Itt is lenne az első rész, remélem elnyeri a tetszéseteket és feliratkoztok. Köszönöm az eddigi 13 feliratkozót. Szeretném, ha hagynátok magatok után nyomot, hogy elolvastátok. A szereplők is felkerültek, a fejléc alatti menüpontban el is érhető.
Az
ember életében folyamatos változások történnek, ahogy telnek az évek, egyre
idősebb lesz mindenki, így érthető az érettebb gondolkodás is. Nem maradhat
semmi sem a régi. Vannak bizonyos események is, amik megváltoztatják a
dolgokat, legyen az rossz vagy akár jó dolog, bele kell törődni és azt kell
megszokni. Ha egy barátságnak vége van, annak is van oka, a felek már nem érzik
magukat olyan közel egymáshoz, mint azelőtt, vagy olyasmi történhetett
közöttük, ami miatt már nem tudják helyrehozni a kapcsolatukat. Hiába
próbálkoznak, nem fog menni. Olyan is előfordulhat, hogy sikerül megmenteni a
barátságot, ha elég erős, hogy azt a bizonyos akadályt legyőzzék együtt.
Még
nincs minden veszve Louis és Harry esetében, oké, hogy Zayn vitája kissé
belecsúfított a kis barátságukba, de hamar túl lesznek rajta. Valóban akkor a
legnehezebb, ha egy harmadik személy kerül a képbe. Louis megcsinálta az első
tetkóját, amiért Harry kiborult, mert szerinte Zayn beszélte rá. Leüvöltötte a
fejét.
-Nem
hiszem el, miért beszéled rá erre a baromságra? Ő sosem akart tetkót! –Kiabálta
Harry, szinte önkívületi állapotban.
-Baromság?
Neked is van egy jó pár, nem értelek haver. A másik meg, hogy én nem beszéltem
rá, csak megkértem kísérjen el, bizonyára kedvet kapott.
-Nem
hiszek neked, összevissza befolyásolod. Meg akarod változtatni!
-Állj
már le! Nem hinném, hogy meg tudnék változtatni egy embert, főleg nem őt, de ha
nekem nem hiszem, akkor kérdezd meg tőle.
Harry
csak a fejét rázta, nem hitte el, hogy ilyesmik történnek, meg azt sem, hogy
Zayn el akarja tőle távolítani Louist. Beszélni fog a barátjával, mert ez így
nem mehet tovább. Elment a közös házukba, hátha már otthon van, de nem égtek a
villanyok. Elkeseredett, mert nem jött haza. Hová mehetett? Lehetséges, hogy az
anyukájához ment Doncasterbe? Úgy döntött, hogy felhívja telefonon, és
hosszadalmas csörgés után végre felvette.
-Nem
jössz haza? –Szólt bele a telefonba.
-Öt
perc. –Válaszolta Louis, majd azonnal ki is nyomta, ezért Harry csak bámulta a
saját készülékét, nem értette ezt a viselkedést. Zayn tehet róla, csakis ő, magától
nem csinálná ezt Louis. Úgy döntött, bemegy, és ott várja meg, összedob neki
egy finom vacsorát, hátha jobb kedve lesz, bár egy kicsit tartott tőle, mármint
a reakciójától. Nem sokkal később, amikor készen lett, hangokat hallott, tehát
ez azt jelenti, hogy megérkezett. Nem sokára nyílt is az ajtó, Louis lépett be
rajta elég zaklatottan.
-Kész
a vacsora. –Mondta kedvesen Harry, de rá kellett jönnie, hogy nincs minden
rendben.
-Mi
történt veled? Miért vagy ilyen ideges?
-Ezt
abba kell hagynunk, én elköltözöm innen!
Ki
volt borulva, beszaladt a szobájába, a ruháit kidobálta a szekrényből, azonban
Harry lefogta, hogy hagyja abba.
-Fejezd
be most azonnal! Mi a fene történt, amiért így viselkedsz?
-Semmi,
csak azt hiszik, együtt vagyunk, az előbb meg is kérdezték, és követelték, hogy
mondjam el az igazat!
