4.rész

Louis nagyon rosszul lett, ugyanis rátört a gyomorfájás, de annyira hirtelen jött, hogy semmi előzménye nem volt neki. Be kellett őt kísérni a gyengélkedőre és az ottani orvosok szerint annyira súlyos volt, hogy kihívták hozzá a mentőket. Louis összegörnyedve feküdt azon az ágyon, miközben a térdét a hasához szorította, csak így bírta ki ezt a fájdalmat. Természetesen beadták neki a fájdalomcsillapítót, de annak is időt kellett adni, amíg hat. Zayn Harryre nézett eléggé furán.

-Miért nézel így rám? –Kérdezte, mint aki nem értene semmit, valószínűleg így is volt.

-Milyen furcsa, hogy eddig semmi baj nem volt a gyomrával, csak miután megitta a teádat! –Vádaskodott Zayn, azonban még nem tért rá azonnal a lényegre.

-Ugye nem azt akarod kihozni ebből, hogy megmérgeztem? –Vágott vissza ingerülten, ekkor mindenki felfigyelt.

-Nem hinném, hogy Harry ilyet tett volna. –Vágta rá higgadtan Liam.

-Nem tettem semmit a teába, legalább ne vádolj meg! –Tette hozzá Harry, majd leült a kanapéra. Lassan eluralkodott a csend a teremben, tehát Louis nyögdécselései felerősödni látszódtak, közben meg ez nem volt így, csak ugye a hangzavar miatt kevésbé lehetett azt hallani. Ezen kívül még forgolódott is fájdalmában, ami egyre jobban kezdett enyhülni a fájdalomcsillapítónak köszönhetően. Nem nézett rá senki, hiszen senki se szereti azt figyelni, ha valaki szenved. Szerencsére a mentők viszonylag hamar kiértek, már jöttek is azonnal. Louis addigra már nyugton feküdt egy helyben, az előbbi ficánkolásai miatt kissé felgyűrődött a pólója. Nem foglalkozott vele, inkább lehunyta a szemét a fáradtságtól.

-Hol van a beteg? –Kérdezte az egyik mentőorvos, a másik kettő meg a hordágyat hozta, hátha szükség lesz rá.

-Itt fekszik. –Mutatott rá az itteni orvos. A mentő orvosok közelebb mentek Louishoz, egyikük homlokára tette a kezét, hogy megvizsgálja, van-e láza. Úgy tűnt, volt.

-Láza van. Amúgy pontosan mi volt a baj, mert mi csak utasítást kaptunk, hogy jöjjünk ki.

-Hirtelen nagyon erős gyomorfájdalma volt, így egyik percről a másikra, nagyon furcsa. –Mondta az orvos.

Beszélni kezdtek hozzá, reménykedtek, hogy nincs eszméletlen állapotban, de nem reagált. Ez okból jobb megoldásnak tűnt, ha egy kicsit belecsípnek a nyakába, hogy épp, hogy fájjon. Ha erre sem reagál, akkor valószínűleg eszméletlen. Még ha alszik is, akkor fel fog ébredni, vagy csak megmozdul. Szerencsére megmozdult, sőt a szemét is kinyitotta, majd a kezét odahelyezte az érintett testrészre.

-Jól vagy? –Kérdezték tőle páran egyszerre. Megpróbált felülni, sikerült is neki, még ha nem is olyan könnyen.

-Igen, már semmi bajom. –Felelte, azonban ez nem feltétlenül fedte az igazságot, ezt ő maga is tudta, csak szerette volna bebeszélni magának. Amikor végleg felállt, akkor kicsit szédelegni kezdett, ezt természetesen a többiek is látták. Egyből leesett, hogy nincs jól, csak hazudni próbált.

-Biztos, hogy jól vagy? Nem úgy nézel ki. –Mondta Niall. Az egyik mentő orvos odament hozzá, megfogta a vállát, majd leültette az ágyra.

-Ne erőltesd magad, beviszünk a kórházba és megvizsgálunk.

-Inkább hazamennék, holnapra biztos jobban leszek. –Mondta Louis.

-Csak megvizsgálni viszünk be, ha jól vagy, akkor reggel hazamehetsz. –Ajánlotta az orvos, végül hallgatott rájuk és bement velük a kórházba. A többieknek maradniuk kellett, azonban Harry megkérte, hogy mehessen velük, erre Zayn ideges lett, mert szerinte megmérgezte Louist és ezek után ne akarjon semmit.

-Itt maradsz, én megyek velük! –Jelentette ki keményen, Harry ekkor csúnyán nézett Zaynre, ismét veszekedés készül kirobbanni közöttük, ami mostanában elég gyakori volt.

-Mit képzelsz magadról? Azt hiszed, te vagy Louis legjobb barátja?

-Ne kezdjétek megint! –Szólt rájuk Liam.

Mivel megint összevitatkoztak, így egyikőjük sem ment, mivel erre nem volt hajlandó senki sem várni, természetesen itt hagyták őket. Csak később kaptak észbe.

-A francba, ez miattad volt! –Bosszankodott Harry.

-Nem tudom mit tettél Louis teájába, de ha valami komoly baja lesz, akkor börtönbe foglak juttatni. Te ostoba!

-Nem tettem bele semmit, nem fogod fel? Amúgy meg mindenkinek akartam adni, csak kiömlött. Emlékezz csak vissza! Ugyanabból a kancsóból, nem a tea volt a baja, már előtte is pocsékul volt, de azért találj ki hülyeségeket! Idióta!

Majdnem egymásnak estek, Liam állt közéjük.

-Elég ebből a gyerekes veszekedésből! Harry nem tett semmit a teába.

Menni kellett a szállodába aludni, reggel majd több mindent megtudnak. Mindenkinek külön szobája volt a veszekedések elkerülése érdekében. Harry nem hagyta annyiba, neki akkor is be kell menni Louishoz és Zayn nem tudhatja meg, sőt erről senkinek sem szabad tudomást szerezni. Ezt egyedül fogja elintézni, a többiek meg semmit sem fognak sejteni. Legjobb lesz álruhába öltözni, hogy nehogy felismerjék az utcán. Mikor ez megvolt, taxit hívott és a kórházba vitette magát, majd ki is fizette, mert már ott voltak. Sietett befelé, majd a portánál megállították.

-Nincs látogatási idő. –Mondta a portás.

-De kérem, nagyon sürgős, a barátom életveszélyes állapotban van, meg kell tudnom, hogy van.

-Mondja el a nevét és akkor érdeklődöm az állapotáról.

-Nem! Be fogok menni! –Erősködött Harry, majd a zsebéből egy halom pénzt vett elő, hátha ezzel rá tudja venni, hogy nyissa ki neki a kaput.

-Ha beenged, akkor ez a magáé. –Mondta, majd a kezébe nyomta az összeget. A portás átnézte, ennek aztán nem lehet nemet mondani, azonnal nyitotta is a kaput.

-Köszönöm! –Majd be is sétált. A recepcióhoz ért.

-Jó estét!

-Jó estét! Nincs most látogatás. –Mondta a recepciós hölgy.

-Elnézést, de nagyon sürgős, csak kizárólag ezért vagyok itt, és nem fogok visszamenni tudatlanul!

-Rendben. A beteg nevét.

-Louis Tomlinson.

-Üljön le a kanapéra, egy pillanat. –Utasította a hölgy, Harry le is ült és várt, ameddig várnia kellett. Közben a nőt figyelte, aki a telefonhoz nyúlt. Azt gondolta, hogy az orvosnak szól, aki azonnal jön is. De ebben nem volt biztos, az is lehet, hogy még fél órát kell itt ülnie. Már rég aludnia kellene, de nem érdekelte. Nézegette az óráját, már öt perc telt el, ekkor egy orvos sétált felé. Máshoz nem is nagyon jöhetett volna ki, mivel nem volt senki a váróban, csak ő. Felállt, majd közeledett ő is a doki felé.

