kelljen tovább magyarázkodnia. Harry csak bámult utána, gondolkozott, hogy utána menjen-e, de végül úgy döntött, hogy az lesz a legjobb megoldás, legalábbis ő így vélekedett róla. Szaladt, ahogy csak tudott, utolérte, mert Louis hívta a liftet, de az még nem érkezett meg.

-Most miért menekülsz előlem? –Kérdezte.

-Mert szekálsz. –Válaszoltan idegesen Louis.

-Csak kérdeztem valamit, mert én úgy láttam, hogy azok ott vágások. Tényleg vagdosod magad, teljesen le vagyok döbbenve. –Azonban a hangjában nem ez volt érezhető, inkább a közömbösség és ezt Louis is észrevette. Nagyon is rosszul esett neki, azonban nem volt szándéka, hogy bárki is tudomást szerezzen róla, Niall is csak véletlen jött rá, és már nem tudott menekülni. Most is ilyen helyzetbe került, de legalább a szőke aggódott is érte, nem úgy, mint Harry, akit hidegen hagy az egész.

-Nem ez érezhető a hangodból, egyébként meg nem is igaz. –Próbálta tagadni, de kevés sikerrel.

-Hülyének nézel? –Háborodott fel Harry, Louis ismét elszaladt, ő inkább lépcsőn akart menni, közben megérkezett a lift és Harry beszállt. Biztos volt benne, hogy ő előbb felér és majd a szobája előtt fog várni, azonban nem így lett, mert Louis már fent volt és épp nyitotta ki a szobaajtót, Harry futásnak eredt, hogy érje utol. Mikor odaért, megragadta Louis karját és kicsit megszorította azt.

-Engedj el! –Kiabálta Louis és kiakart magát rángatni Harry karjai közül kevés sikerrel.

-Magyarázatot követelek, nem hagyhatom, hogy kárt tegyél magadban! Érted? –Hangja fenyegetőző volt.

-Mit érdekel az téged? Úgyis utálsz már! –Akadt ki Louis és tényleg komolyan gondolta, amit mondott, valóban úgy érezte, hogy Harry már gyűlöli őt.

-Hogy utálnálak, hisz a barátom van, és ezért se akarom, hogy Zayn-nel lógj naphosszat, mert nincs rád jó hatással. –Közölte Harry, miközben Louis vállaira helyezte a kezét, de ő lelökte onnan.

-Hagyj békén! Csalódtam benned! –Kis híján elsírta magát, küszködött a könnyeivel, ezért inkább a földet nézte és hátat fordított Harrynek. Végleg elfordította a zárat és belépett a szobába, aminek Harry is átlépte a küszöbét.

-Hagyj most magamra! –Kérte szépen, de nem lehetett ennyire könnyen lerázni őt.

-Ezt meg kell beszélnünk, meg kell tudnom, hogy mi a rákért lettél ennyire depressziós. Van egy olyan érzésem, hogy én okoztam ezt neked. –Folytatta Harry, de Louis hallgatni sem akarta, kiakarta tolni az ajtót, de nem ment ez olyan könnyen neki.

-Nem értelek. Miért nem beszéljük meg? –Harry meg csak tovább erőszakoskodott, egy kis hangzavar alakult ki és Zayn pont arra járt és a hangok után ment. Rögtön felismerte Harry hangját.

-Mi folyik itt? Csak nem veszekedtek? –Kérdezett rá, közben Louis azon izgult, hogy Harrynek ne járjon el a szája, mert, ahogy őt ismerte, simán kinézné belőle az ember. Csak nem lesz ilyen szemét, bár ki tudja, mert pontosan megvolt róla győződve, hogy gyűlöli őt.

-Semmin, már itt sem vagyok. –Mondta Harry, majd elhúzott, amilyen gyorsan csak tudott, Zayn szúrós szemmel nézte őt.

-Mit csinált megint veled? –Fordult dühösen Louis felé.

-Csak megakarta beszélni a dolgokat.  –Válaszolta kissé feszülten Louis.

-Ugye nem hagytad neki? Ne hagyd, hogy rád erőltesse az akaratait.

-Nem hagyom, már nem is olyan, mint régen.

-Ne foglalkozz vele. –Bíztatta Zayn, majd menni is akart a medencéhez, ahol a többiek vannak, azt szerette volna, ha Louis is jön, de ő nemet mondott.

-Miért nem jössz? Jól éreznéd magad!

-Nem hiszem, semmi kedvem emberek között lenni. Annyira rosszkedvű vagyok. –Kifogásolta.

-Ne legyél már ilyen depis. Sokkal jobban fogod magad érezni, hidd már el. Ha bezárkózol, az csak rossz lesz! –Próbálta meggyőzni a barátját, míg végül sikerült is.

-Na jó, meggyőztél. –Adta be a derekát Louis.

-Akkor gyere! Öltözz át előtte.

-Én nem fürdök, örülj neki, hogy egyáltalán lemegyek. –Közölte Louis, majd indultak is, azonban az ajtót elfelejtette bezárni. Mikor leértek, le is ült egyből az egyik asztalhoz, a többiek meg már a vízben volt Harryt kivéve, őt nem lehetett tudni, hogy tartózkodik épp. Nem is igazán foglalkoztak vele.

Harry valójában Louist kereste, biztos volt benne, hogy a szobájában tartózkodik, mivel nagyon egyedül akart lenni, csak megvárta, amíg Zayn elmegy, mert nem akart veszekedni vele ismét. Bekopogott, de választ nem kapott.

-Louis, nyiss ajtót! –Kiabálta, miközben verte az ajtót szinte, de ezt is hiába tette, ezért lenyomta a kilincset remélve, hogy nem zárta magára. Nem is tévedett, az ajtó kinyílt és át is lépte a küszöböt és körül nézett. Louis sehol sem volt.

-Hol vagy, barátom? –Körbe járta a szobát, mire rájött, hogy nem tartózkodik itt. Vajon akkor az ajtó miért van nyitva? Mi van akkor, ha csak egy pillanatra ment el és hamarosan visszajön. Benyitott a fürdőszobába és a földön megpillantott egy kissé véres pengét, azt a kezébe vette és vizsgálgatni kezdte.

-Most már mindent értek. –Gondolkozott magában. Kicsit elkeseredett, mert arra jutott, hogy ez mind az ő hibája, miatta jutott idáig Louis, miatta depressziós és vagdossa magát. Ideges lett, azt sem tudta, hogy mit tegyen hirtelen, várja meg, vagy esetleg vonuljon el, azért mégsem hagyhatja, hogy az egykori legjobb barátja ilyen mélyre süllyedjen.

Végül arra jutott, hogy kimegy innen, de a pengét magával viszi, bár tudta, hogy könnyen be tud szeretni egy másikat.

Lassan sötétedni kezdett, a fiúk ekkor meg is unták a fürdőzést és hamarosan vacsorázni mentek. Azonban most ismét négyesben voltak, az ötödik már megint hiányzott, ahogy az előző étekéseknél is.

-Louis? –Kérdezett rá Niall.

-Te még kérdezed, sosem evett velünk. –Reagálta le Liam.

-Mi az, hogy soha. Igenis lejön és rosszul esik neki, hogy nem várjuk meg. –Közölte Niall a tényeket, ezért arra a megegyezésre jutottak, hogy megvárják őt, de még negyed óra múlva sem jött le.

-Fölösleges ez a várakozás. –Türelmetlenkedett Harry, már mehetnékje volt.

-Nyugi már, akkor megcsörgetem, hogy mikor hajlandó idetolni a seggét. –Ekkor Niall kihúzta a telefonját a zsebéből és a barátja számát tárcsázta, ami kicsengett, azonban választ már nem kapott.

-A fenébe, nem veszi fel! –Bosszankodott, majd visszacsúsztatta a zsebébe a készüléket és megindult.

-Nem kell várni, menjünk! –Mondta, utána a többiek is utánamentek, megkönnyebbülés volt látható az arcukon, mivel előtte kicsit feszültek voltak a sok várakozástól.