-Mintha
ez újdonság lenne, eddig sosem húztad fel magad így rajta, mert tudtad, hogy
nem igaz. Most miért?
Harry
tudta, hogy nem ez az igazi ok, mert így még sosem borult ki. A barátságuk
során ilyesmik nem fordulhattak elő, sokkal erősebb volt az, mint az utálkozók
szavai, de most nem úgy tűnt. Valami más baja van Louisnak és arra kell, most
rájönne. Mit tegyen? Fél, hogy elveszti a barátját, mostanában egyre többet
veszekednek.
-Elegem
van, Harry. Nem akarok tovább így élni, elköltözöm!
-Nem
teheted ezt velem. Nem vagyunk már barátok? –Akadt ki Harry.
-Nem
erről van szó, ugyanúgy barátok vagyunk, csak rájöttem valamire, ennek csak így
lehet véget vetni.
-De
ma még itt alszol. Vagy nem?
-Igen,
de holnap elköltözöm.
Vajon
mi hozhatta nála ezt a hirtelen döntést? Ugye nem Zayn beszélte tele a fejét?
Mert ha igen, azt sosem bocsátja meg neki. Lehet, hogy most össze vannak
veszve, de azért ennyire nem kéne ellenségeskedni és bosszút állni. Simán
kinézi belőle? Mi van, ha csak bebeszéli magának az egészet, és semmi köze
ennek Zayn-hez? Nem, az nem lehet, Louis nem hoz ilyen hirtelen döntéseket.
-Zayn
beszélte tele a fejed, ne tagadd le.
-Ne
beszélj már marhaságokat, nem úgy van, ahogy gondolod!
-Akkor
mondd el, mi a baj. A barátod vagyok, tudod, hogy mindig meghallgatlak, és
jóban-rosszban melletted állok. –Bizonygatta Harry továbbra is, hogy ő sokkal
jobb barát, mint amilyen Zayn lenne.
-Össze
szeretnék költözni Eleanorral.
Eleanor
Louis barátnője, viszont a vele való barátságot mindig előrébb helyezte
fontosságilag, mint a szerelmet. Lehetséges, hogy ez volt az oka annak, hogy az
emberek azt gondolják, hogy ők ketten együtt vannak és több van közöttük, mint
barátság.
-Tehát
ez azt jelenti, hogy el fogsz hanyagolni. –Aggódott Harry, de Louis hamar megvigasztalta.
-Dehogyis,
te mindig is a barátom leszel. Attól, hogy elköltözöm, még nem fog közöttünk
megváltozni semmi sem. Zayn sem ronthatja el és senki más. Nyugodj meg, csak
szeretnék a szerelmemmel lenni.
Harry
azt gondolta, hogy Eleanor nem szereti annyira Louist, mert ha úgy lenne, akkor
jobban harcolt volna érte, helyette ő támogatta, hogy a legjobb barátjával több
időt töltsön el, mint vele. Ez számára furcsa volt, mert egyik nő sem bólintott
volna rá normál esetben. Ilyeneken járt most az agya, ami nem hagyta nyugodni.
Csak annyiról volt szó, hogy féltette a barátját a csalódástól, ezt akarta
volna megelőzni.
-Menj
csak. –Nem nagyon tetszett neki az ötlet, mert úgy érezte, hogy innentől kezdve
el fognak egymástól távolodni, és ezt Louis idézi elő ezzel a baromsággal. Mi
van, ha nem is ez az igazi oka, csak nem akarja elmondani? Hisz sokáig ő is
titkolózott Louis előtt, akkor miért ne tenné meg vele ugyanezt? Inkább nem
nyaggatja, bízik benne, hogy csak változtatni akar, de eleve ez a szó kihozta
belőle a hidegrázást, tehát van miért aggódnia. Nehezen aludt el, nagyon sokat
forgolódott, de reggel arra ébredt fel, hogy Louis pakol. Mégis elmegy, nem
gondolta meg magát az éjszaka folyamán.
-Akkor
elmész?
-Már
mondtam, hogy igen. Hoztam egy döntést, és ezen nem változtatok.
