3. rész

Teltek a hónapok, hamarosan elkezdődött a koncertturné. A fiúk mostantól kezdve több hónapig messze lesznek az otthonuktól, szeretteiktől, így alapos búcsúzásra lesz szükségük. Egyik este Louis vacsorázni viszi Eleanort, azonban egészen véletlenül Harry is ide tér be pár barátjával, anélkül, hogy tudnának egymásról. Harry vette előbb észre Louist, és azonnal el is öntötte a méreg, amikor meglátta, hogy Eleanorral van. Maga sem tudta, hogy miért, de idegesítette. Talán azért, mert Louis egyre kevesebbet törődik a barátságukkal és hirtelen mindennél fontosabb lett Eleanor, márpedig ő ezt nem igazán tudja elviselni.

-Mit nézel úgy annyira? –Kérdezte tőle az egyik barátja.

-Semmit. –Válaszolta, de látszott rajta, hogy zaklatott lett emiatt.

-Furcsán viselkedsz, előbb azt a párost nézted és elgondolkoztál rajtuk. Ismered őket?

-Már hogyne ismerném, te ostoba, ő a bandatársam és a csaja! –Tört ki Harry, kissé agresszívebbre váltott.

-Miért lettél ilyen dühös?

-Ő Louis, tudod, aki a legjobb barátom volt, de mióta összeköltözött Eleanorral, teljesen leszar engem, mintha nem is léteznék. Már hónapok óta ez megy.

-Értem, hagyd a francba, meg sem érdemli a barátságod.

-Olyan jó barátság alakult ki köztünk, hogy a rajongók azt hiszik, hogy együtt voltunk.

Aztán Harry felállt a helyéről, majd odasétált Louis asztalához. Megpróbálta nem dühösnek mutatni magát, sőt az ellenkezőjét akarta elérni.

-Szia Louis! Mi újság van? –Kérdezte mosolyogva, de belül tiszta ideg volt.

-Szia Harry, jó látni téged.

-Nem mondod? –Flegmán reagált rá Harry.

-Mi bajod van megint? Teljesen kifordultál magadból!

-Remélem, összeszarod magad, holnaptól turné és nem lesz melletted Eleanor. –Mondta gúnyosan Harry, majd csinált egy műröhögést. Louis felhúzta magát, felállt, szembeállt vele, azonban vissza kellett magát fognia. Eleanor a biztonság kedvéért lefogta, bár ha meg akarta volna ütni Harryt, ez nem akadályozta volna.

-Higgadj már le, ember! –Szólt oda utálatosan Harry, hátat fordított, majd távozott is az asztaltól, egyenesen vissza a barátaihoz.

-Ez meg mi volt? –Kérdezte az egyik barátja.

-Ez egy seggfej, de majd elintézem! –Harry bosszús volt, helyet foglalt.

-Ne bántsad!

Louis kissé felhúzta magát, Eleanor próbálta nyugtatni, de kevés sikerrel.

-Ne idegesítsd fel magad, nem éri meg!

-A barátom volt és teljesen máshogy viselkedik, ez nekem annyira fáj. Minden megváltozott és tehetetlennek érzem magam, mert nem tudom visszafordítani a helyzetet. –Panaszkodott Louis, majd lehajtotta a fejét szomorúsága miatt.

-Ne keseredj el, majd minden jóra fordul, most úgy is több hónapig együtt lesztek, rengeteg esély van arra, hogy helyre hozzátok a barátságotokat. –Vigasztalta Eleanor, Louis viszonylag megnyugodott. A lány nagyon értett hozzá, hogyan nyugtassa meg a barátját, általában be is szokott jönni.

-Egy ilyen ostobaság nem ronthatja el a vacsoránkat. –Mondta Louis, miközben Eleanor kezére tette a sajátját. A lány rámosolygott.

Ideje volt már hazamenni, hamar ágyba bújtak, mivel másnap Louisnak korán kell kelnie. Azonban az éjszaka közepén arra ébredt, hogy izzad, de közben rázza a hideg, rosszul érezte magát.

-Mi van velem? –Kérdezte, bár elég gyenge volt a hangja. Igyekezett felülni, de nehezen ment. Ránézett Eleanorra, aki aludt. Nem ébresztheti fel egy ilyen ostobaság miatt. Felkelt és kiment a fürdőbe, és az ottani tükörbe belenézett. Szörnyű látványt keltett, nem tudta, hogyan menjen el reggel, ha ilyen pocsékul van. Leült a kád szélére, előre hajolt, közben a tenyerébe temette az arcát.

Eleanor felébredt, de nem találta maga mellett Louist, azt gondolta, hogy kiment WC-re, tehát megnyugodott, de mégis felkelt, hogy ő is elintézze a dolgát. Benyitott a fürdőbe, akkor látta, hogy Louissal valami nem stimmel, nagyon sápadt is volt, meg látszott rajta, hogy beteg.

-Jól vagy? –Közelebb ment hozzá, majd letérdelt előtte. Meg fogta a kezét.

-Azt hiszem, lázas vagyok. –Felelte Louis, és viszonozta a kézfogást.

-Hozom a lázmérőt. –Mondta Eleanor, felállt, majd elkezdte keresni az előbb említett tárgyat. Mikor megvolt, Louis kezébe adta, aki aztán bedugta a hónaljába. Amikor letelt az idő, csipogott, majd megnézte, hogy mennyit is mutat.

-38,9.

-Akkor jó lenne, ha bevennél egy lázcsillapítót, hogy reggelre jobban legyél! Menj vissza a szobába, én meg hozom és csinálok neked teát. Rendben? –Felelte Eleanor, majd indult is ki a fürdőszobából egyenesen a konyhába. Louis egy darabig ült a kád szélén, végül összeszedte magát és átment a szobába. Bebújt a takaró alá és a térdét felhúzta a hasáig, úgy feküdt be. Eleanor lefőzte a teát, elővette a lázcsillapítót, majd ment is vele a szobába, ez után letette Louis mellé az éjjeliszekrényre.

-Itt van, vedd csak be! –Suttogta, majd visszafeküdt a helyére.

Louis nagy nehezen felült, majd be is vette, a teát megitta, majd visszafeküdt és megpróbált visszaaludni.

Reggel a csörgőórára ébredt, még elég korán volt, szinte még világos sem volt, mégis fel kellett kelnie. Rádöbbent arra, hogy a ruhája csupa víz mindenhol, mintha bepisilt volna, de nem csak azon a részen volt nedves. Tehát ez azt jelenti, hogy kiizzadta a lázát és már sokkal jobban van. Mielőtt felkelt volna, betette a lázmérőt és 36,9-et mutatott.

-Remek, már nincs lázam! –Mondta magában, nem akarta felébreszteni Eleanort. Felkelt, összeszedte a ruháit és elment a fürdőbe öltözni. Az volt a szerencséje, hogy előző nap már összecsomagolt, így reggelre már semmi dolga nem maradt a reggelizésen és a fogmosáson kívül. Persze le is kellett zuhanyoznia, mert éjszaka annyira megizzadt. Mielőtt elindult volna, elköszönt Eleanortól.

-Akkor én indultam, remélem mihamarabb találkoztunk.

-Máris indulsz? Jobban vagy már?

-Már igen, lement éjszaka a lázam. Nem puszillak meg, nehogy elkapj tőlem valamit.

-Rendben, szia! Sok sikert!

Ezzel Louis indult is, lassan odaért a megbeszélt helyre ahová a többiek is hamarosan megérkeztek.

-Sziasztok! Megvan mindenki? –Kérdezte Harry, mindenki egy igennel felelt és nem sokára megérkezett a turnébusz, amire fel is szálltak. Be volt rendezve, akár egy lakás, azonban sajnos maximum két embernek lett volna kényelmes, ötnek már túl kicsi. Kissé kényelmetlen lesz egymás hegyén hátán, de szerencsére a legtöbbször mégis hotelekben fognak megszállni. Lepakolták a cuccaikat, Louis kivételével mindenki kiszedte a bőröndjéből a legfontosabbakat és az előbb említett csak elterült az ágyon. Gyengének érezte magát, azonban senki sem foglalkozott vele egy darabig, mindenki elvolt a saját dolgával. Később azonban Zayn felfigyelt rá.

-Mi a baj, Louis? Rosszul érzed magad? –Kérdezte.

-Nem érzem magam valami fényesen, éjszaka lázam is volt. –Válaszolta halkan.

-Az nem jó, pont ilyenkor. Sajnállak. –Megsimogatta a fejét, Harry pont odanézett, de nem szólt semmi, azonban nagyon nem tetszett, amit látott és ez Zaynnek is feltűnt.

-Most meg mit nézel így? –Kérdezte flegmán Zayn.

-Mit simogatod?

-Te beteg vagy, nem úgy simogatom, ahogy te gondolod, és egyre jobban kezdem azt hinni, hogy belé vagy zúgva. Mióta nem vagytok olyan jóban, teljesen depresszióba estél.

Ekkor Liam és Niall is felfigyeltek, Harry rájuk nézett, majd vissza Zaynre.

-Gondolj amit akarsz. –Válaszolta röhögve Harry, majd elfordult. Zayn egy vállrándítással elintézte.

-Hát ez meg mi volt? –Kérdezte Niall.

-Semmi, Zayn megbolondult! –Válaszolt Harry.

Egy darabig csend keletkezett, mindenki fáradt volt, tehát elaludtak. Louisnak megint felment a láza, ezért forgolódott, alig bírt elaludni, de végül neki is sikerült, azonban takaró rajta sem volt, ahogy a többieken sem. Ennek az az oka, hogy még nincsenek előkészítve a dolgok. A forgolódás miatt kissé felcsúszott a pólója körülbelül a köldökéig, de ez már nem meglepő tőle. Harry felnyitotta a szemét, körül nézett, és amikor látta, hogy minden rendben van, senki sincs fent, felkelt és Louishoz közeledett. Fogott egy párnát, majd elkezdte vele csapkodni folyamatosan Louis fejét, persze, hogy felébredt.

-Ébredj csak fel! –Kiabálta Harry, majd eldobta a párnát. Erre a többiek is felkeltek.

-Mit csinálsz, Harry? –Kérdezte Liam nyugodtan, azonban a göndörről ez nem volt elmondható. Próbált higgadt maradni, mégis látszódott rajta a feszültség.

-Én semmit!

Louis közben észrevette, hogy felgyűrődött a pólója, ezért gyorsan visszahúzta, azonban tudta, hogy a többiek észrevették. Az lehet, hogy Liamet, Niallt és Zaynt nem érdekelte, de Harry már többször is tett rá megjegyzést, amikor még barátok voltak. Ennek hatására többször is felhúzta direkt, hogy Louis ne érezze magát olyan rosszul, viszont a különbség az volt, hogy neki véletlen csúszik fel, addig Harry direkt csinálja. Ez nyugtatta csak meg.

-Amúgy meg kilátszott a köldököd! –Kiabálta vigyorogva Harry, miközben mutató ujját Louis felé tartotta.

-Harry, te ittál? –Kérdezte gyanítva Zayn.

-Dehogy ittam, csak az igazat mondtam.

A többiek a fejüket rázták miatta, Louisnak nem tetszett ez a viselkedés, el is volt keseredve miatta. Felállt, majd odalépett Harry mellé.

-Ha ketten leszünk, akkor komolyan el kell beszélgetünk! –Mondta keményen.

-Mégis miről? Megint jössz a sablon dumával, hogy meg kell, hogy értsem? Kössz, de nem kérek belőle! –Válaszolta Harry kiabálva, miközben levágta magát a kanapéra.

Este már készülődés volt, mert koncert következik. Közben a menedzser, Paul benyitott, hogy ellenőrizze a terepet.

-Hogy álltok? –Kérdezte.

-Mindjárt készen vagyunk! –Felelte magabiztosan Niall.

-Te Louis? Ugye jobban vagy már?

-Igen, csak hőemelkedésem van.

-Ugye tudjátok, hogy mit kell tenni? Ha esetleg Louis rosszul lenne, ami miatt le kell mennie a színpadról, akkor természetesen ti is mentek utána és eszetekbe se jusson visszamenni. Fontos, hogy éreztessétek velük, hogy milyen nagy bennetek az összetartás. Ez nagyon fontos! –Adta ki az utasítást Paul, ezután elhelyezkedett az egyik legkényelmesebb fotelba. A száját ismét szólásra nyitotta, mert még volt mondanivalója. Minden szem rá szegeződött.

-Louis, kérlek, igyál meg egy teát és egyél, hogy ne gyengülj el! Szükséged lesz az erőre!

Harry felpattant a helyéről, már rohant is a konyha felé.

-Majd én elkészítem neki! –Mondta lelkesen és már itt sem volt. Mindenki egymásra nézett, nagyon furcsán viselkedik. Előbb még teljes szívből haragudott Louisra, most meg önkéntesen készít neki teát.

-Elég fura ez! –Mondta Zayn Liamre nézve, ő csak helyeselt.

Harry a konyhában megkereste a teafőzőt, mikor megvolt, a csap alá tartotta, hogy vizet engedjen belé, azonban egy csepp sem jött ki belőle. Ideges lett. Bement a mosdóba, de onnan se jött víz.

-Ezek elzárták a vizet? Hogy csinálok most teát? –Bosszankodott, közben visszaballagott a konyhába, majd a szekrényre tette a kancsót. Kicsit nézelődött, de csak azért, mert gondolkodott. A mosogató mellett észrevett egy palack ásványvizet, kezébe vette és megvizsgálta. Nem volt fura szaga és mellékíze sem, ezért úgy döntött, hogy ebből főz teát. Mikor elkészült, kiment az előtérbe, ahol a többiek már várakoztak. Mindenkinek hozott külön csészét, mert jut bőven. Louisnak öntött először, majd Niall felé ment, de ekkor megbotlott egy zsinórban, az egész kilöttyent, a földön kötött ki.

-A fenébe! –Idegeskedett.

-Semmi baj, Harry, amúgy sem lett volna időnk teázni. Fontos, hogy Louis igya meg, ti meg egyétek meg a szendvicset. –Állt fel a fotelből Paul, majd kiment. Louis elkortyolta a teát, mindannyian megették a szendvicset, majd kiálltak a színpadra. Látszólag semmi probléma nem volt egész negyed óra elteltével, mert ekkor Louis nagyon erős gyomorfájdalmat érzett, képtelen volt állva maradni, ezért összegörnyedt, a térdeit a hasához szorította. Zayn odament hozzá.

-Minden rendben, Louis? –A vállára helyezte a kezét.

-Nagyon fáj a gyomrom, és nem tudom, hogy mitől. –Panaszkodott.

El kellett kísérni őt a gyengélkedőre, a többiek meg pont azt tették, ahogy a menedzserük kérte tőlük, természetesen elnézést kértek a rajongóktól és visszaválthatják a jegyeiket.

Louis meg már annyira nem bírta elviselni a fájdalmat, hogy ki kellett hívni hozzá a mentőket.