-Jó estét! –Köszönt az orvosnak.

-Jó estét, uram!

-Louis hogy van? Ugye jól van?

-Igen, csak kapott egy súlyos bélfertőzést, de még nem tudjuk mitől, holnap derül ki a vizsgálat során.

-Az nem túl biztató. Mennyi időbe telik majd a felépülése?

-Még bizonytalan.

-Bemehetek hozzá. –Kérdezte izgatottan, félt, hogy talán az orvos nem engedi be hozzá. Végül feszülten figyelte az arcát, míg nem rábólintott. Ekkor megkönnyebbült és indult is a szoba felé. Alig várta, hogy lássa. Nem értette, hogy Zayn miért vádolja meg azzal, hogy megmérgezte, nagyon fájt neki, hogy az egyik csapattársa ilyen véleménnyel van róla. Be fogja bizonyítani, hogy még mindig ő Louis legjobb barátja. Óvatosan benyitott a szobába és mikor belépett, látta, hogy a beteg már alszik. Késő éjszaka volt, neki sem itt kellene lennie, ha Paul ezt megtudja, számíthat tőle egy alapos fejmosásra. Nem fogja megtudni, még ha reggel rongyosan is ébred, elintézi egy kávéval vagy energiaitallal. Közelebb ment az ágyhoz, majd le is ült mellé. Bárcsak most fent lenne és látná, hogy itt van. Tudathatná vele, hogy milyen fontos még ez a barátság és harcol érte, hogy újra a régi legyen. De nem tud róla, és nem is ébresztheti fel az orvos utasítása miatt. Eszébe jutott egy jó ötlet, miszerint ír neki egy levelet, és a kezébe helyezi. Azért nem a párnája alá, mert nem biztos, hogy oda benyúl. Megfogta a kezét és beszélni szeretett volna hozzá, hátha a tudatalattijába valahogy bejut.

-Louis, én nagyon szeretlek téged és nem akarom elveszíteni a barátságodat, de ezeket magadnak okoztad. Miért csináltad ezt? Tönkretetted a barátságunkat. De nem is bántalak tovább, hisz nyilván bennem is van hiba, sok mindenen felhúztam magam. Igyekszem megváltozni, és most, hogy a turné alatt össze leszünk zárva, ez csak felerősítheti a barátságunkat és újra kezdhetnénk. Mit szólnál, ha minden olyan lenne, mint régen? Te is boldog lennél. Mindent megteszek és senki sem állhat közénk, semmi sem lehet akadály. Érted? De ehhez neked is tenned kell valamit, neked is törekedned kell erre, nem csak neked. Kérlek! Ne akard ezt!

Mikor befejezte a mondandóját, kért valahonnan papírt és tollat, visszament a szobába és elkezdte írni, amit szeretett volna:

„Tudatni szeretném veled, hogy az éjszaka betértem hozzád, mert látni szerettelek volna. Nekem még fontos a barátságunk, nem hagyom, hogy végleg tönkremenjen. Minden olyan lesz, mint régen, törekszem. Ehhez persze arra is szükség van, hogy te is akard. Boldog leszel te is, ha sikerül helyrehoznunk a konfliktusokat és elfelejtünk minden ostobaságot, amik az elmúlt hónapokban történtek. Remélem, még fontos vagyok neked és félre tudod tenni az eddig történteket”

A papírt összehajtotta, majd belehelyezte a kezébe. Utána távoznia kellett, hiába akart volna itt maradni egész éjjel, nem lehetett. Visszament a szállodába és álomra hajtotta a fejét. Mivel fáradt volt, viszonylag hamar elaludt és biztos volt abban, hogy reggel úgy fog ébredni, mint egy mosogatórongy, mivel már hajnali három óra is elmúlt.

Mikor Louis reggel felébredt, feltűnt neki, hogy egy papír van a kezében. Nem tudta, hogyan került ide, de szétnyitotta. Valaki üzenetet írt neki, és amikor végig olvasta, akkor jött rá, hogy Harry itt járt és nem csak álom volt. Mivel vele álmodott az éjszaka, méghozzá azt, hogy bejött hozzá és megfogta a kezét, illetve arra kérte, hogy kezdjék újra a barátságukat. Minden legyen olyan, mint régen. Persze igent mondott rá, de Harry ezt már nem hallhatta. Itt volt a legjobb barátja és ő nem mondhatott neki semmit. Nagyon rosszul érezte magát, de nem csak emiatt, hanem mert nagyon görcsölt a hasa. Pont úgy, amikor tegnap le kellett sétálnia, azonban most egy erősebb hányinger is kíséri. Fel kell kelni, ha nem akarja az ágyra csinálni. Gyorsan megkereste a mosdót és bezárkózott. A WC felé hajolt. Mikor ürített, megkönnyebbülten érezte magát, kiöblítette a száját és visszament a szobába pihenni. Egésznap a fiúkat várta, hogy bejöjjenek hozzá, azonban erre csak este került sor. Nem Harry jött egyedül, hanem mindannyian meglátogatták, aminek örült is, hiszen egésznap egyedül volt, a rosszullét miatt meg csak feküdni tudott, illetve a WC-re kijárni, ami nem volt épp kellemes. Harry és Zayn a mai napon is egésznap veszekedtek, így mostanra már szinte elkerülték egymást, a lehető legmesszebb álltak egymástól.

-Elolvastad a levelemet? –Kérdezte lelkesen Harry. Zayn felkapta a fejét és Harry ekkor kapott észbe, hogy ezt nem szabadott volna megkérdeznie, mivel itt vannak a többiek is és rá fognak jönni, hogy éjszaka itt járt.

-Igen. Újra kezdhetjük, én is azt szeretném, ha olyan lenne a barátságunk, mint régen.

-Milyen levél? –Szólt közbe dühösen Zayn, Harry közben azon izgult, hogy Louis nem árulja el az igazat, mutatta is neki, hogy maradjon csöndben, míg Zayn Louist nézte, tőle várta a választ.

-Csak szeretné, ha minden olyan lenne, mint régen.

-Mit kavarsz összevissza, Harry? –Zayn továbbra is dühös volt.

-Fejezd már be, nem értem mi bajod van azzal, hogy ki akarnak békülni. –Szólt bele Liam, és igaza is volt. Zayn ekkor elhallgatott, de belülről felőrölte a düh. Maga sem tudta, hogy miért, egyszerűen irritálta Harry és Louis barátsága, pedig ez régen nem volt jellemző. Lehet, hogy a Harryvel való veszekedés miatt. Erre majd később fog fény derülni, mert teljesen össze volt zavarodva.

Pár nap múlva Louist kiengedték a kórházból, de nem épült fel még teljesen, tehát vigyáznia kellett magára. Nem ehetett akármit és sokat kellett pihennie, azonban az utóbbit nem tartotta be, pedig hiába mondták neki. Így is hibásnak érezte magát, hogy miatta kellett lemondani egy csomó koncertet és ezt most be akarta pótolni. Épp rácsukták az ajtót, hogy aludjon, de ő nem akart. Felkelt és a többiek után ment.

-Miért nem hallgatsz az orvosra? Pihenésre van szükséged! –Mondta neki Harry.

-Nem értitek? Nagyon rossz egésznap a szobában bezárva lenni, mikor jól vagyok, közben ti meg ide-oda mentek és senki felém sem néz, csak este. Nagyon rossz ez nekem.

-Jó, akkor gyere, de ha rosszul leszel, az már nem a mi felelősségünk, hanem a tied, tehát te felelsz magadért.

-Úgy legyen, de nem leszek rosszul. Meg lehetne már érteni végre.

Egyszer csak egy autó került fel a járdára, valószínűleg részeg volt a sofőr. Csak reménykedni lehet, hogy mindannyian megúszták, mert nem épp egy veszélytelen jelenet volt ez. 

3. rész

Teltek a hónapok, hamarosan elkezdődött a koncertturné. A fiúk mostantól kezdve több hónapig messze lesznek az otthonuktól, szeretteiktől, így alapos búcsúzásra lesz szükségük. Egyik este Louis vacsorázni viszi Eleanort, azonban egészen véletlenül Harry is ide tér be pár barátjával, anélkül, hogy tudnának egymásról. Harry vette előbb észre Louist, és azonnal el is öntötte a méreg, amikor meglátta, hogy Eleanorral van. Maga sem tudta, hogy miért, de idegesítette. Talán azért, mert Louis egyre kevesebbet törődik a barátságukkal és hirtelen mindennél fontosabb lett Eleanor, márpedig ő ezt nem igazán tudja elviselni.

-Mit nézel úgy annyira? –Kérdezte tőle az egyik barátja.

-Semmit. –Válaszolta, de látszott rajta, hogy zaklatott lett emiatt.

-Furcsán viselkedsz, előbb azt a párost nézted és elgondolkoztál rajtuk. Ismered őket?

-Már hogyne ismerném, te ostoba, ő a bandatársam és a csaja! –Tört ki Harry, kissé agresszívebbre váltott.

-Miért lettél ilyen dühös?

-Ő Louis, tudod, aki a legjobb barátom volt, de mióta összeköltözött Eleanorral, teljesen leszar engem, mintha nem is léteznék. Már hónapok óta ez megy.

-Értem, hagyd a francba, meg sem érdemli a barátságod.

-Olyan jó barátság alakult ki köztünk, hogy a rajongók azt hiszik, hogy együtt voltunk.

Aztán Harry felállt a helyéről, majd odasétált Louis asztalához. Megpróbálta nem dühösnek mutatni magát, sőt az ellenkezőjét akarta elérni.

-Szia Louis! Mi újság van? –Kérdezte mosolyogva, de belül tiszta ideg volt.

-Szia Harry, jó látni téged.

-Nem mondod? –Flegmán reagált rá Harry.

-Mi bajod van megint? Teljesen kifordultál magadból!

-Remélem, összeszarod magad, holnaptól turné és nem lesz melletted Eleanor. –Mondta gúnyosan Harry, majd csinált egy műröhögést. Louis felhúzta magát, felállt, szembeállt vele, azonban vissza kellett magát fognia. Eleanor a biztonság kedvéért lefogta, bár ha meg akarta volna ütni Harryt, ez nem akadályozta volna.

-Higgadj már le, ember! –Szólt oda utálatosan Harry, hátat fordított, majd távozott is az asztaltól, egyenesen vissza a barátaihoz.

-Ez meg mi volt? –Kérdezte az egyik barátja.

-Ez egy seggfej, de majd elintézem! –Harry bosszús volt, helyet foglalt.

-Ne bántsad!

Louis kissé felhúzta magát, Eleanor próbálta nyugtatni, de kevés sikerrel.

-Ne idegesítsd fel magad, nem éri meg!

-A barátom volt és teljesen máshogy viselkedik, ez nekem annyira fáj. Minden megváltozott és tehetetlennek érzem magam, mert nem tudom visszafordítani a helyzetet. –Panaszkodott Louis, majd lehajtotta a fejét szomorúsága miatt.

-Ne keseredj el, majd minden jóra fordul, most úgy is több hónapig együtt lesztek, rengeteg esély van arra, hogy helyre hozzátok a barátságotokat. –Vigasztalta Eleanor, Louis viszonylag megnyugodott. A lány nagyon értett hozzá, hogyan nyugtassa meg a barátját, általában be is szokott jönni.

-Egy ilyen ostobaság nem ronthatja el a vacsoránkat. –Mondta Louis, miközben Eleanor kezére tette a sajátját. A lány rámosolygott.

Ideje volt már hazamenni, hamar ágyba bújtak, mivel másnap Louisnak korán kell kelnie. Azonban az éjszaka közepén arra ébredt, hogy izzad, de közben rázza a hideg, rosszul érezte magát.

-Mi van velem? –Kérdezte, bár elég gyenge volt a hangja. Igyekezett felülni, de nehezen ment. Ránézett Eleanorra, aki aludt. Nem ébresztheti fel egy ilyen ostobaság miatt. Felkelt és kiment a fürdőbe, és az ottani tükörbe belenézett. Szörnyű látványt keltett, nem tudta, hogyan menjen el reggel, ha ilyen pocsékul van. Leült a kád szélére, előre hajolt, közben a tenyerébe temette az arcát.

Eleanor felébredt, de nem találta maga mellett Louist, azt gondolta, hogy kiment WC-re, tehát megnyugodott, de mégis felkelt, hogy ő is elintézze a dolgát. Benyitott a fürdőbe, akkor látta, hogy Louissal valami nem stimmel, nagyon sápadt is volt, meg látszott rajta, hogy beteg.

-Jól vagy? –Közelebb ment hozzá, majd letérdelt előtte. Meg fogta a kezét.

-Azt hiszem, lázas vagyok. –Felelte Louis, és viszonozta a kézfogást.

-Hozom a lázmérőt. –Mondta Eleanor, felállt, majd elkezdte keresni az előbb említett tárgyat. Mikor megvolt, Louis kezébe adta, aki aztán bedugta a hónaljába. Amikor letelt az idő, csipogott, majd megnézte, hogy mennyit is mutat.

-38,9.

-Akkor jó lenne, ha bevennél egy lázcsillapítót, hogy reggelre jobban legyél! Menj vissza a szobába, én meg hozom és csinálok neked teát. Rendben? –Felelte Eleanor, majd indult is ki a fürdőszobából egyenesen a konyhába. Louis egy darabig ült a kád szélén, végül összeszedte magát és átment a szobába. Bebújt a takaró alá és a térdét felhúzta a hasáig, úgy feküdt be. Eleanor lefőzte a teát, elővette a lázcsillapítót, majd ment is vele a szobába, ez után letette Louis mellé az éjjeliszekrényre.

-Itt van, vedd csak be! –Suttogta, majd visszafeküdt a helyére.

Louis nagy nehezen felült, majd be is vette, a teát megitta, majd visszafeküdt és megpróbált visszaaludni.

Reggel a csörgőórára ébredt, még elég korán volt, szinte még világos sem volt, mégis fel kellett kelnie. Rádöbbent arra, hogy a ruhája csupa víz mindenhol, mintha bepisilt volna, de nem csak azon a részen volt nedves. Tehát ez azt jelenti, hogy kiizzadta a lázát és már sokkal jobban van. Mielőtt felkelt volna, betette a lázmérőt és 36,9-et mutatott.

-Remek, már nincs lázam! –Mondta magában, nem akarta felébreszteni Eleanort. Felkelt, összeszedte a ruháit és elment a fürdőbe öltözni. Az volt a szerencséje, hogy előző nap már összecsomagolt, így reggelre már semmi dolga nem maradt a reggelizésen és a fogmosáson kívül. Persze le is kellett zuhanyoznia, mert éjszaka annyira megizzadt. Mielőtt elindult volna, elköszönt Eleanortól.

-Akkor én indultam, remélem mihamarabb találkoztunk.

-Máris indulsz? Jobban vagy már?

-Már igen, lement éjszaka a lázam. Nem puszillak meg, nehogy elkapj tőlem valamit.

-Rendben, szia! Sok sikert!

Ezzel Louis indult is, lassan odaért a megbeszélt helyre ahová a többiek is hamarosan megérkeztek.

-Sziasztok! Megvan mindenki? –Kérdezte Harry, mindenki egy igennel felelt és nem sokára megérkezett a turnébusz, amire fel is szálltak. Be volt rendezve, akár egy lakás, azonban sajnos maximum két embernek lett volna kényelmes, ötnek már túl kicsi. Kissé kényelmetlen lesz egymás hegyén hátán, de szerencsére a legtöbbször mégis hotelekben fognak megszállni. Lepakolták a cuccaikat, Louis kivételével mindenki kiszedte a bőröndjéből a legfontosabbakat és az előbb említett csak elterült az ágyon. Gyengének érezte magát, azonban senki sem foglalkozott vele egy darabig, mindenki elvolt a saját dolgával. Később azonban Zayn felfigyelt rá.

-Mi a baj, Louis? Rosszul érzed magad? –Kérdezte.

-Nem érzem magam valami fényesen, éjszaka lázam is volt. –Válaszolta halkan.

-Az nem jó, pont ilyenkor. Sajnállak. –Megsimogatta a fejét, Harry pont odanézett, de nem szólt semmi, azonban nagyon nem tetszett, amit látott és ez Zaynnek is feltűnt.

-Most meg mit nézel így? –Kérdezte flegmán Zayn.

-Mit simogatod?

-Te beteg vagy, nem úgy simogatom, ahogy te gondolod, és egyre jobban kezdem azt hinni, hogy belé vagy zúgva. Mióta nem vagytok olyan jóban, teljesen depresszióba estél.

Ekkor Liam és Niall is felfigyeltek, Harry rájuk nézett, majd vissza Zaynre.

-Gondolj amit akarsz. –Válaszolta röhögve Harry, majd elfordult. Zayn egy vállrándítással elintézte.

-Hát ez meg mi volt? –Kérdezte Niall.

-Semmi, Zayn megbolondult! –Válaszolt Harry.

Egy darabig csend keletkezett, mindenki fáradt volt, tehát elaludtak. Louisnak megint felment a láza, ezért forgolódott, alig bírt elaludni, de végül neki is sikerült, azonban takaró rajta sem volt, ahogy a többieken sem. Ennek az az oka, hogy még nincsenek előkészítve a dolgok. A forgolódás miatt kissé felcsúszott a pólója körülbelül a köldökéig, de ez már nem meglepő tőle. Harry felnyitotta a szemét, körül nézett, és amikor látta, hogy minden rendben van, senki sincs fent, felkelt és Louishoz közeledett. Fogott egy párnát, majd elkezdte vele csapkodni folyamatosan Louis fejét, persze, hogy felébredt.

-Ébredj csak fel! –Kiabálta Harry, majd eldobta a párnát. Erre a többiek is felkeltek.

-Mit csinálsz, Harry? –Kérdezte Liam nyugodtan, azonban a göndörről ez nem volt elmondható. Próbált higgadt maradni, mégis látszódott rajta a feszültség.

-Én semmit!

Louis közben észrevette, hogy felgyűrődött a pólója, ezért gyorsan visszahúzta, azonban tudta, hogy a többiek észrevették. Az lehet, hogy Liamet, Niallt és Zaynt nem érdekelte, de Harry már többször is tett rá megjegyzést, amikor még barátok voltak. Ennek hatására többször is felhúzta direkt, hogy Louis ne érezze magát olyan rosszul, viszont a különbség az volt, hogy neki véletlen csúszik fel, addig Harry direkt csinálja. Ez nyugtatta csak meg.

-Amúgy meg kilátszott a köldököd! –Kiabálta vigyorogva Harry, miközben mutató ujját Louis felé tartotta.

-Harry, te ittál? –Kérdezte gyanítva Zayn.

-Dehogy ittam, csak az igazat mondtam.

A többiek a fejüket rázták miatta, Louisnak nem tetszett ez a viselkedés, el is volt keseredve miatta. Felállt, majd odalépett Harry mellé.

-Ha ketten leszünk, akkor komolyan el kell beszélgetünk! –Mondta keményen.

-Mégis miről? Megint jössz a sablon dumával, hogy meg kell, hogy értsem? Kössz, de nem kérek belőle! –Válaszolta Harry kiabálva, miközben levágta magát a kanapéra.

Este már készülődés volt, mert koncert következik. Közben a menedzser, Paul benyitott, hogy ellenőrizze a terepet.

-Hogy álltok? –Kérdezte.

-Mindjárt készen vagyunk! –Felelte magabiztosan Niall.

-Te Louis? Ugye jobban vagy már?

-Igen, csak hőemelkedésem van.

-Ugye tudjátok, hogy mit kell tenni? Ha esetleg Louis rosszul lenne, ami miatt le kell mennie a színpadról, akkor természetesen ti is mentek utána és eszetekbe se jusson visszamenni. Fontos, hogy éreztessétek velük, hogy milyen nagy bennetek az összetartás. Ez nagyon fontos! –Adta ki az utasítást Paul, ezután elhelyezkedett az egyik legkényelmesebb fotelba. A száját ismét szólásra nyitotta, mert még volt mondanivalója. Minden szem rá szegeződött.

-Louis, kérlek, igyál meg egy teát és egyél, hogy ne gyengülj el! Szükséged lesz az erőre!

Harry felpattant a helyéről, már rohant is a konyha felé.

-Majd én elkészítem neki! –Mondta lelkesen és már itt sem volt. Mindenki egymásra nézett, nagyon furcsán viselkedik. Előbb még teljes szívből haragudott Louisra, most meg önkéntesen készít neki teát.

-Elég fura ez! –Mondta Zayn Liamre nézve, ő csak helyeselt.

Harry a konyhában megkereste a teafőzőt, mikor megvolt, a csap alá tartotta, hogy vizet engedjen belé, azonban egy csepp sem jött ki belőle. Ideges lett. Bement a mosdóba, de onnan se jött víz.

-Ezek elzárták a vizet? Hogy csinálok most teát? –Bosszankodott, közben visszaballagott a konyhába, majd a szekrényre tette a kancsót. Kicsit nézelődött, de csak azért, mert gondolkodott. A mosogató mellett észrevett egy palack ásványvizet, kezébe vette és megvizsgálta. Nem volt fura szaga és mellékíze sem, ezért úgy döntött, hogy ebből főz teát. Mikor elkészült, kiment az előtérbe, ahol a többiek már várakoztak. Mindenkinek hozott külön csészét, mert jut bőven. Louisnak öntött először, majd Niall felé ment, de ekkor megbotlott egy zsinórban, az egész kilöttyent, a földön kötött ki.

-A fenébe! –Idegeskedett.

-Semmi baj, Harry, amúgy sem lett volna időnk teázni. Fontos, hogy Louis igya meg, ti meg egyétek meg a szendvicset. –Állt fel a fotelből Paul, majd kiment. Louis elkortyolta a teát, mindannyian megették a szendvicset, majd kiálltak a színpadra. Látszólag semmi probléma nem volt egész negyed óra elteltével, mert ekkor Louis nagyon erős gyomorfájdalmat érzett, képtelen volt állva maradni, ezért összegörnyedt, a térdeit a hasához szorította. Zayn odament hozzá.

-Minden rendben, Louis? –A vállára helyezte a kezét.

-Nagyon fáj a gyomrom, és nem tudom, hogy mitől. –Panaszkodott.

El kellett kísérni őt a gyengélkedőre, a többiek meg pont azt tették, ahogy a menedzserük kérte tőlük, természetesen elnézést kértek a rajongóktól és visszaválthatják a jegyeiket.

Louis meg már annyira nem bírta elviselni a fájdalmat, hogy ki kellett hívni hozzá a mentőket. 

2. rész

Egy hete nem volt rész, de nehéz egyszerre három blogot írni. Ha legalább az egyiket be nem fejezem, ritkán lesznek részek, sőt a A szemétláda csapat című blogot hamarosan be is fejezem, tehát amíg az nincs kész, addig nem igazán lesznek itt részek. Igyekeznem kell vele, hogy minél előbb lezárjam a történetet. Ott van még a Tomlinson Family és mivel ott rövidebbek a részek, könnyebb lesz gyakrabban jelentkezni. Hát azt se tervezem valami hosszúra, de majd meglátjuk. Addig is jó olvasást, tudom, komit nem fogok ide kapni, de azért remélem sokaknak tetszeni fog.

Harry és Zayn eléggé összekaptak, de utóbbi felajánlotta, hogy legyenek újra barátok, ahogy régebben is. Belátta, hogy ennek a civakodásnak semmi értelme, mert csak elfajulhat és annak nem lesz jó vége. Harry megállt és egy kicsit gondolkodott rajta, talán neki is jobb lenne és visszakaphatná Louist. Ebben reménykedett csak.

-Rendben, béke veled! –Kezet fogtak.

-Nincs több vádaskodás! –Jelentette ki Zayn.

-Ígérem, hogy nem lesz. –Mondta Harry, és arra számított, hogy Louist nem beszéli ellene, illetve, hogy visszaköltözik hozzá.

-Találkozol ma Louissal? –Faggatózott Harry.

-Miért érdekel?

-Csak kérdeztem, mert engem nem hívott fel. Na, mindegy. Dolgom van, szia!

Elhatározta, hogy a mai napot a kémkedéssel fogja eltölteni. Egésznap Zayn házánál volt, persze egy kicsit arrébb, hogy nehogy észrevegye. Amikor elment, akkor követte titokban, arra volt kíváncsi, hogy hová. Amikor meglátta, hogy Perrie-vel találkozik, inkább visszafordult, megnyugodott, hogy nem Louissal lóg. Fel is hívta, hátha ráér.

-Szia, Harry vagyok! –Szólt bele a telefonba nevetve.

-Szia. Hogy vagy?

-Nem túl jól, sajnos nélküled az a ház semmit se ér. Nem gondoltad meg magad?

-Értsd meg, kérlek. Ezt már megbeszéltük.

-Kibékültem Zaynnel. Mit szólsz?

-Ennek örülök, de most le kell tennem, majd beszélünk, szia! –Louis már készült volna letenni, ha Harry nem akadályozza meg nagyon gyorsan.

-Nehogy letedd! Találkozzunk ma, vagy gyere el hozzám. Esetleg elmehetek hozzátok?

-Ma nem jó, Eleanornak nagyon sok gondja van, szegénykép most sír is. Na, akkor, szia, majd beszélünk. –Ezzel le is tett, Harry meg csak lefagyva nézett a telefonjára. Nem akarta elhinni, hogy hirtelen ilyen fontos lett Eleanor. A barátságuk már tényleg nem olyan, mint régen, de még nem késő. Meg kell mentenie, helyre kell hoznia a dolgokat, hiszen semmi olyasmi nem történt, csak egy kis civakodás, de hát nem is kettőjük közt. Louis hirtelen megváltozott és fogalma sem volt, hogy miért. Még mindig bántotta ez a dolog, valakitől tanácsot kéne kérnie. Vajon ki lehet az, aki segíteni is tud neki?

Eleanor bezárkózott a szobájába és csak megállás nélkül sírt, már azt is megbánta, hogy elővette a gépet. Már egy jó ideje kap utálkozó üzeneteket, de még nem volt annyira jellemző, mint most. Valahogy duplázódni látszottak az utálkozók száma, sőt az is lehet, hogy triplázódtak.

Louis kopogott, hogy nyissa már ki végre, a lány vigasztalhatatlan volt. Igaz, eddig is voltak ilyen, de akkor mindig csak nyelt, azonban most betelt a pohár és ez lett belőle. Szerencséjére az utálkozók most nem látják őt, különben örülnének ennek a látványnak. Az emberek előtt mindig erősnek mutatta magát, mert nem adta meg nekik azt az örömöt, hogy sírni lássák őt, bár legbelül tudta, hogy elértek, amit akartak. Csak nem adta a tudtukra, így talán rosszabb lesz nekik, ha abban a hitben élnek, hogy nem sikerült őt összetörniük.

-Hagyj most békén! Egyedül akarok lenni! Nem érted? –Kiabálta Eleanor, de Louis továbbra is erősködött, mert neki csak az volt a fontos, hogy megvigasztalja barátnőjét. Ő is el volt keseredve a helyzet miatt. Fel kéne hívni mégis Harryt, hátha ő tud segíteni, mert egyedül tehetetlennek érezte magát. Tárcsázta is, ami hamarosan kicsöngött.

-Szia, Harry, bocs, hogy felhívtalak, de a segítségedre lenne szükségem. –Harry arca ekkor eltorzult, azonban Louis ezt nem láthatta a vonal túlsó végéből.

-Most hirtelen segítsek? Eddig leráztál. Mi van veled, ember? –Kérdezte felháborodottan a göndör.

-Mi bajod van? Azt szeretném, ha ide gyere segíteni, na de ha ez annyira ellenedre van, akkor ne gyere!

-Nem is fogok menni, te idióta. –Harry lecsapta a telefont, ő maga is meglepődött ezen a kijelentésén, meg is bánta, azonban utána meg úgy gondolta, hogy ennek így kellett lennie, így talán észreveszi magát Louis.

Louisnak nem sokkal a beszélgetés után megcsörrent a telefonja, Zayn neve volt kiírva a kijelzőre, fel is vette azonnal.

-Szia, mi lenne, ha este együtt lógnánk valamerre? Lenne kedved hozzá? Hozd el Eleanort, én elhozom Perrie-t.

-Nem tudom, nem hiszem, hogy Eleanornak ma lenne kedve elmenni, nagyon maga alatt van szegénykém. Bezárkózott és nem hajlandó kinyitni az ajtót, nem tudom, mit tegyek. Felhívtam Harryt, hogy jöjjön át, de rám csapta a telefont. Nem tudom, de mostanában olyan furán viselkedik, nem tudom mi ütött belé.

-Odamegyek és akkor megbeszéljük, és segítek is.

-Köszönöm.

Tíz percen belül Zayn már ott is volt, Louis beengedte.

-Mi van Eleanorral? Mondtad, hogy szomorú. –Kérdezte Zayn.

-Tudod, az utálkozó üzenetek, most borult ki nála a bili és nem hajlandó kinyitni az ajtót.

-Hidd el, én hatással leszek rá. –Jelentette ki büszkén, amit Louis kétségbevont, mivel ha rá nem hallgat, akkor Zayn-re miért is.

-Biztos vagy benne? –Kérdezte elbizonytalanodva.

-Ha rám nem hallgat, akkor rád sem fog.

Zayn nevetett, majd ezt mondta.

-Hát én jobban hatással vagyok az emberekre az erős jellemmel, mint te az esetlenségeddel. –Persze csak viccelt, büszke fejet vágott. Louis komolyan vette és megsértődött. Odasétált az ajtóhoz, majd kinyitotta.

-Lehet távozni! Azt hittem barátok vagyunk, de csalódtam!

Zayn meglepődött, nem erre számított.

-Mi lett veled, ember? Én csak vicceltem, nehogy komolyan vedd itt nekem. –Hiába, mert nem vigasztalódott meg, tényleg gyengének találta magát, azt hitte ő nem olyan értékes, mint a többiek, meg csúnyának találta magát. Ha valaki ilyesmivel viccelődik vele, akkor akár hetekig be tudja vágni a durcit, ha az illető nem tudja kiengesztelni. Zayn sem gondolta komolyan, nem olyan beképzelt ő, amilyennek látszik, sőt egy érzékeny lélek lakozott a rossz fiú külső mögött.

-Tényleg csak vicc volt? –Louis elbizonytalanodott. Zayn természetesen bólogatott, nem akarta, hogy itt sértődések legyenek. Elég az, hogy Eleanor teljesen maga alatt van, hogy még az ajtót sem hajlandó kinyitni. Zayn odaállt, hogy kopogtatott, miközben kiabálta, hogy nyissa ki.

-Kérlek Eleanor, ennek nem lesz jó vége. Ezzel nem csak magadnak teszel rosszat, hanem Louisnak is. Érted? Itt vagyunk melletted, nem hagyjuk, hogy bármi baj történjen. Ne csináld, ezt kérlek! –Szinte már könyörgött neki. Eleanor makacsnak tűnt, de Zayn még jobban, aki már fél órája ott állt az ajtó előtt. Louis meg a kanapén ült és várta az eredményt, csak reménykedni tudott, semmi mást. Nem sokkal hallani lehetett az ajtó zárát, mindkettőjük szeme felcsillant, mert Eleanor megadta magát. Ez után azonnal rohant is vissza az ágyba, hogy magára húzza a takarót, ott folytatta a sírást. Louis leült mellé az ágyra, megfogta az paplant, hogy lehúzza a lány fejéről azt.

-Hagyjatok már békén, elegem van mindenből!

-Ne csináld ezt, Eleanort, tudod, hogy szeretlek és az utálkozókkal meg ne foglalkozz, eddig sem tetted.

-Mindig is fájt, de visszafojtottam, és ahogy egyre többen vannak, úgy szakadt el a cérna. –Folytatta a sírást. Louis megfogta a kezét, hogy egy kicsit jobban érezze magát, illetve még közelebb hozzá. Így már alább hagyott a sírógörcse és mindjárt jobban érezte magát Louis vigasztalásától. Zayn végig ott állt az ajtóba, nem akart beleszólni kettőjük dolgába, de öröm volt nézni, ahogy Louis gondoskodóan bánik Eleanorral. Ő mindenkivel ilyen, akinek csak szüksége van rá, na meg, ha meg van közöttük a szimpátia. Harryvel pontosan így voltak, még ha most össze is kaptak. Eleanor lassan Louis karjaiban kötött ki, már nem sírt, és ahogy a fiú magához ölelte, egyre jobban megnyugodott, sőt még a kedve is kezdett visszajönni az élethez.

-Jobban vagy már, drágám? –Kérdezte Louis.

-Igen, sokkal jobb, amikor itt vagy velem, remélem, soha nem veszítelek el.

-Nem választhat el minket senki, még az utálók sem, nem kell velük foglalkozni, bár tudom, hogy ez nem könnyű.

Valójában Louist is nagyon bántotta ez a dolog, de ő megpróbálta magát erősnek mutatni mindenki előtt, az már más kérdés, hogy ment-e neki, vagy sem.

-Úgy látom, hogy most én itt útban vagyok. –Vágott közbe Zayn. Louis és Eleanor ránéztek, meg is feledkeztek róla egy percre, hogy ő is itt van.

-Nem, dehogy vagy útban. –Mondta Louis megakadályozva azt, hogy elmenjen.

-Mindegy, már amúgy is mennem kell, Perrie hamarosan átjön hozzám, és nem akarom megvárakoztatni.

-Ahogy gondolod. Ki kísérjelek?

-Nem kell, kitalálok. Sziasztok! Eleanor, te meg tarts ki és lény erős, nem foglalkozz az idiótákkal, mindenki kap ilyen üzeneteket, de rá sem hederítünk.

-Neki az a baja, hogy egyre többet kap. –Javította ki Louis.

-Értem. Legyetek erősek, sziasztok!

-Szia!

Ezzel Zayn távozott is. Mikor már kiért az útra, Harry jött vele szemben, akinek egyből leesett, hogy Zayn Louiséknál volt. Hiába voltak már kibékülve, mégis elöntötte az ideg. Csak magát hibáztathatta, amiért rácsapta Louisra a telefont, amikor segítséget kért tőle, tehát ez okból Zayn volt a megmentője.

-Szia Harry! Louishoz jöttél? –Kérdezte örömmel Zayn, viszont Harry már nem volt ennyire jó kedvű.

-Igen, azt hiszem. Bocsánatot kell tőle kérnem.

-Miért? Mit tettél?

-Ne üsd már bele mindenbe az orrodat, menj a dolgodra! –Mondta flegmán.

-Megint ilyen szar kedved van? Inkább megyek is, szia!

Harry megnézte, hogy nyitva van-e az ajtó, szerencsére nem volt zárva, így esze ágában sem volt csöngetni, hanem besétált, mintha otthon lenne. Biztos volt benne, hogy nem csak Eleanor volt itthon, azzal tisztában volt, hogy egy lányra nem nyit rá csak úgy a saját házában. Louis hallotta, ahogy az ajtó nyílik, viszont nem értette, mert Zayn már nincs itt. Ki jöhetett akkor?

-Ki jött? –Kérdezte Eleanor.

-Megnézem mindjárt. Érdekes, pedig most nem várok senkit, gondolom te sem.

-Nem.

Louis felkelt, hogy utána járjon, ekkor megpillantotta Harryt, amin igen csak meglepődött.

-Te meg mit keresel itt?

-Bocsánatot szeretnék kérni, amiért rád csaptam a telefont és kész vagyok arra, hogy segítsek neked.

-Most jut eszedbe? Már megoldottuk a helyzetet, nem történt semmi. –Louis kissé dühös volt rá.

-Ja, mert Zayn segített, ott van helyettem mindenhol! Akkor mi értelme van már a mi barátságunknak? Már rég tönkrement, törődj bele! –Kiabálta Harry, erre a hangzavarra Eleanor is kijött, hogy megnézze mi a helyzet. Beleszólni inkább nem akart, csak hallgatta.

-Mi bajod van? Komolyan, nem értelek. Az a bajod, hogy elköltöztem? Úgy viselkedsz, mint egy óvodás, vedd már észre!

-Akkor gondold ezt, tudom, hogy miért költöztél el. Már eleged van belőlem, meguntál. Legalább ismernéd be, de benned még annyi sincs sajnos. –Harry lehajtotta mondandója közben a fejét, eléggé el volt keseredve, látszott rajta. Louis közelebb lépett hozzá, majd magához ölelte. Magát hibáztatta mindenért, mivel nem úgy bánt vele, ahogyan az elvárható lett volna, tényleg elhanyagolta, illetve durvábban is beszélt vele.

-Ne haragudj, valóban idióta voltam veled, nem szabadott volna.

-Mindig csak ígérgetsz, de úgysem tartod be. –Panaszkodott Harry, miközben olyan szorosan fogta magához Louist, hogy még véletlenül se tudjon szabadulni.

-Úgy ismersz engem. Tudod, elég nehéz ez így. Eleanornak nagyon sok problémája van, de neked is. Kétfelé meg nem tudok szakadni. Ha visszaköltözöm, akkor ő egyedül marad itt. Ha a szüleinél lesz, mondjuk, akkor nálad aludhatok. Fel kéne már nőnöd, neked is kéne egy megértő társ és nem azt várni tőlem, hogy egész életünkben együtt lakjunk, mint egy házaspár. Mi csak barátok vagyunk és ezt te is tudod.

Egy darabig nagy volt közöttük a csend, Harry közben gondolkozott, és rádöbbent arra, hogy nem láncolhatja magához Louist, hisz neki is van élete. Lehetséges, hogy megártott neki ez a túl szoros kapcsolat, ami közöttük volt. Természetesen ezek után is barátok lesznek, megértőbbnek kell lennie és ezt most be is látta.

-Neked mindig igazad van, barátom! Ne haragudj a kirohanásaimért.

-Nincs semmi baj. Amúgy Eleanor egyre több utálkozó levelet kap és nagyon kiborult. Bezárkózott a szobájába és sírt, sokáig nem akart ajtót nyitni, de szerencsére Zayn rávette. Azonban szó szerint fél órát állt az ajtó előtt.

-Ez igazán sajnálatos dolog. –Harry elengedte Louist, majd közelebb sétált a lányhoz, hogy érezze, hogy mellette állnak és szeretik. Kapott is tőle egy ölelést.

-Köszönöm neked is, Harry! –Köszönte meg Eleanor.

-Semmiség, számíthatsz ránk!

Eltelt néhány hónap, a fiúk hamarosan indulnak a koncert turnéra, sok időre el kell köszönniük a szeretteiktől. Hónapokig nem láthatják egymást. 

Boldog szülinapot, Harry!

Nincs még itt az új rész, majd az is jön valamelyik nap a jövő héten, tehát türelmet.

Harry ma lett 20 éves, Boldog szülinapot neki!

1. rész

Itt is lenne az első rész, remélem elnyeri a tetszéseteket és feliratkoztok. Köszönöm az eddigi 13 feliratkozót. Szeretném, ha hagynátok magatok után nyomot, hogy elolvastátok. A szereplők is felkerültek, a fejléc alatti menüpontban el is érhető. 

Az ember életében folyamatos változások történnek, ahogy telnek az évek, egyre idősebb lesz mindenki, így érthető az érettebb gondolkodás is. Nem maradhat semmi sem a régi. Vannak bizonyos események is, amik megváltoztatják a dolgokat, legyen az rossz vagy akár jó dolog, bele kell törődni és azt kell megszokni. Ha egy barátságnak vége van, annak is van oka, a felek már nem érzik magukat olyan közel egymáshoz, mint azelőtt, vagy olyasmi történhetett közöttük, ami miatt már nem tudják helyrehozni a kapcsolatukat. Hiába próbálkoznak, nem fog menni. Olyan is előfordulhat, hogy sikerül megmenteni a barátságot, ha elég erős, hogy azt a bizonyos akadályt legyőzzék együtt.

Még nincs minden veszve Louis és Harry esetében, oké, hogy Zayn vitája kissé belecsúfított a kis barátságukba, de hamar túl lesznek rajta. Valóban akkor a legnehezebb, ha egy harmadik személy kerül a képbe. Louis megcsinálta az első tetkóját, amiért Harry kiborult, mert szerinte Zayn beszélte rá. Leüvöltötte a fejét.

-Nem hiszem el, miért beszéled rá erre a baromságra? Ő sosem akart tetkót! –Kiabálta Harry, szinte önkívületi állapotban.

-Baromság? Neked is van egy jó pár, nem értelek haver. A másik meg, hogy én nem beszéltem rá, csak megkértem kísérjen el, bizonyára kedvet kapott.

-Nem hiszek neked, összevissza befolyásolod. Meg akarod változtatni!

-Állj már le! Nem hinném, hogy meg tudnék változtatni egy embert, főleg nem őt, de ha nekem nem hiszem, akkor kérdezd meg tőle.

Harry csak a fejét rázta, nem hitte el, hogy ilyesmik történnek, meg azt sem, hogy Zayn el akarja tőle távolítani Louist. Beszélni fog a barátjával, mert ez így nem mehet tovább. Elment a közös házukba, hátha már otthon van, de nem égtek a villanyok. Elkeseredett, mert nem jött haza. Hová mehetett? Lehetséges, hogy az anyukájához ment Doncasterbe? Úgy döntött, hogy felhívja telefonon, és hosszadalmas csörgés után végre felvette.

-Nem jössz haza? –Szólt bele a telefonba.

-Öt perc. –Válaszolta Louis, majd azonnal ki is nyomta, ezért Harry csak bámulta a saját készülékét, nem értette ezt a viselkedést. Zayn tehet róla, csakis ő, magától nem csinálná ezt Louis. Úgy döntött, bemegy, és ott várja meg, összedob neki egy finom vacsorát, hátha jobb kedve lesz, bár egy kicsit tartott tőle, mármint a reakciójától. Nem sokkal később, amikor készen lett, hangokat hallott, tehát ez azt jelenti, hogy megérkezett. Nem sokára nyílt is az ajtó, Louis lépett be rajta elég zaklatottan.

-Kész a vacsora. –Mondta kedvesen Harry, de rá kellett jönnie, hogy nincs minden rendben.

-Mi történt veled? Miért vagy ilyen ideges?

-Ezt abba kell hagynunk, én elköltözöm innen!

Ki volt borulva, beszaladt a szobájába, a ruháit kidobálta a szekrényből, azonban Harry lefogta, hogy hagyja abba.

-Fejezd be most azonnal! Mi a fene történt, amiért így viselkedsz?

-Semmi, csak azt hiszik, együtt vagyunk, az előbb meg is kérdezték, és követelték, hogy mondjam el az igazat!

-Mintha ez újdonság lenne, eddig sosem húztad fel magad így rajta, mert tudtad, hogy nem igaz. Most miért?

Harry tudta, hogy nem ez az igazi ok, mert így még sosem borult ki. A barátságuk során ilyesmik nem fordulhattak elő, sokkal erősebb volt az, mint az utálkozók szavai, de most nem úgy tűnt. Valami más baja van Louisnak és arra kell, most rájönne. Mit tegyen? Fél, hogy elveszti a barátját, mostanában egyre többet veszekednek.

-Elegem van, Harry. Nem akarok tovább így élni, elköltözöm!

-Nem teheted ezt velem. Nem vagyunk már barátok? –Akadt ki Harry.

-Nem erről van szó, ugyanúgy barátok vagyunk, csak rájöttem valamire, ennek csak így lehet véget vetni.

-De ma még itt alszol. Vagy nem?

-Igen, de holnap elköltözöm.

Vajon mi hozhatta nála ezt a hirtelen döntést? Ugye nem Zayn beszélte tele a fejét? Mert ha igen, azt sosem bocsátja meg neki. Lehet, hogy most össze vannak veszve, de azért ennyire nem kéne ellenségeskedni és bosszút állni. Simán kinézi belőle? Mi van, ha csak bebeszéli magának az egészet, és semmi köze ennek Zayn-hez? Nem, az nem lehet, Louis nem hoz ilyen hirtelen döntéseket.

-Zayn beszélte tele a fejed, ne tagadd le.

-Ne beszélj már marhaságokat, nem úgy van, ahogy gondolod!

-Akkor mondd el, mi a baj. A barátod vagyok, tudod, hogy mindig meghallgatlak, és jóban-rosszban melletted állok. –Bizonygatta Harry továbbra is, hogy ő sokkal jobb barát, mint amilyen Zayn lenne.

-Össze szeretnék költözni Eleanorral.

Eleanor Louis barátnője, viszont a vele való barátságot mindig előrébb helyezte fontosságilag, mint a szerelmet. Lehetséges, hogy ez volt az oka annak, hogy az emberek azt gondolják, hogy ők ketten együtt vannak és több van közöttük, mint barátság.

-Tehát ez azt jelenti, hogy el fogsz hanyagolni. –Aggódott Harry, de Louis hamar megvigasztalta.

-Dehogyis, te mindig is a barátom leszel. Attól, hogy elköltözöm, még nem fog közöttünk megváltozni semmi sem. Zayn sem ronthatja el és senki más. Nyugodj meg, csak szeretnék a szerelmemmel lenni.

Harry azt gondolta, hogy Eleanor nem szereti annyira Louist, mert ha úgy lenne, akkor jobban harcolt volna érte, helyette ő támogatta, hogy a legjobb barátjával több időt töltsön el, mint vele. Ez számára furcsa volt, mert egyik nő sem bólintott volna rá normál esetben. Ilyeneken járt most az agya, ami nem hagyta nyugodni. Csak annyiról volt szó, hogy féltette a barátját a csalódástól, ezt akarta volna megelőzni.