Határozottnak
tűnt, Harry nem tehetett semmit az elfogadáson kívül, mivel erőszakkal nem
lehet itt tartani. Megérkezett Eleanor is, Louis meghívta egy közös reggelire,
amin Harry is részt vehetett.
-Alig
várom, hogy beköltözzünk az új házunkba, annyira szeretnék már veled kettesben
lenni. –Áradozott Eleanor, miközben Louis kezére tette az övét. Harry kissé
szúrósan nézett rá, látszott rajta, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik. Úgy
érezte magát, mintha Louis szakított volna vele, pedig ez nem így van, mert
csak egy barátságról van szó és igazán megérthetné, hogy Louis a barátnőjével
szeretne lakni.
-Én
is már várom. –Felelte Louis.
-
Én csak gratulálok nektek, hogy elkezditek a közös életeteket, remélem minden
jól alakul majd, de ha mégsem, akkor Louis számára bármikor nyitva áll a ház
ajtaja. –Mondta Harry, hangjában érezhető volt az elkeseredettség.
-Ne
szomorkodj barátom, ha akarod, időnként eljövök hozzád és itt alszom. Hidd,
attól, hogy elköltözöm, még ugyanúgy a barátod vagyok.
Harry
nem tudta már elhinni, teljesen máshogy viselkedik és az elköltözése még rátett
egy lapáttal. Miért pont most jut eszébe elköltözni? Na, de ez az új lakás most
egy kicsit bezavart, teljesen úgy tűnt, mintha ez korábban meg lett volna
tervezve és csak most jöttek össze a dolgok.
-Egy
kérdés? Már régóta terveztek össze költözni?
-Igen,
már nyáron szerettük volna, csak meg kellett várni, amíg fel nem épül teljesen
a ház, illetve még be is kellett rendezni. –Válaszolt büszkén Eleanor.
Ezt
is eltitkolta, Louis soha sem beszélt erről. Még jobban csalódott benne. Talán
jobb is, hogy elmegy, már úgysem tekint rá legjobb barátként, ez az, ami
bántotta. Nem érdekelte már semmi, úgy is van elég barátja, de azok egyáltalán
nem hasonlítható ehhez a szoros kapcsolathoz. Vége van, el kell fogadnia.
Vajon
Louis mit gondol erről az egészről? Ő nem bonyolította ennyire túl, mint Harry,
számára még mindig a legjobb barátja, csak egy kis változást szeretett volna,
mert nem lakhat együtt örökké vele, mikor van barátnője. Mostanra érett meg a
kapcsolatuk arra, hogy együtt éljenek. Sajnos úgysem lesz, mert ha elkezdődik a
turné, akkor alig lesz idejük egymásra, ezt a kevés időt szerette volna
kihasználni, hogy kettesben lehessen vele. Viszont kissé elszomorította az a
tény, hogy Harry nem akar beletörődni, teljesen letört amiatt, hogy otthont
vált. Van már annyi idős, hogy megértse a dolgokat. Az egy dolog, hogy neki
nincs komoly kapcsolata, talán erre még nem érett meg, neki csak futó kalandjai
vannak, de majd neki is elérkezik az idő, amikor megtalálja a neki való lányt. Azonban
a személyiségük és az életfelfogásuk is nagyban eltér, össze sem lehet
hasonlítani.
Reggeli
után Louis felkapta a bőröndjét, levitte, majd bedobta a csomagtartóba. Indult
már vissza, hogy elköszönjön Harrytől, de ő már hamarabb leért.
-Jó
legyél! –Mondta Harry Louisnak, majd a nyakába borult, ezután puszival is
elköszöntek egymástól. Sajnos ez nem sült el valami jól, mert az utcán
közlekedő emberek is látták, és közülük akadt egy-két rajongó is, akik azonnal lencsevégre
kapták ezt a kis baráti ölelést, illetve puszit. Sőt, még be is kiabálták, hogy
egy szenvedélyes csókot követelnek, de hát nem reagáltak rájuk.