Louisnak egyébként ma eszébe sem jutott, hogy lemenjen vacsorázni, egy falatot sem tudott volna lenyelni. Ismét rátört a depresszió, a fürdőbe ment és a pengéjét kereste, de sehol sem találta. Kezdett nagyon ideges lenni, nem akarta elhinni, hogy valaki ellopta, pedig tisztában volt vele, hogy elfelejtette bezárni az ajtót. A fiókban csak életlen késeket talált, egyre feszültebbé vált. Ez a vagdosás olyan volt neki, mint a drog, ha nem teheti meg, remegni kezd, pont ez történt vele is. Mindenáron beakart szerezni egy éles tárgyat, ezért kirohant a szobából reménykedve, hogy akad egy-kettő valahol. Belefutott Zaynbe, aki a szobája felé vette az irányt, látta rajta, hogy mennyire nyugtalan.

-Neked meg mi bajod van? –Kérdezte Zayn nyugodtan, Louis meg idegességében a ruháját igazgatta.

-Semmi, úgysem értenéd meg! –Indult volna tovább, de Zayn visszahúzta.

-Úgy viselkedsz, mint egy drogos, aki nem jut droghoz. –Közölte a véleményét mélyen szemébe nézve.

-Nem vagyok drogos, és engedj el! –Rántotta ki Louis a kezeit Zayn karjai közül, aki el is engedte őt.

-Pedig teljesen olyan vagy. Nekem megmondhatod, nem árulom el senkinek. –Louisnak nagyon rosszul esett, hogy Zayn azt hiszi, hogy drogozik, pedig csak a pengéje miatt remeg ennyire.

-Van egy éles tárgyad? –Tért rá a lényegre, azonban megbánta, hogy ez a mondat kicsúszott a száján. Legszívesebben elsüllyedt volna a föld alá szégyenében.

-Minek neked? –Kérdezte Zayn értetlenül.

-Felejtsd el, jó éjszakát!

-Ne menj el, mert mutatok neked valamit. Imádni fogod. –Mondta lelkesen Zayn, biztos volt benne, hogy amit mutatni fog, az boldoggá fogja tenni Louist és nem kell majd néznie állandóan ezt a depressziós képét, mert már ő is nagyon unta. Louis úgy volt vele, hogy az éles tárgyakon kívül semmi sem tudja boldoggá tenni.

-Engem csak egy valami tenne boldoggá. –Közölte lehajtott fejjel.

-És én tudom is, hogy mire van szükséged, tesó! –Csapta össze a két tenyerét Zayn.

-Nem tudja senki. –Válaszolta Louis.

-Dehogynem, én tudom, csak gyere velem, hogy megtudjam mutatni. –Továbbra is erőltette a dolgot, addig nem akarta elengedni Louist, amíg el nem megy vele.

-Mondd el előbb, hogy mi az. –Követelte Louis, semmi kedve nem volt elmenni sehová sem.

-Jössz és ott megtudod! Nem fogok semmit sem mondani itt. –Megragadta Louis karját és húzni kezdte, Louis ismét beadta a derekát, Zayn nyertesnek érezte magát, amúgy sem tűri, ha ellentmondanak neki.

Kiléptek a szállodából az éjszakába, bár még csak este tizenegyet mutatott az óra.

-Hová megyünk? –Faggatózott Louis.

-Maradj csendben, hamarosan megtudod. –Szólt rá kissé keményebben Zayn. Beültek az autóba, Zayn ült a volánnál és elhajtottak. Louis kicsit félni kezdett annak ellenére, hogy csak a barátja hozta el őt, mégis rossz előérzete volt, de lehetséges, hogy a kietlen utca is fokozta ezt a hangulatot. Hamarosan az erdő szélénél parkolt le.

-Itt is vagyunk. –Nyitotta ki az ajtót Zayn, majd kiszállt, utána felnyitotta a csomagtartót és kivett onnan valamit, majd visszaült a helyére, miután mindent becsukott.

-Itt senki sem láthat meg minket. –Közölte vigyorogva, Louis megijedt.

-Mire készülsz? Miért jöttünk ide? –Kérdezte, a hangjában a félelem volt érezhető és ezt Zayn is észrevette.

-Ne legyél már ilyen beszari, nagyon izgalmas esténk lesz és senki sem fog tudomást szerezni róla. Ha csak el nem jár a szád. –Az utolsó mondatot agresszíven és hangosabban mondta, így szerencsétlen Louis még jobban tartott. Kinyitotta az ajtót, hogy kiszállhasson, de Zayn lefogta.

-Nem mész sehová sem, értve vagyok? –Szinte fenyegetőzött.

-Komolyan, én már félek tőled. Miért csinálod ezt? Azt mondtad, hogy örömet akarsz nekem okozni, erre idehozol egy sötét erdő mellé és úgy beszélsz velem, mint aki megakar ölni. –Elsírta magát, ekkor Zayn hatalmas nevetésbe kezdett, azonban ennek nagy része csak rájátszott volt, aztán abbahagyta.

-Ne sírj már, nem bántalak. Megtanítalak én az életre és tőlem megtudod, mi a jó. Harry mellett csak elpuhányosodtál.

-Hülyeségeket beszélsz. –Kiabálta Louis, ekkor Zayn a zsebébe nyúlt és elővett két darab füves cigit, az egyiket Louis kezébe nyomta, utána kihúzta ugyanonnan az öngyújtót is.

-Ez mi a franc? –Értetlenkedett Louis.

-Na ne mondd, hogy soha sem láttál ilyesmit? –Zayn hangjában érezhető volt a gúny.

-Tudom mi ez, de én erre nemet mondok. Nem gondoltam volna rólad, hogy ezt te csinálod. Na, szevasz! Én ebből nem kérek. –Mondta határozottan Louis, majd készült kiszállni. 

7. rész

Ne haragudjatok a késésért, erre a blogra tényleg nem volt időm, mert ott a másik és energiám meg nem mindig volt írni, ha meg volt, akkor a másikat írtam. Egy hónapja legalább nem volt rész. Azért írom ezt ritkábban, mert nem olyan nagy az érdeklődés, mint a másikon. Ezt amúgy be is zárnám, de én szeretem ezt írni és mindenképpen le akarom írni Louis szenvedését.

Louis bezárkózott teljesen, mert körülbelül egy fél órája egy rajongó nagyon megbántotta. A legnagyobb baj mégis az volt, hogy teljesen magára vette, sőt úgy vélte, hogy igaza is van, tényleg egy senki, nem érdemli meg, hogy itt legyen, hiszen nem ér semmit. Levetkőzött, csak egy alsó és egy póló maradt rajta, ezután előkereste a pengéjét, amit mindenhová magával visz, utána magára csukta a fürdőszobaajtót. Leült a kád szélére és combján lévő sebeket kezdte el vizsgálgatni, amik lassan már begyógyultak, hiszen már pár hét eltelt a legutóbbi vagdosás óta. Arra készült, hogy felszakítsa a begyógyuló sebeket, mivel a lelkében nagyon nagy volt a fájdalom, és ha megteszi, akkor valamennyire sikerül felejtenie, mert akkor már csak a fizikai problémákra kell koncentrálni. Rosszul volt a vértől, de ilyenkor nem számított semmi, mert amikor ezt csinálta, akkor azt érezte, hogy megnyugszik. Tisztában volt vele, hogy ezzel csak még többet árt magának, de nem érdekelte, azt se bánta volna, ha elvérzik, legalább akkor nem kell tovább szenvednie ebben a szörnyű világban. A pengét lassan odaemeli a combjához a régi vágások fel, de még nem döfi bele a bőrébe. Amúgy sem szokott mély sebeket ejteni, csak épp, hogy megvágja, hogy kibuggyanjon belőle a vér, elég nagy fájdalmat tud az is okozni. Körülbelül öt perc telik így, valahogy most képtelen rávenni magát erre, azonban az arca tiszta könny volt a sírástól, amit nem tudott abbahagyni. Ledobta magát a földre a kád mellé, innentől kezdve a hátán feküdt már és a plafont bámulta. Elmélyedt gondolataiban, illetve felkészült erre az egészre, karjait kitárta és a jobb kezében helyezkedett el a penge. Lassan odaemelte a hasához, egy darabig ott pihentette a kezét, majd lassan becsúsztatta a pólója alá a kezét. Kissé felhajtotta a pólóját, körülbelül a köldöke felé, utána egy kicsit lejjebb a bőre felé helyezte a pengét, amivel készült kissé megvágni, de csak addig, amíg ki nem buggyan a vér. Érezte már az égő fájdalmat, amit az éles tárgy okozott, de nem hagyta abba. Az egész alhasát telekarcolta, már sírt is a fájdalomtól. Egyszer csak kopogást hallott meg, akárki is az, nem nyit neki ajtót.

Niall úgy gondolta, hogy meg kéne néznie Louist, hogy mi a helyzet vele, ugyanis eléggé ki volt borulva a történtek miatt. Biztosan magába zárkózott, mivel ilyenkor ez volt a szokása. Sietett, amennyire csak tudott, mert tisztában volt azzal, hogy Louisnak szüksége van most valakire, ha már Harry nem törődött vele, akkor ő ment, mert már úgyis tudja a titkát, amit más nem. Lassan odaért a szobájához, lenyomta a kilincset, de zárva volt, tehát nem bekopogott. Választ nem kapott és hiába ismételgette el többször, semmi mozgás és reakció nem hallatszott ki.

-Louis, odabent vagy? –Kiabálta, miközben az ajtót ütötte egyre erősebben és hangosabban. Minden erőfeszítése hiába való, mert így sem kapott választ. Kezdett türelmetlen és ideges lenni, meg már az is megfordult a fejében, hogy valami kárt tett ismét magában, de azért reménykedett benne, hogy elment valamerre sétálni. Az első lehetőséget tartotta valószínűbbnek, ezért is ment fel benne a pumpa. Gondolkozott mit tegyen. Ha szól a többieknek, akkor bizonyára megtudják a titkot, amit Louis nem akart, tehát tiszteletben kell tartania. Legfeljebb szól a recepciósnak, hogy nyissa ki, hátha van pótkulcsuk a szobához. Ez lesz a megoldás, már rohant is le és azonnal el is kérte.

Amilyen gyorsan csak tudott, rohant is fel, hogy megnézze mi a helyzet. A szíve hevesen dobogott az izgalomtól, a keze remegett, ezért alig tudta kinyitni azt a bizonyos zárat.

Louis a fürdőszobából hallotta, ahogy valaki próbálkozik a zárral, ekkor gyorsan felült. Nem láthatja meg, akárki is az. Hirtelen nem tudta mit tegyen, mivel a csempe kissé véres lett. Más megoldás nem igazán volt, tehát magára kellett zárnia a fürdőszoba ajtót. Miközben felállt, a pólója visszacsúszott a helyére, ezért annak alja véres lett és mivel fehér színű volt, tisztán látszott rajta a piros folt. Gyorsan keresett egy másikat, de rádöbbent, hogy nem hozott be magával és az illető már bejutott a szobába és a nevét kiabálta. Gyorsan kinyitotta a zuhanyt, hogy azt higgye, hogy épp zuhanyozik.

-Louis! Itt vagy? –Hallotta meg Niall hangját.

-Igen. –Kiabálta, aztán Niall meg is nyugodott, hogy nem történt vele semmi olyasmi, legalábbis ezt hitte. Azért a biztonság kedvéért megvárja, amíg ki nem jön. Közben Louis feltörölte a csempét, ledobta magáról a koszos pólót, majd egy törölközőbe csavarta magát úgy, hogy a hasa el legyen takarva. Így ment ki, akkor látta, hogy csak Niall az. Bizony, ő már tudja, de akkor sem akarta, hogy ez kiderüljön, mármint, hogy újból elkezdte, mikor előtte megígérte, hogy felhagy ezzel a szokással.

-Minek jöttél be? –Kérdezte kissé idegesen, miközben a barátjára tekintett. Az ír szőkeség nem értette, hogy Louis miért ilyen elutasító vele. Természetesen megértette, ami ma történt vele, de legalább engedné, hogy megvigasztalja.

-Csak segíteni szerettem volna és megnézni, hogy rendben vagy-e. –Válaszolta elfojtott hangon, az aggodalom miatt alig tudott beszélni.

-Jól vagyok, de most egyedül szeretnék lenni. Remélem megérted és most elmész. –Válaszolta már nyugodtabban Louis. Azonban nem vette észre, hogy a törölköző egy kicsit átázott a vértől, mivel biztos volt benne, hogy ha vastagon betekeri magát, akkor nem történhet ilyesmi, illetve abban a tudatban volt, hogy lassan úgyis eláll a vérzés, tehát felesleges bekötni. Amúgy sem lett volna mivel, mert nem tartott magánál semmilyen elsősegélyes cuccot. Niall azonban rápillantott a vértől átázott anyagra, ami Louis testét fedte be.

-Az ott meg mi? –Utalt rá, közben a mutató ujjával oda is bökött egyet a vörös foltra. Louis lenézett oda, nagyon megijedt és hirtelen mozdulattal le is takarta a kezével. Niall a szemébe nézett és magyarázatot követelt szavak nélkül.

-Csak elvágódtam a fürdőben és elvágtam magam. –Füllentette Louis, tekintetét még mindig a vérfolton tartotta, véletlenül sem nézett volna a barátja szemébe. A szőke fiú az álla alá helyezte a kezét, hogy elkapja a tekintetét, pontosan tudta, hogy nem mond igazat, hiszen annyira látszott rajta.

-Mondd meg az igazat, ígérem, nem mondom el senkinek. –mondta kedvesen, hogy meggyőzze vele és ne ijessze el. Tisztában volt vele, hogyan húzhat ki belőle dolgokat és hogyan kell vele beszélni, hogy megnyíljon.

-Mire gondolsz? –Kérdezte elkenődve Louis.

-Megint elővetted a pengét. –Felelte határozottan Niall csípőre tett kezekkel és várta a vallomást. Louis megfogta a törölközőt és ledobta magáról, így Niall szeme elé terült az igazság, miszerint valóban vagdosta magát az elmúlt fél órában. A száján egy o alak jelent meg a meglepettségtől, mivel eddig a combján voltak a vágások, most azonban a hasán.

-Miért ott? –Kérdezte meglepetten, miközben a szája elé tette a kezét. Louis nem adott választ, hanem gyorsan magára kapta a törölközőt és a fürdőszobába rohant. Becsukta az ajtót, de nem zárta be. Niall természetesen utána ment.

-Hozok fertőtlenítőt. –Mondta.

-Kössz, de nem kell. Minek is kéne az nekem?

-Talán, hogy ne kapj vérmérgezést.

-És? Mi van, ha azt kapok? Érdekelne az valakit. –Közben leült a sarokba, a térdeit átölelte és sírásba kezdett.

-Menj ki! –Kiabáltan Niallnek, aki csak a fejét rázta ezen a tetten. Jobbnak látta elmenni, mivel ebben az esetben úgysem ér el semmit. Talán, ha alszik egyet rá, akkor nyugodtabb lesz és lehet majd vele beszélni. Magára hagyta Louist és visszament a saját szobájába és ott búsult magában. Bár elmondhatná a többieknek, mert akkor több támogatást és segítséget kapna, de Louis erről hallani sem akart, annyira makacs volt. Azonban csak így segíthetne rajta igazán, mert csak elveszik, és ki tudja, hogy milyen károkat képes még magában okozni. Tenni kell ellene valamit, amíg nem fajul el annyira a dolog, hogy már menthetetlen legyen a helyzet. Elfeküdt az ágyán és a plafont bámulta, miközben gondolatai elkalandoztak, méghozzá a barátján járt az agya, hogy mi lesz ennek a következménye, illetve még milyen rossz dolgok várnak rá, amit el lehetne kerülni. Egyszer csak kopogást hallott, így fel kellett kelnie, mert ugye már az ajtó zárva volt. Gyorsan kinyitotta az illetőnek, hogy szemügyre vegye, hogy ki zavarja ilyen későn. Reménykedett benne, hogy Louis az, hogy végre segítséget kér, azonban belül mégis tudta, hogy ez úgysem történik meg. Louis helyett Liam állt az ajtóban.

-Beszélnünk kell. –Mondta kemény tekintettel. Niall kissé megijedt ettől, ezek szerint komoly dologról van szó, ha nem ért rá reggelig.

-Gyere be. –Tárta ki neki az ajtót az ír. Liam be is sétált rajta, majd helyet foglalt a fotelban. Niall az ágyra tette le a hátsóját.

-Követelem, hogy mondd el mi van Louissal! –Vette keményebbre az ügyet, tudta, hogy csak így húzhatja ki belőle. Niall hirtelen felállt.

-Mit akarsz tudni? Semmi olyasmi nem történt, amiről te ne tudnál. –Emelte fel a hangját Niall.

-Tudom, hogy titkoltok valamit. Ha most nem mondod el mi az, akkor átmegyek hozzá és belőle fogom kihúzni, és nem érdekel, ha megbántom. –Fenyegetőzött Liam, úgy tűnt, hogy ez hatásos. Niall szólásra nyitotta a száját.

-Kérlek ne tedd! Hagyd most őt békén! –Könyörgött. Liamnek ezért még gyanúsabbá vált ez az egész. Várta Niall vallomását.

-Akkor elmondod? –Niall bólogatott, majd kezdett is bele, legalábbis látszólag úgy tűnt.

-Louis nem akarja, hogy elmondjam. Egyébként én is úgy gondolom, hogy jogotokban áll tudni, és az neki is nagyobb segítség lenne, de egyszerűen nem akarja. Muszáj tiszteletben tartanom a döntését, mert még leszedi a fejem. –Védekezett Niall, de ez Liamnek egy kicsit sem tetszett, továbbra is követelte a vallomást.

-Ilyen nincs. Elmondod és kész! Neki nem kell megtudnia. –Mondta Liam kissé erőszakosan.

-Akkor úgy teszel előtte, mint aki nem tud semmit? –Kérdezte Niall megszeppenve. Liam bólogatott, ekkor Niall visszaült a helyére, ahol eddig is.

-Vagdossa magát. –Jelentette ki Niall halkan, miközben lehajtotta a fejét. Liam teljesen ledöbbent, alig akarta elhinni.

-Tessék? –Kérdezett vissza ledöbbenten és kicsit hangosan.

-Jól hallottad, vagdossa magát. –Mondta már hangosabban Niall.

-Niall! Mondd már meg az igazat! Mégis mi oka lenne rá?

-Mondom, hogy igaz. Azért, mert depressziós és csak ennyit tudok én is. –Védekezett Niall, azonban csak ennyit mondhatott. Van itt más dolog is, amit titokban kell tartania, ezt már tényleg nem adhatja ki.

-Ez volt az a nagy titok? –Kérdezett rá Liam.

-Igen, nem akarja, hogy sajnálják. Megígérted, hogy nem hozod fel neki.

Liam csak bólogatott és távozott is. Visszament a szobájába lepihenni, mert már elég későre járt.

Elérkezett a reggel, és mivel ma szabadnapjuk van, így azt csinálnak, amit akarnak, vagyis nem teljesen. A mai program közös megegyezés szerint a medencézés, tehát mindannyian fürdőgatyába öltöztek, legalábbis négyen biztosan. Azonban előtte reggelizni indultuk és az étkezőhelyiségben Harry, Niall, Zayn és Liam össze is futottak.

-Csak, hogy ott vagytok. Én voltam az első. –Közölte mosolyogva Harry.

-Csak kár, hogy még mindig csak négyen vagyunk. –Vágta rá Niall, ekkor Harry körbenézett és akkor szembesült csak vele.

-Tényleg. Fel se tűnt. –Mondta a göndör.

-Pedig ő a legjobb barátod elvileg. –Vágta rá Liam.

-Ne kezdjük el, kérlek. –Könyörgött Harry, majd indult is az étkező felé. A többiek is csöndbe maradtak és követték társukat, tudták, hogy Louisra nem érdemes várni, mert állandóan ezt csinálja. A jelek szerint le sem fog jönni, azonban a medencézésre úgyis ráveszik. Niall tudta csak, hogy nem fog fürdeni, mert tudta, hogy akkor látszani fognak a vágás nyomai és ezt nem szeretné. Mikor megreggeliztek, mindenki elment a szobájába készülődni, azonban Niall elhatározta, hogy megnézi Louist és a szobája előtt összefutott Liammel, mert ő is ugyanerre jutott.

-Hát te? –Kérdezett rá Niall.

-Gondoltam megnézem, hogy mi lehet Louissal. –Válaszolta Liam.

-Én is ezért vagyok itt. Viszont megígérted, hogy úgy teszel, mint aki nem tud semmiről. –Emlékeztette a barátját az ír szőkeség.

-Akkor kint maradok és hallgatózom. Rendben? –Niall rábólintott és már kopogott is be. Liam egy kicsit félreállt, hogy Louis ne lássa meg őt, amikor ajtót nyit, azonban senki sem jött ki és még mozgást se lehetett hallani.

-Louis, odabent vagy? –Dörömbölt tovább Niall, de semmi válasz. Liamre nézett, aki szintén tehetetlen volt, illetve csak azt tudta ő is ajánlani, hogy hívja fel. Nem sok esély volt arra, hogy felvegye, de azért megpróbálták.

-Semmi reagálás. –Hajtotta le a fejét Niall, majd indult a recepció felé elkérni a kulcsot. Liam követte végig. Mikor bejutottak a szobába, ürességet láttak, ugyanis Louis nem volt bent, de a cuccai igen.

-Ezt nem hiszem el, ez elment és nem szólt egy szót sem. –Csapkodta a fejét az ír. Liam a fejét rázta.

-Ne aggódj már ennyire, lehet reggelizni ment le és nem talált ott minket. –Vigasztalta a szőkét.

-Tényleg, igazad van. Menjünk is az étkezőbe. –Mondta, majd indultak is. Valóban ott volt és reggelizett, azonnal oda is szaladtak hozzá.

-Csak, hogy megvagy! –Kiáltotta Niall, majd leült vele szembe. Louis is Niall szemeibe nézett, de nem volt túl lelkes, mintha sértődött lenne.

-Mi bajod van? –Faggatta tovább a szőke. Közben Liam is helyet foglalt mellette.

-Szerinted? Az, hogy senki se várt meg engem, mert már nem számítok. Tudtam én. –Akadt ki Louis, ezután felállt és elrohant. Niall is felpattant és olyan gyorsan szaladt utána, amilyen gyorsan csak tudott. Liam inkább a séta mellett tette le a voksát, néha már kiborította Louis viselkedése, de próbált türelmes lenni.

Louis belefutott Harrybe, aki már félmeztelenül sétálgatott a medence felé kezében törölközővel.

Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

Minden olvasómnak Kellemes Húsvétot Kívánok! A bloggal kapcsolatban meg az, hogy igaz lassan jönnek a részek, de nem hagyom abba, tehát számíthattok a folytatásra! A lányoknak sok locsolót!

6. rész

Niall kiment a többiekhez a teraszra, azonban Louis nem ment vele, mert ki volt borulva a twitter üzenetek miatt, ezért inkább bezárkózott, mivel egyedül szeretett volna most lenni.

-Hol van Louis? –Kérdezte Harry csodálkozva.

-Fáradt volt, ezért lefeküdt aludni. –Felelte határozottan Niall, majd helyet foglalt a széken.

-Nektek nem furcsa, hogy Louis mostanában mindig fáradt? –Kérdezte gyanakodva Liam, és ez nem csak neki tűnt fel, hanem a többieknek is. Niallen meg az volt látható, hogy titkol valamit, valószínűleg Louissal kapcsolatban.

-Mintha titkolnál valamit. –Vágta a fejéhez Zayn, miközben beleivott az üdítőjébe.

-Mit titkolnék? –Kérdezte kissé ijedten Niall, hisz megígérte Louisnak, hogy nem mondja el, bármi is történjen. Ő viszont a barátjának tartotta és ezért titkot kell tartania, ha arra kéri.

-Régóta figyellek és azt vettem észre, hogy titkoltok valamit Louissal, ami valószínű őt érinti. Miért csináljátok ezt? –Emelte fel a hangját Liam, de még nem volt ingerült, csak követelőző. Letette a poharat az asztalra, ami eddig a kezében volt, mert úgy érezte, hogy már nem kíván több folyadékot bevinni a szervezetébe.

-Mit titkolnánk? Nagyon jól tudjátok, hogy közöttünk nincsenek titkok. –Védekezett Niall, azonban a szemeiben most nem volt látható az őszinteség. Nem hittek neki, de ráhagyták, mivel úgy voltak vele, hogy egyszer úgy is minden kiderül. Viszont nem értették, miért teszik, hiszen bennük megbízhatnának. Nem Niall volt a hibás, mert ő legszívesebben kitálalna, ő nagy problémának érezte ezt és nagyon is nyomta a lelkét ez a dolog. Lelkiismeret furdalása is támadt, amiért a barátai előtt titkolózik, de csak Louis miatt teszi, aki szintén közel áll hozzá. Nem szegheti meg a neki tett ígéretét, akkor vele szemben nem lenne igazságos és Louis amúgy is olyan ember, aki nehezen bízik meg az emberekben. Nem játszhatja el a bizalmát, mert az nagyon törékeny jelen esetben. Ült a széken, miközben maga elé nézett csak, az ott heverő cserepes virág piros szirmait bámulta. Liam Niallt nézte, látta rajta, hogy feszült.

-Majd én kiderítem azt a nagy titkot. Először is Louissal kell beszélnem, nem érdekel, hogy most alszik, fel fogom ébreszteni és kiszedem belőle. –Gondolkodott magában Niall, a többiek nem tudhatták, hogy épp mi jár a fejében, de annyi biztos volt, hogy valami komoly dolgon agyalt. Hirtelen felpattant a székből, már annyira, hogy a többiek azonnal felé fordították a fejüket és nem tudták, mi ütött belé.

-A frászt hozod rám! –Panaszkodott Harry.

-Bocsánat. –Ezzel le is rendezte, nem várta meg a reakciókat, hanem azonnal belépett a szobába a többieket otthagyva a teraszon. Neki most fontos dolga van, nehogy megzavarja ebben valaki. Louis szobája felé vette az irányt, és mikor odaért, hangosan kopogtatni kezdett. Nem kapott azonnal választ, lassan elvesztette a türelmét, ami egyébként sem volt sok.

Közben Louis a párnájába temette a fejét és csak sírdogálni volt kedve. Nem akart senkit sem látni, direkt megkérte Niallt, hogy mondja meg a többieknek, hogy most ne zavarják, egyikük mégis figyelmen kívül hagyta a kérését. Nem válaszolt rögtön, idő kellett neki, mire összeszedi magát. Kivett a párnája alól egy zsebkendőt, amivel letörölgette a könnyeit, majd kifújta az orrát. Mikor ez megvolt, akkor kiabált, hogy bejöhet az illető, utána visszahelyezte a párnát a helyére, és rátette a fejét. A hátán feküdt, és a plafont bámulta. Liam eközben bent is volt a szobában, aztán becsukta az ajtót.

-Remélem nem zavarok. Felébresztettelek? –Kérdezte aggódva. Louis megrázta a fejét, ezzel azt jelezve, hogy nem aludt, illetve, hogy nem zavarja. Ez okból Liam közelebb lépett az ágyához és bátorkodott annak a szélére leülni.

-Mit akarsz? –Kérdezte elfojtott hangon Louis. Látszott rajta, hogy egyedül akart lenni, csak megtűrte Liamet a szobában, ha már ennyire be akart jönni.

-Szeretnék veled beszélni, ez most nagyon fontos, a barátságunk múlhat rajta. –Mondta keményen Liam, szemeiben az elszántság volt látható, amitől Louis kissé megrettent. Mégis miről szeretne vele beszélni? Az oldalát furdalta a kíváncsiság, de talán nem kéne mégsem erről beszélni.

-Mi olyan fontos? –Kérdezte félénken, igyekezett elkerülni a szemkontaktust, ami Liamnek egyáltalán nem tetszett.

-Nézz rám! –Utasította kicsit keményen, Louis engedelmeskedett neki. Azonban a szemébe nem nézett bele, inkább a feje búbját nézte barátjának. Liam észrevette rajta, de mégsem erőltetheti, mivel látszott rajta, hogy nincs jó állapotban. Lassan rá kell térnie a lényegre, nem akarta húzni az időt, azonnal bele vágott a közepébe.

-Mit titkoltok Niallel? –Kérdezte, a hangjában érezhető volt a feszültség. Nem tetszett ez neki és ezt Louis is észrevette a hangsúlyból. Ez elrettentette kicsit a beszélgetéstől, túlságosan is érzékeny volt most. Nem azért titkolózott, mert nem tartotta őket barátainak, hanem csak megakarta őket kímélni az aggódástól. Utálta sajnáltatni magát, nem volt neki erre szüksége, sőt a segítséget is a legtöbbször elutasította, miszerint, hogy ő megtud egyedül is birkózni a nehézségekkel. Nem úgy látszott. Volt egy titkos naplója, amit senkinek sem mutatott meg, ott öntötte ki a lelkét, de ez kevésnek bizonyult, de nagyon. Neki nem az írásra volt szüksége, hanem a beszédre, meg egy olyan emberre, akinek mindent elmondhat. Nem tette, pedig annyian voltak körülötte, akik szívesen meghallgatták volna a bajait, illetve tanácsokkal is elláthatták volna őt. Nem akarta az embereket terhelni a problémáival. Akkor Niall miért tudja azt a bizonyos titkot? Talán, mert abban a helyzetben elkerülhetetlen volt, így kénytelen volt beavatni szőke ír barátját, aki azóta is őrzi a titkát. Persze, ez nem olyan rég történt, de minél tovább meg tudja őrizni, annál jobb. Legalábbis csak ő volt vele így, a valóság közel sem ezt fedte. Fájt neki, főleg az, hogy ezzel rajongókat veszthetnek, illetve magát hibáztatta mindenért, mivel szerinte a többieket hátráltatta a bajaival. Legszívesebben elsüllyedt volna a föld alá és soha többé nem jönne elő, de ezt nem tehette meg. Ez gyengeségre vallana, igen is szembe kell nézni a problémákkal, és ő ezt fogja tenni. Nincs más választás.

-Nem titkolunk semmit. –Válaszolta halkan, azonban most az ő szemeiben sem volt megtalálható az őszinteség. Liamnek meg kellett találnia azt a módot, hogy mindent ki tudjon belőle szedni, ehhez pedig az kell, hogy lelket öntsön belé és elérni, hogy jobban megbízzon bennük. Miért nem akarja elmondani? Mennyire lehet súlyos a dolog?

-Érzem, hogy titkolsz valamit, amibe csak Niallt avattad be. De miért őt? Ezt nem tudom felfogni, kérlek, mondd el! –Könyörgött Liam, miközben barátja vállára tette a kezét és kissé rángatni kezdte.

-Nem titkolok előletek semmit, értsd meg! Nem tenném. –Tekintetét a paplanon tartotta először, majd aztán az ajtóra is ránézett, tehát magyarul mindenhová, csak Liam szemébe nem.

-Miért nem nézel a szemembe? –Kérdezte Liam ingerülten.

-Ne haragudj, de én nem titkolok semmit. –Védekezett Louis. Úgy látszik, hogy Liam nem ért célba ezzel, mivel nem tudta kiszedni belőle az igazságot, mert nagyon ragaszkodik ahhoz, hogy megtartsa magában. Nehéz dolga lesz, főleg Louissal szemben, még arra is több esély volt, hogy Niall lesz az, akinek hamarabb elhangzik a szájából. Sajnos ez erre még várni kellett, de előbb utóbb úgyis kiderül, mert semmit sem lehet örökre titokban tartani.

-Fáradt vagy? –Kérdezte Liam, miközben felállt az ágyról és szembe állt vele.

-Nem! Teljesen jól vagyok, mindjárt fel is kelek. –Közölte határozottan Louis és már készült is felpattanni. Látszólag kutya baja volt és ezt Liam is látta rajta, azonban ő arra gondolta, hogy valójában ez nincs is így, csak ilyennek mutatja magát, hogy az emberek ne vegyék észre, hogy belül igenis szenved.

-Örülök, hogy jól vagy! –Mondta nyugodt hangszínen, majd az ajtó felé vette az irányt, hogy kilépjen a szobából.

Lassan készülődni kellett a következő koncertre, előtte volt két szabadnapjuk, amiket különböző módón igyekeztek kihasználni. Harry, Liam és Niall bulizással töltötték el leginkább, Louis természetesen pihenéssel, Zayn meg egyéb más dolgokkal. Most meg már mindenki feltöltődött és új erővel vágnak neki ismét a dolgoknak. Azonban Louis még most is fáradtnak tűnt. Paul nyitott be hozzájuk, majd szólásra nyitotta a száját, miközben belépett az ajtón.

-Kész vagytok? Tíz perc múlva már a színpadon kell lennetek, csipkedjétek magatokat! –Sürgette meg őket, mert látszólag még sehol sem tartottak, főleg Louis. Ezután Paul távozott is, ment a dolgára. Mire a többiek összekapták magukat nagy nehezen, addigra Louis eltűnt.

-Indulnunk kell. –Jelentette ki Harry.

-Én kész vagyok. –Helyeselt Niall, ő is indulásra készen állt.

-Várjatok, Louis nincs itt. Hová ment? –Észlelte Zayn a hibát, ekkor mindenki körülnézett, de az említett sehol sem volt, legalábbis a látószögből eltűnt. Mindannyian csodálkoztak, majd kiabálták a nevét, de választ nem kaptak.

-Ezt nem hiszem el, mindjárt kezdődik, ez meg ki tudja hová ment! Fogta magát és szó nélkül lelépett, ezért ez nem így megy! –Akadt ki Harry, kissé azért haragosan adta elő, ezért Zayn le is támadta.

-Te aztán barát vagy, mondhatom! Tudod nagyon jól, hogy mostanában mintha nem stimmelne vele valami, ezt pont neked kéne tudni és leállsz őt szidni? –Kissé mérges volt már ő is, a pulcsiját a földhöz vágta mérgében.

-Nyugi már, ember! –Szólt oda neki Harry.

-Te már nem vagy a barátja és addig nem fogunk kimenni, amíg elő nem kerül. –Jelentette ki keményen Zayn, közben felszedte a pulcsiját a földről. Hirtelen valaki benyitott, ekkor felcsillant a szemük, hogy Louis lesz az, de hamar rá kellett jönniük, hogy ez csak tévedés, mert Paul volt az, mert már legalább öt perce kint kellene lenniük.

-Mi lesz már, fiúk? Mennyi időt akartok még késni? Most azonnal gyertek, egy percet sem várok! Értettétek? –Mondta keményen, miközben a karóráját kopogtatta.

-Paul, Louis eltűnt! –Közölte a tényt Liam kétségbeesetten. Ekkor a menedzser megállt egy percre, mert kellett neki egy kis idő, mire felfogja az információt.

-Tessék? –Teljesen le volt döbbenve, hiszen el sem tudta képzelni, hogy hogyan tűnhet el az egyik tag a koncert napján, főleg, mikor már kint kellene lenniük.

-Louis eltűnt és nem tudjuk, hol van, mert nem szólt semmit, mi meg nem vettük észre, amikor kiment. –Ismételte feszülten Niall, már mindannyian sík idegek voltak. Paul legszívesebben csapkodni kezdett volna, de vissza kellett magát fogni, mert nem csaphat itt lármát. Abban már biztos volt, hogyha előkerül, kap egy alapos fejmosást Louis.

-Akkor nélküle kell megjelenni, nincs más választás, de akkor készüljön a legrosszabbra. –Közölte Paul. A többiek már megindultak, időnként visszanéztek, de mindannyian tudták, hogy hiábavaló, de aztán egyszer csak előkerült és nagyon sápadt volt.

-Itt vagyok, ne haragudjatok rám! –Mondta halkan, alig élt már, nagyon rosszul érezte magát, a többiek visszafordultak, hogy jobban szemügyre vegyék őt.

-Mi a fene van veled? –Kérdezte aggódva Liam, miközben a vállaira tette a kezét.

-Olyan hányinger jött rám és muszáj volt bemenni a WC-be, rengeteget szenvedtem ott, mire kijött, de most sem vagyok valami fényesen. –Alig bírt a lábán állni, ledobta magát a kanapéra, a többiek közelebb léptek hozzá, még Paul is.

-Hogy fogsz így kiállni a színpadra? –Kérdezte aggódva Paul, már így is rengeteg volt a késés. Louis próbálta összeszedni magát, nem akarta, hogy ez a koncert is kárba menjen miatta, azt nem tudná megbocsátani magának. Felállt, de mégsem érezte magát valami jól.

-Már jobban vagyok. Mehetünk. –Közölte.

-Biztos? Nem akarsz pihenni? –Kérdezte aggódva Zayn, de Louis ennek ellenállt. Paul is közbeszólt.

-Ezt a koncertet végig kell csinálni, utána pihenhetsz! Ha ezt is lefújjuk a betegségedre hivatkozva, akkor a rajongók elkezdenek gyanakodni, hogy esetleg valami bajod van, de még a média is, ami még rosszabb. Légy erős! –Louis csak bólogatott, mivel ő is így gondolta. Nagy késéssel végre kiálltak, a rajongók elkezdtek őrjöngeni szokás szerint.

Koncert után azonban különös dolog történt, az egyik rajongó a következőket kiabálta Louisnak, aki mindent a szívére vett.

-Te nem vagy való a bandába, csak tönkreteszed az egészet. Mikor akarsz már kilépni? Nem veszed észre, hogy lehúzod a többieket is a szintedre! Takarodjál! –Kiabálta a lány, aki a barátnőjével volt, aztán hangos nevetésbe kezdtek, miközben már indultak is haza. Louis kissé felhúzta magát, utánuk akart menni, de Zayn lefogta, ebben Liam is segített neki.

-Haggyad! Ne is törődj az ilyenekkel, fel ne húzd magad! –Mondták egyszerre.

-Mit képzel magáról? –Louis teljesen ki volt akadva, azonban belül mégis azt érezte, hogy igaza van ennek a lánynak, tényleg csak lehúzza és hátráltatja a többieket. Inkább ezt nem hangoztatta, már várta, hogy végre egyedül lehessen, hogy jól kis kisírhassa magát, ami lassan el is érkezett. Addig pedig teljesen vissza kellett magát fognia és úgy tenni, mintha mi sem történt volna, elhitette a többiekkel, hogy nem vette fel. Azonban ők látták, hogy igenis bántja a dolog. Elköszöntek egymástól éjszakára, mindenkinek külön szobája volt. Ennek Louis különösen örült, mert neki most jobban szüksége volt az egyedüllétre. Végre megteheti azt a bizonyos dolgot, amit a többiek elől titkolt, amiről csak Niallt tudott. Biztos, hogy nem fog rányitni senki, a biztonság kedvéért bezárta az ajtót. Levetkőzött, csak egy alsó és egy póló maradt rajta, majd a fürdőszobába ment és elővette a pengéjét, amit mindenhová magával visz, hiszen bármikor szükség lehet rá. Leült a kád szélére és elkezdte szemügyre venni a combján lévő hegeket, amik már lassan kezdtek begyógyulni, azonban jelen esetben felszakítani készült azokat. Lehetséges, hogy egy másik testrészt kéne célba venni, ami szintén el van rejtve az emberek szeme elől. 

5. rész

Tudom, hogy már nagyon rég volt rész, egy hónapja. Bocsi, de nem nagyon volt időm ezt írni és ihlet sem nagyon volt, de most összeszedtem magam, hogy feltehessem az ötödik részt. Tudom, hogy nem sokatokat érdekel, de azért hagyjon maga után nyomot, aki itt járt.

Louis már úgy érezte jobban van, így a többiek után szaladt, már nem tudott egyedül a szobában feküdni, miközben egésznap senki felé sem néz. Nagyon rosszul érezte ott magát és kicsit ki szeretett volna kapcsolódni. A többiek eleinte ellenezték, mert aggódtak érte, de végül beleegyeztek, hogy velük tartson. Természetesen utána mindent megbántak, mert egy autó feljött a járdára, olyan hirtelen történt az egész, hogy erre senki sem számított. Elugrott onnan mindenki, azonban Louist eltalálta, talán késtek a reflexei, szerencsétlent odanyomta a kerítéshez, a hasát majdnem összenyomta, de elhajtott onnan, így Louis összeesett. A többiek csak döbbenve nézték a barátjukat, már megbánták, hogy megengedték, hogy velük tartson. Louis eszméleténél volt, a földön összekuporodott és a hasát fogta. Harry lehajolt hozzá, hogy jobban szemügyre vegye, lassan a sofőr is kiszállt, aki nagyon meg volt ijedve, hiszen teljesen váratlanul érte ez az egész. A fiúk azt hitték részeg, közben az igazság az, hogy majdnem elaludt a volán mögött, ezért történhetett meg ez.

-Jól vagy? –Kérdezte aggódva Harry.

-Kérem, bocsássatok meg, nem szándékos volt. –Akadt ki a sofőr.

-Talán nem kéne részegen volán mögé ülni. –Kiabált vele Zayn. Addig Liam gyorsan kihívta a mentőket.

-Nem vagyok részeg, csak majdnem elaludtam, de iszonyatosan megijedtem, amikor megláttam, hogy mi történt. –Magyarázkodott a sofőr, Zayn legszívesebben behúzott volna neki, már készítette is az öklét, de Liam lefogta.

-Zayn, ennek semmi értelme, attól még nem lesz jobb és nem tudjuk visszafordítani. –Nyugtatta le a barátját, ekkor valóban lehiggadt.

-Igazad van. –Suttogta, majd hátrébb lépett. Próbált megnyugodni, majd Louisra nézett, aki szenvedett, de próbált felülni a földről. Leguggolt hozzá.

-Jól vagy? –Fordult felé, ő csak bólogatott, de látszott rajta, hogy fájdalmai vannak, a hasát fogta.

-Én csak bajt hozok a fejetekre, velem csak a gond van. –Panaszkodott Louis és fejét lehajtotta, bánatos volt.

-Dehogy vagy terhünkre, pont ellenkezőleg. Ha bajba került, mi mindig itt vagyunk neked, ne érezd magad fölöslegesnek. –Vigasztalta Zayn, látszólag kicsit meg is nyugodott. A mentősök is megérkeztek, hozták a hordágyat, mert Louis nem tudott felkelni.

-Jól van? –Kérdezték, de látszott az arcán, hogy fájdalmai vannak. Továbbra is a hasát szorította, a mentősök segítettek neki felfeküdni a hordágyra, majd betették a mentőautóba.

-Mi is mehetünk? –Kérdezte Liam, az orvosok azt kérték, hogy maximum csak egy ember menjen, mert többen nem férnek be. Harry azonnal előlépett, hogy ő igényt tartana rá.

-Majd én megyek, én vagyok a legjobb barátja. –Mondta büszkén, de ekkor Zayn félrelökte az útból.

-Semmi szükség nincs itt rád, majd én megyek, mert te felelőtlen vagy.

Harry ideges lett, már nem sok hiányzott ahhoz, hogy megint egymásnak essenek. Liam közéjük állt.

-Ezt ne itt, kérlek! –Mondta nyugodtan, a mentősök már türelmetlenek voltak.

-Döntsék már el! –Szólt rájuk, ekkor Liam határozottan odament az ajtóhoz és kijelentette, hogy ő megy. Így ő ment, ekkor Zayn és Harry meglepődve néztek egymásra, illetve megrázták a fejüket, hogy ez nem lehet igaz. Egyikük se ment.

-Ezt értétek el. Végül is jobb, ha Liam megy, mert ti folyton csak összevesztek. –Mondta Niall és igaza is volt.

-Mivel én vagyok Louis legjobb barátja, ez meg mindig közbeavatkozik. –Panaszkodott Harry, ekkor Zayn is kinyitotta a száját.

-Rossz hatással vagy rá, nem érted?

Niall megrázta a fejét, ez már neki sok volt. Komolyan, úgy volt vele, hogy ez már nagyon gyerekes, amiket ők ketten itt lerendeznek, és Louisnak is csak rosszat csinálnak és egyik sem veszi magát észre.

-Te ezzel Louist is ki fogjátok készíteni. Majd ő eldönti, hogy kivel szeretne lenni, de az is lehet, hogy mindkettőtökkel.

-Igazad van. Harry, béküljünk ki! –Nyújtotta Zayn Harry felé a kezét, aki egy percig megállt gondolkodni, majd aztán belecsapott a kezébe.

-Béke veled, fogjunk össze és segítsünk együtt Louisnak. –Kezet ráztak, Niall örült neki, hogy végre meg tudtak egyezni, azonban tartott egy kicsit tőle, hogy megint össze fognak kapni valami hülyeségen.

-Akkor indulhatunk? –Kérdezte Niall, a többiek beleegyeztek és indultak a kórház felé Louishoz. Mire megérkeztek, addigra elég idő eltelt azóta, hogy fejleményeket mondjanak, illetve tájékoztassák őket az állapotáról. Liammel összefutottak, ő odakint várakozott, mert nem mehetett be hozzá.

-Louis hogy van? Ugye nem súlyos? –Kérdezte aggódva Harry, megfogta Liam kezét és rángatni kezdte, nagyon ideges volt.

-Nyugodj már le! Nincs életveszélyben szerencsére, csak megfigyelés alatt van, nincs miért aggódni. –Válaszolta nyugodtan Liam, Harry ekkor megkönnyebbült, kifújta a levegőt, de a többiek is.

-Azt hittem már nagyon súlyos, olyan nagy fájdalmai voltak. –Mondta Zayn.

-Semmi gond, nagyobb volt az ijedség, mint a baj. Még várni kell egy kicsit, utána bemehetünk hozzá. –Mondta Liam.

Nem sokkal később mindannyian helyet foglaltak, aztán kicsit később megjelent Louis orvosa, azonnal oda is ment a fiúkhoz, akik felpattantak a helyükről és várták a fejleményeket. Az orvos szólásra nyitotta a száját.

-Jól van, akár holnap reggel el is hagyhatja az intézményt, mert még megfigyelés alatt tartjuk. Van egy kicsi bélfertőzése, de amiatt nem muszáj kórházban lennie.

-Akkor jó.

Ezután bemehettek hozzá, Louis nagyon örült neki, nagyon lehangolt volt most a hangulata, főleg azért, mert nagyon fölöslegesnek érezte magát. Úgy volt vele, hogy csak hátráltatja a többieket, mert vele csak a baj van és egy igazi szerencsétlennek gondolta magát.

-Köszönöm, hogy bejöttetek, de igazán nem kellett volna. Mindenkire csak a bajt hozom, miattam nem tudtatok menni a dolgotokra, teljesen kívülállónak érzem magam. Csak teher vagyok a számotokra. –Akadt ki Louis, nem volt szokása panaszkodni, de most ki kívánkozott belőle.

-Dehogyis, ez nincs így, a barátaid vagyunk és jóban-rosszban melletted állunk. –Ült le az ágyára Harry, közben megfogta a kezét, hogy érezze a közelségét. Louis egy kicsit ekkor jobban érezte magát, tudta, hogy barátokkal van körülvéve, ha nem így lenne, akkor most nem lennének mellette. A hamis és érdekemberek csak akkor vannak általában az ember mellett, ha minden jól megy, és ha rossza fordulna a helyzete, akkor szó nélkül elpártolnak tőle. A fiúk meg teljesen az ellenkezőjét mutatták ennek, azt, hogy rájuk bármikor számíthat.

-Köszönöm nagyon nektek. –Könnyek gyűltek a szemébe, ekkor Harry úgy érezte, hogy ráférne egy nagy ölelés a barátjára, ezért azonnal megtette. Louis viszonozta is, elég erősen szorította magához a göndör hajút.

-Hamarosan minden rendben lesz, jobban leszel és több baj nem érhet. –Bíztatta őt Harry, azonban Louis tudta, hogy ez nem így van és meg fordult a fejében az is, hogy ez lehet egyre rosszabb lesz. Niallen kívül senki sem tudott a problémájáról. Amikor Harry kijelentette, hogy minden jobb lesz, ekkor össze is nézett az ír szőkeséggel, szomorúan tekintettek egymásra. Niall azonban próbálta bíztatni, hogy nincs minden elveszve, csak vigyázzon magára és ne idegeskedjen. Louisnak ez nem nagyon megy, mert nagy benne a megfelelési vágy, fontos számára mások véleménye, illetve, hogy mit gondolnak róla az emberek. Ő nem külsőségekkel akart kitűnni és nem is az volt a célja, hogy a kinézete miatt szeressék az emberek, hanem leginkább tettekkel, fontos volt számára a munka.

-Úgy legyen. –Válaszolta Louis, azonban nem így gondolta, túl pesszimistán állt a dolgokhoz, úgy gondolta, hogy számára már semmi jó dolog nem történhet ebben az életben és, hogy meg fog halni. Kár lenne érte, hihetetlen, hogy ilyeneken gondolkodott. De vajon miért fordul meg ilyesmi a fejében egy fiatalembernek?

-Ne legyél elkenődve, nincs miért. Nincs olyan, hogy csak rossz dolgok történnek egy emberrel. Tudod, egyszer fent, egyszer lent és nem lehetünk mindig fent. –Mondta Liam, miközben ő is odaült az ágyára és megfogta a kezét.

Teltek a hetek és Louis már jobban volt, azóta nem történt vele semmi baleset, illetve betegség sem döntötte le a lábáról. Nyugodtan tudtak koncertezni, anélkül, hogy meg kéne szakítani vagy lefújni az egészet, esetleg elhalasztani miatta. Így is lelkiismeret furdalása volt az egész miatt. Többé már nem fordulhat elő ez, nehogy rajongókat veszítsenek, illetve attól is tartott, hogy akinek ő a kedvence, az átpártol máshoz és egyre kevesebben fogják szeretni. Tehát igyekeznie kell és meg kell mutatnia, mit tud és, hogy nem fognak kárba menni miatta koncertek.

A betegsége miatt az elmúlt hetekben elég ritkán hívta fel Eleanort, emiatt is lelkiismeret furdalása volt, mivel kötelességének érezte ezt, azonban a lány egyszer sem kereste őt. Az elmúlt egy hétben, amikor már teljesen jól volt, napi szinten beszéltek és mindig Louis hívta őt.

-Már nagyon rég beszéltünk, szívem, nagyon hiányoztál. –Szólt bele Louis a telefonba, közben fülig ér a szája, mert boldoggá tette őt már az is, hogy hallhatja Eleanor hangját.

-Már azt hittem, nem fogsz hívni, nagyon hiányoztál. –Szólt vissza kedvesen Eleanor, azonban nem lehetett látni, hogy milyen arcot vág közben. Louis maga elé képzelte őt, ahogy kicsattan a boldogságtól hozzá hasonlóan. Hogy így volt-e, azt csak maga Eleanor tudja.

-Hogy vagy? Ugye jól mennek a dolgok? Mit csinálsz szabadidődben? –Louis.

-Minden rendben van, tehát nincs miért aggódnod, nincs időm unatkozni, mert a barátaim itt vannak nekem, ők segítenek nekem mindenben, de azért jobb lenne, ha te itt lennél velem, így egy kicsit üresnek érzem magam. –Hangzottak a telefonban Eleanor kedves szavai, Louis úgy gondolta, hogy nagyon őszinte hozzá és valóban így érez. A valóság ennél már fájdalmasabb volt, és az is meglehet, hogy Louis nem is akarta azt tudni.

-Én is így vagyok vele, alig várom már, hogy lássalak. Mikor tudsz eljönni?

-Még nem tudom, de szólni fogok. Jobban vagy már? –Eleanor.

-Igen, már sokkal. Nagyon bánom, hogy emiatt nem tudtalak mindennap hívni, de majd bepótoljuk. –Mondta Louis és legszívesebben órákig beszélt volna vele, de a lány menni akart.

-Sajnálom, de most le kell tennem, mert kezdődik az órám és nem késhetek el.

-Rendben van, puszillak, szerelmem!

-Én is téged. –Eleanor gyorsan letette, nehogy Louis feltartsa. Louis meg csak bámulta a telefon képernyőjét, ahol Eleanor volt a háttérkép.

-Ilyen hamar letette? –Kérdezte meglepődve Niall.

-Mennie kellett órára. –Válaszolta Louis.

-Érdekes, hogy akárhányszor hívod, tíz perc múlva mindig mennie kell. Csak, hogy lerázzon téged. –Gyanakodott Niall és a gondolataival nem kímélte Louist, pedig megfogadta, hogy azt fogja tenni Louis miatt. Nem akarta, hogy összetörjön, főleg, hogy most nincs jól. Ez csak rosszabbat tenne neki. Mikor ezt kijelentette, Louis odakapta a fejét és kissé mérgesen nézett rá. Szavak nélkül is éreztette vele, hogy ilyet senki sem mondhat arra a nőre, akit szeret.

-Most miért nézel így? Csak az igazat mondtam. –Folytatta Niall.

-Miért akarna lerázni? Tudod, hogy egyetemre jár, szinte mindennap bejár és sokat kell tanulni. –Védte meg Eleanort Louis. Niall nem értett vele egyet, de biztos volt benne, hogy Zayn és Liam is látják, milyen valójában Eleanor. Persze, bizonyítékuk nem volt rá, ezek csak gyanúk és lehet, hogy csak ők dramatizálják túl és a valóságban Eleanor egy rendes lány.

-Jó, nem szóltam, csak ne veszekedj velem!

-Nem állt szándékomban veszekedni, csak nem szeretem, ha fikázzátok Eleanort.

-Nem fogjuk. De akkor jobb, ha most nem lépsz fel twitterre. –Figyelmeztette Louist Niall.

-Miért nem? –Kérdezte meglepetten Louis. Mintha nem tudná, hogy mi szokott ott mostanában menni.

-Ne mondd, hogy nem tudod. A Larry shipperek megint aktívkodnak, jobb, ha nem látod, mert rendesen elhordják Eleanort. –Niall.

Louis begurult, pedig ez már nem az első eset volt. Elővette a telefonját és fel is ment azonnal twitterre.

-Ezt nem hiszem el? Miért nem tudnak már leállni, miért nem értik meg, hogy mi Harryvel csak barátok vagyunk és én csak Eleanort szeretem? –Akadt ki Louis, már majdnem elsírta magát, de próbálta visszatartani. Eldobta a telefonját, nem volt hajlandó tovább olvasni és abba bele sem mert gondolni, hogy milyen üzeneteket kaphatott most. Niall próbélta nyugtatni, de kevés sikerrel.

-Hallod? Ne akadj ki, ezzel a problémával egyre többször kell majd szembenézned! –Mondta Niall, miközben szembeállt vele és vigasztalni próbálta, de nem használt, mert ekkor Louis a párnájába temette az arcát, később magára húzta a takarót és sírni kezdett.

-Ne mondd el senkinek! –Kérte Niallt síros hangon, és ő megígérte neki, hogy tartani fogja a száját. Utána Louis kérésére magára hagyta és nem állt szándékában a többieket egyáltalán a szoba közelébe engedni, valahogy el kell terelni a figyelmüket. Majd azt mondja, hogy Louis lefeküdt aludni.

Ki is ment a többiekhez a teraszra.

-Louis? –Kérdezte Harry, egyből gondolta, hogy fel fog nekik tűnni, hogy ő nem jött.

-Lefeküdt aludni. –Felelte határozottan Niall.

-Nektek nem furcsa, hogy Louis mostanában mindig fáradt? –Gyanakodott Liam, azonban ez a többieknek is feltűnt, mivel régebben nem volt ilyen. Azonban Niall is furcsa volt nekik, olyan, mintha titkolt volna valamit és ezt szóvá is tették neki.