5. rész

Tudom, hogy már nagyon rég volt rész, egy hónapja. Bocsi, de nem nagyon volt időm ezt írni és ihlet sem nagyon volt, de most összeszedtem magam, hogy feltehessem az ötödik részt. Tudom, hogy nem sokatokat érdekel, de azért hagyjon maga után nyomot, aki itt járt.

Louis már úgy érezte jobban van, így a többiek után szaladt, már nem tudott egyedül a szobában feküdni, miközben egésznap senki felé sem néz. Nagyon rosszul érezte ott magát és kicsit ki szeretett volna kapcsolódni. A többiek eleinte ellenezték, mert aggódtak érte, de végül beleegyeztek, hogy velük tartson. Természetesen utána mindent megbántak, mert egy autó feljött a járdára, olyan hirtelen történt az egész, hogy erre senki sem számított. Elugrott onnan mindenki, azonban Louist eltalálta, talán késtek a reflexei, szerencsétlent odanyomta a kerítéshez, a hasát majdnem összenyomta, de elhajtott onnan, így Louis összeesett. A többiek csak döbbenve nézték a barátjukat, már megbánták, hogy megengedték, hogy velük tartson. Louis eszméleténél volt, a földön összekuporodott és a hasát fogta. Harry lehajolt hozzá, hogy jobban szemügyre vegye, lassan a sofőr is kiszállt, aki nagyon meg volt ijedve, hiszen teljesen váratlanul érte ez az egész. A fiúk azt hitték részeg, közben az igazság az, hogy majdnem elaludt a volán mögött, ezért történhetett meg ez.

-Jól vagy? –Kérdezte aggódva Harry.

-Kérem, bocsássatok meg, nem szándékos volt. –Akadt ki a sofőr.

-Talán nem kéne részegen volán mögé ülni. –Kiabált vele Zayn. Addig Liam gyorsan kihívta a mentőket.

-Nem vagyok részeg, csak majdnem elaludtam, de iszonyatosan megijedtem, amikor megláttam, hogy mi történt. –Magyarázkodott a sofőr, Zayn legszívesebben behúzott volna neki, már készítette is az öklét, de Liam lefogta.

-Zayn, ennek semmi értelme, attól még nem lesz jobb és nem tudjuk visszafordítani. –Nyugtatta le a barátját, ekkor valóban lehiggadt.

-Igazad van. –Suttogta, majd hátrébb lépett. Próbált megnyugodni, majd Louisra nézett, aki szenvedett, de próbált felülni a földről. Leguggolt hozzá.

-Jól vagy? –Fordult felé, ő csak bólogatott, de látszott rajta, hogy fájdalmai vannak, a hasát fogta.

-Én csak bajt hozok a fejetekre, velem csak a gond van. –Panaszkodott Louis és fejét lehajtotta, bánatos volt.

-Dehogy vagy terhünkre, pont ellenkezőleg. Ha bajba került, mi mindig itt vagyunk neked, ne érezd magad fölöslegesnek. –Vigasztalta Zayn, látszólag kicsit meg is nyugodott. A mentősök is megérkeztek, hozták a hordágyat, mert Louis nem tudott felkelni.

-Jól van? –Kérdezték, de látszott az arcán, hogy fájdalmai vannak. Továbbra is a hasát szorította, a mentősök segítettek neki felfeküdni a hordágyra, majd betették a mentőautóba.

-Mi is mehetünk? –Kérdezte Liam, az orvosok azt kérték, hogy maximum csak egy ember menjen, mert többen nem férnek be. Harry azonnal előlépett, hogy ő igényt tartana rá.

-Majd én megyek, én vagyok a legjobb barátja. –Mondta büszkén, de ekkor Zayn félrelökte az útból.

-Semmi szükség nincs itt rád, majd én megyek, mert te felelőtlen vagy.

Harry ideges lett, már nem sok hiányzott ahhoz, hogy megint egymásnak essenek. Liam közéjük állt.

-Ezt ne itt, kérlek! –Mondta nyugodtan, a mentősök már türelmetlenek voltak.

-Döntsék már el! –Szólt rájuk, ekkor Liam határozottan odament az ajtóhoz és kijelentette, hogy ő megy. Így ő ment, ekkor Zayn és Harry meglepődve néztek egymásra, illetve megrázták a fejüket, hogy ez nem lehet igaz. Egyikük se ment.

-Ezt értétek el. Végül is jobb, ha Liam megy, mert ti folyton csak összevesztek. –Mondta Niall és igaza is volt.

-Mivel én vagyok Louis legjobb barátja, ez meg mindig közbeavatkozik. –Panaszkodott Harry, ekkor Zayn is kinyitotta a száját.

-Rossz hatással vagy rá, nem érted?

Niall megrázta a fejét, ez már neki sok volt. Komolyan, úgy volt vele, hogy ez már nagyon gyerekes, amiket ők ketten itt lerendeznek, és Louisnak is csak rosszat csinálnak és egyik sem veszi magát észre.

-Te ezzel Louist is ki fogjátok készíteni. Majd ő eldönti, hogy kivel szeretne lenni, de az is lehet, hogy mindkettőtökkel.

-Igazad van. Harry, béküljünk ki! –Nyújtotta Zayn Harry felé a kezét, aki egy percig megállt gondolkodni, majd aztán belecsapott a kezébe.

-Béke veled, fogjunk össze és segítsünk együtt Louisnak. –Kezet ráztak, Niall örült neki, hogy végre meg tudtak egyezni, azonban tartott egy kicsit tőle, hogy megint össze fognak kapni valami hülyeségen.

-Akkor indulhatunk? –Kérdezte Niall, a többiek beleegyeztek és indultak a kórház felé Louishoz. Mire megérkeztek, addigra elég idő eltelt azóta, hogy fejleményeket mondjanak, illetve tájékoztassák őket az állapotáról. Liammel összefutottak, ő odakint várakozott, mert nem mehetett be hozzá.

-Louis hogy van? Ugye nem súlyos? –Kérdezte aggódva Harry, megfogta Liam kezét és rángatni kezdte, nagyon ideges volt.

-Nyugodj már le! Nincs életveszélyben szerencsére, csak megfigyelés alatt van, nincs miért aggódni. –Válaszolta nyugodtan Liam, Harry ekkor megkönnyebbült, kifújta a levegőt, de a többiek is.

-Azt hittem már nagyon súlyos, olyan nagy fájdalmai voltak. –Mondta Zayn.

-Semmi gond, nagyobb volt az ijedség, mint a baj. Még várni kell egy kicsit, utána bemehetünk hozzá. –Mondta Liam.

Nem sokkal később mindannyian helyet foglaltak, aztán kicsit később megjelent Louis orvosa, azonnal oda is ment a fiúkhoz, akik felpattantak a helyükről és várták a fejleményeket. Az orvos szólásra nyitotta a száját.

-Jól van, akár holnap reggel el is hagyhatja az intézményt, mert még megfigyelés alatt tartjuk. Van egy kicsi bélfertőzése, de amiatt nem muszáj kórházban lennie.

-Akkor jó.

Ezután bemehettek hozzá, Louis nagyon örült neki, nagyon lehangolt volt most a hangulata, főleg azért, mert nagyon fölöslegesnek érezte magát. Úgy volt vele, hogy csak hátráltatja a többieket, mert vele csak a baj van és egy igazi szerencsétlennek gondolta magát.

-Köszönöm, hogy bejöttetek, de igazán nem kellett volna. Mindenkire csak a bajt hozom, miattam nem tudtatok menni a dolgotokra, teljesen kívülállónak érzem magam. Csak teher vagyok a számotokra. –Akadt ki Louis, nem volt szokása panaszkodni, de most ki kívánkozott belőle.

-Dehogyis, ez nincs így, a barátaid vagyunk és jóban-rosszban melletted állunk. –Ült le az ágyára Harry, közben megfogta a kezét, hogy érezze a közelségét. Louis egy kicsit ekkor jobban érezte magát, tudta, hogy barátokkal van körülvéve, ha nem így lenne, akkor most nem lennének mellette. A hamis és érdekemberek csak akkor vannak általában az ember mellett, ha minden jól megy, és ha rossza fordulna a helyzete, akkor szó nélkül elpártolnak tőle. A fiúk meg teljesen az ellenkezőjét mutatták ennek, azt, hogy rájuk bármikor számíthat.

-Köszönöm nagyon nektek. –Könnyek gyűltek a szemébe, ekkor Harry úgy érezte, hogy ráférne egy nagy ölelés a barátjára, ezért azonnal megtette. Louis viszonozta is, elég erősen szorította magához a göndör hajút.

-Hamarosan minden rendben lesz, jobban leszel és több baj nem érhet. –Bíztatta őt Harry, azonban Louis tudta, hogy ez nem így van és meg fordult a fejében az is, hogy ez lehet egyre rosszabb lesz. Niallen kívül senki sem tudott a problémájáról. Amikor Harry kijelentette, hogy minden jobb lesz, ekkor össze is nézett az ír szőkeséggel, szomorúan tekintettek egymásra. Niall azonban próbálta bíztatni, hogy nincs minden elveszve, csak vigyázzon magára és ne idegeskedjen. Louisnak ez nem nagyon megy, mert nagy benne a megfelelési vágy, fontos számára mások véleménye, illetve, hogy mit gondolnak róla az emberek. Ő nem külsőségekkel akart kitűnni és nem is az volt a célja, hogy a kinézete miatt szeressék az emberek, hanem leginkább tettekkel, fontos volt számára a munka.

-Úgy legyen. –Válaszolta Louis, azonban nem így gondolta, túl pesszimistán állt a dolgokhoz, úgy gondolta, hogy számára már semmi jó dolog nem történhet ebben az életben és, hogy meg fog halni. Kár lenne érte, hihetetlen, hogy ilyeneken gondolkodott. De vajon miért fordul meg ilyesmi a fejében egy fiatalembernek?

-Ne legyél elkenődve, nincs miért. Nincs olyan, hogy csak rossz dolgok történnek egy emberrel. Tudod, egyszer fent, egyszer lent és nem lehetünk mindig fent. –Mondta Liam, miközben ő is odaült az ágyára és megfogta a kezét.

Teltek a hetek és Louis már jobban volt, azóta nem történt vele semmi baleset, illetve betegség sem döntötte le a lábáról. Nyugodtan tudtak koncertezni, anélkül, hogy meg kéne szakítani vagy lefújni az egészet, esetleg elhalasztani miatta. Így is lelkiismeret furdalása volt az egész miatt. Többé már nem fordulhat elő ez, nehogy rajongókat veszítsenek, illetve attól is tartott, hogy akinek ő a kedvence, az átpártol máshoz és egyre kevesebben fogják szeretni. Tehát igyekeznie kell és meg kell mutatnia, mit tud és, hogy nem fognak kárba menni miatta koncertek.

A betegsége miatt az elmúlt hetekben elég ritkán hívta fel Eleanort, emiatt is lelkiismeret furdalása volt, mivel kötelességének érezte ezt, azonban a lány egyszer sem kereste őt. Az elmúlt egy hétben, amikor már teljesen jól volt, napi szinten beszéltek és mindig Louis hívta őt.

-Már nagyon rég beszéltünk, szívem, nagyon hiányoztál. –Szólt bele Louis a telefonba, közben fülig ér a szája, mert boldoggá tette őt már az is, hogy hallhatja Eleanor hangját.

-Már azt hittem, nem fogsz hívni, nagyon hiányoztál. –Szólt vissza kedvesen Eleanor, azonban nem lehetett látni, hogy milyen arcot vág közben. Louis maga elé képzelte őt, ahogy kicsattan a boldogságtól hozzá hasonlóan. Hogy így volt-e, azt csak maga Eleanor tudja.

-Hogy vagy? Ugye jól mennek a dolgok? Mit csinálsz szabadidődben? –Louis.

-Minden rendben van, tehát nincs miért aggódnod, nincs időm unatkozni, mert a barátaim itt vannak nekem, ők segítenek nekem mindenben, de azért jobb lenne, ha te itt lennél velem, így egy kicsit üresnek érzem magam. –Hangzottak a telefonban Eleanor kedves szavai, Louis úgy gondolta, hogy nagyon őszinte hozzá és valóban így érez. A valóság ennél már fájdalmasabb volt, és az is meglehet, hogy Louis nem is akarta azt tudni.

-Én is így vagyok vele, alig várom már, hogy lássalak. Mikor tudsz eljönni?

-Még nem tudom, de szólni fogok. Jobban vagy már? –Eleanor.