Pár
óra telt el a búcsúzás óta, persze nem arról van szó, hogy soha többé ne látnák
egymást, csak Harry túldramatizálta az egészet, tehát egy kívülállónak nyilván
úgy jöhetett le. Louis kipakolta a cuccait, a ruháit a gardróbba helyezte,
Eleanor szintén. Amúgy ez egy hatalmas luxusvilla volt, Eleanor választotta ki.
Louis szívesebben költözött volna kisebb házba, de ha a lány ebben érzi jól
magát, akkor az ő kedvére tesz. Neki az a legfontosabb, hogy Eleanor boldog
legyen.
-Hogy
tetszik a ház? –Kérdezte a lány.
-Nagyon
szép. Bár egy kisebbnek jobban örültem volna, de ez is jó, a lényeg, hogy te
jól érezd magad benne.
-De
az is fontos, hogy te is jól érezd magad, hiszen ez a kettőnk háza. Én akkor
vagyok boldog, ha te is az vagy. Van kedved elmenni valahová? Mondjuk,
mehetnénk vásárolni.
-Semmi
kedvem, de ha már beköltöztünk, élvezzük is ki a háznak az előnyét. Kérsz
yorkshire teát?
-Igen,
az a kedvencem.
Irány
a konyha, Louis lefőzte a teát, majd mikor kész lett, leültek a kanapéra és
onnan az ablak a kertre nézett, ami gyönyörűen nézett. A fű zöld volt, mivel
rendszeresen volt locsolva, illetve volt néhány fa is és bokrok. Természetesen
az úszómedence sem maradhatott el.
-Nagyon
jó a kilátás, jó választás volt ez a ház. –Mondta Louis, Eleanor csak
rámosolygott.
Harry
nem bírt már tovább otthon maradni, elment Zaynhez, hogy számon kérje rajta
Louis döntését, biztos volt benne, hogy telebeszélte a fejét. Megnyomta a
csöngőt, de nem egyszer és nem is kétszer, hanem szó szerint már verte, mint
egy idegbeteg. Zayn két percen belül ajtót is nyitott, nem volt valami fényes
kedvében a csöngetések miatt.
-Mi
ütött beléd? Kijövök akkor is, ha csak egyszer nyomod meg. –Kiabálta.
-Miattad
költözött el Louis. Csak te tehetsz róla, mert telebeszélted a fejét ellenem.
Mire volt ez jó? Tönkreteszel egy szoros barátságot, féltékeny vagy, mert neked
nincs ilyen ember az életedben és nagyon szúrja a szemed, csak tudnám miért
vagy ilyen rosszindulatú. Vagy csak a bosszúvágy vezérel? Ezerszer bocsánatot
kértem már.
-Állj
már le, ember, én nem is tudtam, hogy Louis elköltözött. Mégis hová? Nekem nem
mondott semmit, nem tudom, mi bajod van.
-Azt
hiszed nem látok át rajtad. Összeköltözött Eleanorral, na de miért teszi ezt?
Azt hittem van olyan erős a barátságunk, hogy az utálkozókat legyőzze.
Zayn
már kezdett ideges lenni és hirtelen azt hitte, leüti Harryt, de nem tette meg,
mert volt neki olyanja, hogy önkontroll. Az csak rosszabbá tette volna az amúgy
sem fényes kapcsolatukat.
-Az
az utálkozó most én vagyok?
-Főleg
te, mivel te neked alkalmad is van arra, hogy ellenem beszéld Louist.
-Nem
tudom, mi van veled, de nagyon úgy fest, hogy megkattantál. Jól tudják azok a
bizonyos rajongók, te szerelmes vagy Louisba és féltékeny vagy Eleanorra. –Mondta
nevetve Zayn, de Harry ezen úgy felhúzta magát, hogy ököllel bevert egy
hatalmasat neki, hogy eleredt az orra vére. Zayn már felemelte a kezét, de
aztán visszatette.
-Takarodj
el innen, veled még viccelni sem lehet, te idióta!
-Hogy
mersz ilyeneket mondani? Még jobban rá fognak erre a témára kattanni a
rajongók, ne add alájuk a lovat.
-Bocsánatot
kérek. Tudod mit? Béküljünk ki. –Ajánlotta Zayn, Harry megállt egy percre és
gondolkodni kezdett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése