4.rész

Louis nagyon rosszul lett, ugyanis rátört a gyomorfájás, de annyira hirtelen jött, hogy semmi előzménye nem volt neki. Be kellett őt kísérni a gyengélkedőre és az ottani orvosok szerint annyira súlyos volt, hogy kihívták hozzá a mentőket. Louis összegörnyedve feküdt azon az ágyon, miközben a térdét a hasához szorította, csak így bírta ki ezt a fájdalmat. Természetesen beadták neki a fájdalomcsillapítót, de annak is időt kellett adni, amíg hat. Zayn Harryre nézett eléggé furán.

-Miért nézel így rám? –Kérdezte, mint aki nem értene semmit, valószínűleg így is volt.

-Milyen furcsa, hogy eddig semmi baj nem volt a gyomrával, csak miután megitta a teádat! –Vádaskodott Zayn, azonban még nem tért rá azonnal a lényegre.

-Ugye nem azt akarod kihozni ebből, hogy megmérgeztem? –Vágott vissza ingerülten, ekkor mindenki felfigyelt.

-Nem hinném, hogy Harry ilyet tett volna. –Vágta rá higgadtan Liam.

-Nem tettem semmit a teába, legalább ne vádolj meg! –Tette hozzá Harry, majd leült a kanapéra. Lassan eluralkodott a csend a teremben, tehát Louis nyögdécselései felerősödni látszódtak, közben meg ez nem volt így, csak ugye a hangzavar miatt kevésbé lehetett azt hallani. Ezen kívül még forgolódott is fájdalmában, ami egyre jobban kezdett enyhülni a fájdalomcsillapítónak köszönhetően. Nem nézett rá senki, hiszen senki se szereti azt figyelni, ha valaki szenved. Szerencsére a mentők viszonylag hamar kiértek, már jöttek is azonnal. Louis addigra már nyugton feküdt egy helyben, az előbbi ficánkolásai miatt kissé felgyűrődött a pólója. Nem foglalkozott vele, inkább lehunyta a szemét a fáradtságtól.

-Hol van a beteg? –Kérdezte az egyik mentőorvos, a másik kettő meg a hordágyat hozta, hátha szükség lesz rá.

-Itt fekszik. –Mutatott rá az itteni orvos. A mentő orvosok közelebb mentek Louishoz, egyikük homlokára tette a kezét, hogy megvizsgálja, van-e láza. Úgy tűnt, volt.

-Láza van. Amúgy pontosan mi volt a baj, mert mi csak utasítást kaptunk, hogy jöjjünk ki.

-Hirtelen nagyon erős gyomorfájdalma volt, így egyik percről a másikra, nagyon furcsa. –Mondta az orvos.

Beszélni kezdtek hozzá, reménykedtek, hogy nincs eszméletlen állapotban, de nem reagált. Ez okból jobb megoldásnak tűnt, ha egy kicsit belecsípnek a nyakába, hogy épp, hogy fájjon. Ha erre sem reagál, akkor valószínűleg eszméletlen. Még ha alszik is, akkor fel fog ébredni, vagy csak megmozdul. Szerencsére megmozdult, sőt a szemét is kinyitotta, majd a kezét odahelyezte az érintett testrészre.

-Jól vagy? –Kérdezték tőle páran egyszerre. Megpróbált felülni, sikerült is neki, még ha nem is olyan könnyen.

-Igen, már semmi bajom. –Felelte, azonban ez nem feltétlenül fedte az igazságot, ezt ő maga is tudta, csak szerette volna bebeszélni magának. Amikor végleg felállt, akkor kicsit szédelegni kezdett, ezt természetesen a többiek is látták. Egyből leesett, hogy nincs jól, csak hazudni próbált.

-Biztos, hogy jól vagy? Nem úgy nézel ki. –Mondta Niall. Az egyik mentő orvos odament hozzá, megfogta a vállát, majd leültette az ágyra.

-Ne erőltesd magad, beviszünk a kórházba és megvizsgálunk.

-Inkább hazamennék, holnapra biztos jobban leszek. –Mondta Louis.

-Csak megvizsgálni viszünk be, ha jól vagy, akkor reggel hazamehetsz. –Ajánlotta az orvos, végül hallgatott rájuk és bement velük a kórházba. A többieknek maradniuk kellett, azonban Harry megkérte, hogy mehessen velük, erre Zayn ideges lett, mert szerinte megmérgezte Louist és ezek után ne akarjon semmit.

-Itt maradsz, én megyek velük! –Jelentette ki keményen, Harry ekkor csúnyán nézett Zaynre, ismét veszekedés készül kirobbanni közöttük, ami mostanában elég gyakori volt.

-Mit képzelsz magadról? Azt hiszed, te vagy Louis legjobb barátja?

-Ne kezdjétek megint! –Szólt rájuk Liam.

Mivel megint összevitatkoztak, így egyikőjük sem ment, mivel erre nem volt hajlandó senki sem várni, természetesen itt hagyták őket. Csak később kaptak észbe.

-A francba, ez miattad volt! –Bosszankodott Harry.

-Nem tudom mit tettél Louis teájába, de ha valami komoly baja lesz, akkor börtönbe foglak juttatni. Te ostoba!

-Nem tettem bele semmit, nem fogod fel? Amúgy meg mindenkinek akartam adni, csak kiömlött. Emlékezz csak vissza! Ugyanabból a kancsóból, nem a tea volt a baja, már előtte is pocsékul volt, de azért találj ki hülyeségeket! Idióta!

Majdnem egymásnak estek, Liam állt közéjük.

-Elég ebből a gyerekes veszekedésből! Harry nem tett semmit a teába.

Menni kellett a szállodába aludni, reggel majd több mindent megtudnak. Mindenkinek külön szobája volt a veszekedések elkerülése érdekében. Harry nem hagyta annyiba, neki akkor is be kell menni Louishoz és Zayn nem tudhatja meg, sőt erről senkinek sem szabad tudomást szerezni. Ezt egyedül fogja elintézni, a többiek meg semmit sem fognak sejteni. Legjobb lesz álruhába öltözni, hogy nehogy felismerjék az utcán. Mikor ez megvolt, taxit hívott és a kórházba vitette magát, majd ki is fizette, mert már ott voltak. Sietett befelé, majd a portánál megállították.

-Nincs látogatási idő. –Mondta a portás.

-De kérem, nagyon sürgős, a barátom életveszélyes állapotban van, meg kell tudnom, hogy van.

-Mondja el a nevét és akkor érdeklődöm az állapotáról.

-Nem! Be fogok menni! –Erősködött Harry, majd a zsebéből egy halom pénzt vett elő, hátha ezzel rá tudja venni, hogy nyissa ki neki a kaput.

-Ha beenged, akkor ez a magáé. –Mondta, majd a kezébe nyomta az összeget. A portás átnézte, ennek aztán nem lehet nemet mondani, azonnal nyitotta is a kaput.

-Köszönöm! –Majd be is sétált. A recepcióhoz ért.

-Jó estét!

-Jó estét! Nincs most látogatás. –Mondta a recepciós hölgy.

-Elnézést, de nagyon sürgős, csak kizárólag ezért vagyok itt, és nem fogok visszamenni tudatlanul!

-Rendben. A beteg nevét.

-Louis Tomlinson.

-Üljön le a kanapéra, egy pillanat. –Utasította a hölgy, Harry le is ült és várt, ameddig várnia kellett. Közben a nőt figyelte, aki a telefonhoz nyúlt. Azt gondolta, hogy az orvosnak szól, aki azonnal jön is. De ebben nem volt biztos, az is lehet, hogy még fél órát kell itt ülnie. Már rég aludnia kellene, de nem érdekelte. Nézegette az óráját, már öt perc telt el, ekkor egy orvos sétált felé. Máshoz nem is nagyon jöhetett volna ki, mivel nem volt senki a váróban, csak ő. Felállt, majd közeledett ő is a doki felé.

-Jó estét! –Köszönt az orvosnak.

-Jó estét, uram!

-Louis hogy van? Ugye jól van?

-Igen, csak kapott egy súlyos bélfertőzést, de még nem tudjuk mitől, holnap derül ki a vizsgálat során.

-Az nem túl biztató. Mennyi időbe telik majd a felépülése?

-Még bizonytalan.

-Bemehetek hozzá. –Kérdezte izgatottan, félt, hogy talán az orvos nem engedi be hozzá. Végül feszülten figyelte az arcát, míg nem rábólintott. Ekkor megkönnyebbült és indult is a szoba felé. Alig várta, hogy lássa. Nem értette, hogy Zayn miért vádolja meg azzal, hogy megmérgezte, nagyon fájt neki, hogy az egyik csapattársa ilyen véleménnyel van róla. Be fogja bizonyítani, hogy még mindig ő Louis legjobb barátja. Óvatosan benyitott a szobába és mikor belépett, látta, hogy a beteg már alszik. Késő éjszaka volt, neki sem itt kellene lennie, ha Paul ezt megtudja, számíthat tőle egy alapos fejmosásra. Nem fogja megtudni, még ha reggel rongyosan is ébred, elintézi egy kávéval vagy energiaitallal. Közelebb ment az ágyhoz, majd le is ült mellé. Bárcsak most fent lenne és látná, hogy itt van. Tudathatná vele, hogy milyen fontos még ez a barátság és harcol érte, hogy újra a régi legyen. De nem tud róla, és nem is ébresztheti fel az orvos utasítása miatt. Eszébe jutott egy jó ötlet, miszerint ír neki egy levelet, és a kezébe helyezi. Azért nem a párnája alá, mert nem biztos, hogy oda benyúl. Megfogta a kezét és beszélni szeretett volna hozzá, hátha a tudatalattijába valahogy bejut.

-Louis, én nagyon szeretlek téged és nem akarom elveszíteni a barátságodat, de ezeket magadnak okoztad. Miért csináltad ezt? Tönkretetted a barátságunkat. De nem is bántalak tovább, hisz nyilván bennem is van hiba, sok mindenen felhúztam magam. Igyekszem megváltozni, és most, hogy a turné alatt össze leszünk zárva, ez csak felerősítheti a barátságunkat és újra kezdhetnénk. Mit szólnál, ha minden olyan lenne, mint régen? Te is boldog lennél. Mindent megteszek és senki sem állhat közénk, semmi sem lehet akadály. Érted? De ehhez neked is tenned kell valamit, neked is törekedned kell erre, nem csak neked. Kérlek! Ne akard ezt!

Mikor befejezte a mondandóját, kért valahonnan papírt és tollat, visszament a szobába és elkezdte írni, amit szeretett volna:

„Tudatni szeretném veled, hogy az éjszaka betértem hozzád, mert látni szerettelek volna. Nekem még fontos a barátságunk, nem hagyom, hogy végleg tönkremenjen. Minden olyan lesz, mint régen, törekszem. Ehhez persze arra is szükség van, hogy te is akard. Boldog leszel te is, ha sikerül helyrehoznunk a konfliktusokat és elfelejtünk minden ostobaságot, amik az elmúlt hónapokban történtek. Remélem, még fontos vagyok neked és félre tudod tenni az eddig történteket”

A papírt összehajtotta, majd belehelyezte a kezébe. Utána távoznia kellett, hiába akart volna itt maradni egész éjjel, nem lehetett. Visszament a szállodába és álomra hajtotta a fejét. Mivel fáradt volt, viszonylag hamar elaludt és biztos volt abban, hogy reggel úgy fog ébredni, mint egy mosogatórongy, mivel már hajnali három óra is elmúlt.

Mikor Louis reggel felébredt, feltűnt neki, hogy egy papír van a kezében. Nem tudta, hogyan került ide, de szétnyitotta. Valaki üzenetet írt neki, és amikor végig olvasta, akkor jött rá, hogy Harry itt járt és nem csak álom volt. Mivel vele álmodott az éjszaka, méghozzá azt, hogy bejött hozzá és megfogta a kezét, illetve arra kérte, hogy kezdjék újra a barátságukat. Minden legyen olyan, mint régen. Persze igent mondott rá, de Harry ezt már nem hallhatta. Itt volt a legjobb barátja és ő nem mondhatott neki semmit. Nagyon rosszul érezte magát, de nem csak emiatt, hanem mert nagyon görcsölt a hasa. Pont úgy, amikor tegnap le kellett sétálnia, azonban most egy erősebb hányinger is kíséri. Fel kell kelni, ha nem akarja az ágyra csinálni. Gyorsan megkereste a mosdót és bezárkózott. A WC felé hajolt. Mikor ürített, megkönnyebbülten érezte magát, kiöblítette a száját és visszament a szobába pihenni. Egésznap a fiúkat várta, hogy bejöjjenek hozzá, azonban erre csak este került sor. Nem Harry jött egyedül, hanem mindannyian meglátogatták, aminek örült is, hiszen egésznap egyedül volt, a rosszullét miatt meg csak feküdni tudott, illetve a WC-re kijárni, ami nem volt épp kellemes. Harry és Zayn a mai napon is egésznap veszekedtek, így mostanra már szinte elkerülték egymást, a lehető legmesszebb álltak egymástól.

-Elolvastad a levelemet? –Kérdezte lelkesen Harry. Zayn felkapta a fejét és Harry ekkor kapott észbe, hogy ezt nem szabadott volna megkérdeznie, mivel itt vannak a többiek is és rá fognak jönni, hogy éjszaka itt járt.

-Igen. Újra kezdhetjük, én is azt szeretném, ha olyan lenne a barátságunk, mint régen.

-Milyen levél? –Szólt közbe dühösen Zayn, Harry közben azon izgult, hogy Louis nem árulja el az igazat, mutatta is neki, hogy maradjon csöndben, míg Zayn Louist nézte, tőle várta a választ.

-Csak szeretné, ha minden olyan lenne, mint régen.

-Mit kavarsz összevissza, Harry? –Zayn továbbra is dühös volt.

-Fejezd már be, nem értem mi bajod van azzal, hogy ki akarnak békülni. –Szólt bele Liam, és igaza is volt. Zayn ekkor elhallgatott, de belülről felőrölte a düh. Maga sem tudta, hogy miért, egyszerűen irritálta Harry és Louis barátsága, pedig ez régen nem volt jellemző. Lehet, hogy a Harryvel való veszekedés miatt. Erre majd később fog fény derülni, mert teljesen össze volt zavarodva.

Pár nap múlva Louist kiengedték a kórházból, de nem épült fel még teljesen, tehát vigyáznia kellett magára. Nem ehetett akármit és sokat kellett pihennie, azonban az utóbbit nem tartotta be, pedig hiába mondták neki. Így is hibásnak érezte magát, hogy miatta kellett lemondani egy csomó koncertet és ezt most be akarta pótolni. Épp rácsukták az ajtót, hogy aludjon, de ő nem akart. Felkelt és a többiek után ment.

-Miért nem hallgatsz az orvosra? Pihenésre van szükséged! –Mondta neki Harry.

-Nem értitek? Nagyon rossz egésznap a szobában bezárva lenni, mikor jól vagyok, közben ti meg ide-oda mentek és senki felém sem néz, csak este. Nagyon rossz ez nekem.

-Jó, akkor gyere, de ha rosszul leszel, az már nem a mi felelősségünk, hanem a tied, tehát te felelsz magadért.

-Úgy legyen, de nem leszek rosszul. Meg lehetne már érteni végre.

Egyszer csak egy autó került fel a járdára, valószínűleg részeg volt a sofőr. Csak reménykedni lehet, hogy mindannyian megúszták, mert nem épp egy veszélytelen jelenet volt ez.