-Igen, már sokkal. Nagyon bánom, hogy emiatt nem tudtalak mindennap hívni, de majd bepótoljuk. –Mondta Louis és legszívesebben órákig beszélt volna vele, de a lány menni akart.

-Sajnálom, de most le kell tennem, mert kezdődik az órám és nem késhetek el.

-Rendben van, puszillak, szerelmem!

-Én is téged. –Eleanor gyorsan letette, nehogy Louis feltartsa. Louis meg csak bámulta a telefon képernyőjét, ahol Eleanor volt a háttérkép.

-Ilyen hamar letette? –Kérdezte meglepődve Niall.

-Mennie kellett órára. –Válaszolta Louis.

-Érdekes, hogy akárhányszor hívod, tíz perc múlva mindig mennie kell. Csak, hogy lerázzon téged. –Gyanakodott Niall és a gondolataival nem kímélte Louist, pedig megfogadta, hogy azt fogja tenni Louis miatt. Nem akarta, hogy összetörjön, főleg, hogy most nincs jól. Ez csak rosszabbat tenne neki. Mikor ezt kijelentette, Louis odakapta a fejét és kissé mérgesen nézett rá. Szavak nélkül is éreztette vele, hogy ilyet senki sem mondhat arra a nőre, akit szeret.

-Most miért nézel így? Csak az igazat mondtam. –Folytatta Niall.

-Miért akarna lerázni? Tudod, hogy egyetemre jár, szinte mindennap bejár és sokat kell tanulni. –Védte meg Eleanort Louis. Niall nem értett vele egyet, de biztos volt benne, hogy Zayn és Liam is látják, milyen valójában Eleanor. Persze, bizonyítékuk nem volt rá, ezek csak gyanúk és lehet, hogy csak ők dramatizálják túl és a valóságban Eleanor egy rendes lány.

-Jó, nem szóltam, csak ne veszekedj velem!

-Nem állt szándékomban veszekedni, csak nem szeretem, ha fikázzátok Eleanort.

-Nem fogjuk. De akkor jobb, ha most nem lépsz fel twitterre. –Figyelmeztette Louist Niall.

-Miért nem? –Kérdezte meglepetten Louis. Mintha nem tudná, hogy mi szokott ott mostanában menni.

-Ne mondd, hogy nem tudod. A Larry shipperek megint aktívkodnak, jobb, ha nem látod, mert rendesen elhordják Eleanort. –Niall.

Louis begurult, pedig ez már nem az első eset volt. Elővette a telefonját és fel is ment azonnal twitterre.

-Ezt nem hiszem el? Miért nem tudnak már leállni, miért nem értik meg, hogy mi Harryvel csak barátok vagyunk és én csak Eleanort szeretem? –Akadt ki Louis, már majdnem elsírta magát, de próbálta visszatartani. Eldobta a telefonját, nem volt hajlandó tovább olvasni és abba bele sem mert gondolni, hogy milyen üzeneteket kaphatott most. Niall próbélta nyugtatni, de kevés sikerrel.

-Hallod? Ne akadj ki, ezzel a problémával egyre többször kell majd szembenézned! –Mondta Niall, miközben szembeállt vele és vigasztalni próbálta, de nem használt, mert ekkor Louis a párnájába temette az arcát, később magára húzta a takarót és sírni kezdett.

-Ne mondd el senkinek! –Kérte Niallt síros hangon, és ő megígérte neki, hogy tartani fogja a száját. Utána Louis kérésére magára hagyta és nem állt szándékában a többieket egyáltalán a szoba közelébe engedni, valahogy el kell terelni a figyelmüket. Majd azt mondja, hogy Louis lefeküdt aludni.

Ki is ment a többiekhez a teraszra.

-Louis? –Kérdezte Harry, egyből gondolta, hogy fel fog nekik tűnni, hogy ő nem jött.

-Lefeküdt aludni. –Felelte határozottan Niall.

-Nektek nem furcsa, hogy Louis mostanában mindig fáradt? –Gyanakodott Liam, azonban ez a többieknek is feltűnt, mivel régebben nem volt ilyen. Azonban Niall is furcsa volt nekik, olyan, mintha titkolt volna valamit és ezt szóvá is tették neki.