-Menj csak. –Nem nagyon tetszett neki az ötlet, mert úgy érezte, hogy innentől kezdve el fognak egymástól távolodni, és ezt Louis idézi elő ezzel a baromsággal. Mi van, ha nem is ez az igazi oka, csak nem akarja elmondani? Hisz sokáig ő is titkolózott Louis előtt, akkor miért ne tenné meg vele ugyanezt? Inkább nem nyaggatja, bízik benne, hogy csak változtatni akar, de eleve ez a szó kihozta belőle a hidegrázást, tehát van miért aggódnia. Nehezen aludt el, nagyon sokat forgolódott, de reggel arra ébredt fel, hogy Louis pakol. Mégis elmegy, nem gondolta meg magát az éjszaka folyamán.

-Akkor elmész?

-Már mondtam, hogy igen. Hoztam egy döntést, és ezen nem változtatok.

Határozottnak tűnt, Harry nem tehetett semmit az elfogadáson kívül, mivel erőszakkal nem lehet itt tartani. Megérkezett Eleanor is, Louis meghívta egy közös reggelire, amin Harry is részt vehetett.

-Alig várom, hogy beköltözzünk az új házunkba, annyira szeretnék már veled kettesben lenni. –Áradozott Eleanor, miközben Louis kezére tette az övét. Harry kissé szúrósan nézett rá, látszott rajta, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik. Úgy érezte magát, mintha Louis szakított volna vele, pedig ez nem így van, mert csak egy barátságról van szó és igazán megérthetné, hogy Louis a barátnőjével szeretne lakni.

-Én is már várom. –Felelte Louis.

- Én csak gratulálok nektek, hogy elkezditek a közös életeteket, remélem minden jól alakul majd, de ha mégsem, akkor Louis számára bármikor nyitva áll a ház ajtaja. –Mondta Harry, hangjában érezhető volt az elkeseredettség.

-Ne szomorkodj barátom, ha akarod, időnként eljövök hozzád és itt alszom. Hidd, attól, hogy elköltözöm, még ugyanúgy a barátod vagyok.

Harry nem tudta már elhinni, teljesen máshogy viselkedik és az elköltözése még rátett egy lapáttal. Miért pont most jut eszébe elköltözni? Na, de ez az új lakás most egy kicsit bezavart, teljesen úgy tűnt, mintha ez korábban meg lett volna tervezve és csak most jöttek össze a dolgok.

-Egy kérdés? Már régóta terveztek össze költözni?

-Igen, már nyáron szerettük volna, csak meg kellett várni, amíg fel nem épül teljesen a ház, illetve még be is kellett rendezni. –Válaszolt büszkén Eleanor.

Ezt is eltitkolta, Louis soha sem beszélt erről. Még jobban csalódott benne. Talán jobb is, hogy elmegy, már úgysem tekint rá legjobb barátként, ez az, ami bántotta. Nem érdekelte már semmi, úgy is van elég barátja, de azok egyáltalán nem hasonlítható ehhez a szoros kapcsolathoz. Vége van, el kell fogadnia.

Vajon Louis mit gondol erről az egészről? Ő nem bonyolította ennyire túl, mint Harry, számára még mindig a legjobb barátja, csak egy kis változást szeretett volna, mert nem lakhat együtt örökké vele, mikor van barátnője. Mostanra érett meg a kapcsolatuk arra, hogy együtt éljenek. Sajnos úgysem lesz, mert ha elkezdődik a turné, akkor alig lesz idejük egymásra, ezt a kevés időt szerette volna kihasználni, hogy kettesben lehessen vele. Viszont kissé elszomorította az a tény, hogy Harry nem akar beletörődni, teljesen letört amiatt, hogy otthont vált. Van már annyi idős, hogy megértse a dolgokat. Az egy dolog, hogy neki nincs komoly kapcsolata, talán erre még nem érett meg, neki csak futó kalandjai vannak, de majd neki is elérkezik az idő, amikor megtalálja a neki való lányt. Azonban a személyiségük és az életfelfogásuk is nagyban eltér, össze sem lehet hasonlítani.

Reggeli után Louis felkapta a bőröndjét, levitte, majd bedobta a csomagtartóba. Indult már vissza, hogy elköszönjön Harrytől, de ő már hamarabb leért.

-Jó legyél! –Mondta Harry Louisnak, majd a nyakába borult, ezután puszival is elköszöntek egymástól. Sajnos ez nem sült el valami jól, mert az utcán közlekedő emberek is látták, és közülük akadt egy-két rajongó is, akik azonnal lencsevégre kapták ezt a kis baráti ölelést, illetve puszit. Sőt, még be is kiabálták, hogy egy szenvedélyes csókot követelnek, de hát nem reagáltak rájuk.

Pár óra telt el a búcsúzás óta, persze nem arról van szó, hogy soha többé ne látnák egymást, csak Harry túldramatizálta az egészet, tehát egy kívülállónak nyilván úgy jöhetett le. Louis kipakolta a cuccait, a ruháit a gardróbba helyezte, Eleanor szintén. Amúgy ez egy hatalmas luxusvilla volt, Eleanor választotta ki. Louis szívesebben költözött volna kisebb házba, de ha a lány ebben érzi jól magát, akkor az ő kedvére tesz. Neki az a legfontosabb, hogy Eleanor boldog legyen.

-Hogy tetszik a ház? –Kérdezte a lány.

-Nagyon szép. Bár egy kisebbnek jobban örültem volna, de ez is jó, a lényeg, hogy te jól érezd magad benne.

-De az is fontos, hogy te is jól érezd magad, hiszen ez a kettőnk háza. Én akkor vagyok boldog, ha te is az vagy. Van kedved elmenni valahová? Mondjuk, mehetnénk vásárolni.

-Semmi kedvem, de ha már beköltöztünk, élvezzük is ki a háznak az előnyét. Kérsz yorkshire teát?

-Igen, az a kedvencem.

Irány a konyha, Louis lefőzte a teát, majd mikor kész lett, leültek a kanapéra és onnan az ablak a kertre nézett, ami gyönyörűen nézett. A fű zöld volt, mivel rendszeresen volt locsolva, illetve volt néhány fa is és bokrok. Természetesen az úszómedence sem maradhatott el.

-Nagyon jó a kilátás, jó választás volt ez a ház. –Mondta Louis, Eleanor csak rámosolygott.

Harry nem bírt már tovább otthon maradni, elment Zaynhez, hogy számon kérje rajta Louis döntését, biztos volt benne, hogy telebeszélte a fejét. Megnyomta a csöngőt, de nem egyszer és nem is kétszer, hanem szó szerint már verte, mint egy idegbeteg. Zayn két percen belül ajtót is nyitott, nem volt valami fényes kedvében a csöngetések miatt.

-Mi ütött beléd? Kijövök akkor is, ha csak egyszer nyomod meg. –Kiabálta.

-Miattad költözött el Louis. Csak te tehetsz róla, mert telebeszélted a fejét ellenem. Mire volt ez jó? Tönkreteszel egy szoros barátságot, féltékeny vagy, mert neked nincs ilyen ember az életedben és nagyon szúrja a szemed, csak tudnám miért vagy ilyen rosszindulatú. Vagy csak a bosszúvágy vezérel? Ezerszer bocsánatot kértem már.

-Állj már le, ember, én nem is tudtam, hogy Louis elköltözött. Mégis hová? Nekem nem mondott semmit, nem tudom, mi bajod van.

-Azt hiszed nem látok át rajtad. Összeköltözött Eleanorral, na de miért teszi ezt? Azt hittem van olyan erős a barátságunk, hogy az utálkozókat legyőzze.

Zayn már kezdett ideges lenni és hirtelen azt hitte, leüti Harryt, de nem tette meg, mert volt neki olyanja, hogy önkontroll. Az csak rosszabbá tette volna az amúgy sem fényes kapcsolatukat.

-Az az utálkozó most én vagyok?

-Főleg te, mivel te neked alkalmad is van arra, hogy ellenem beszéld Louist.

-Nem tudom, mi van veled, de nagyon úgy fest, hogy megkattantál. Jól tudják azok a bizonyos rajongók, te szerelmes vagy Louisba és féltékeny vagy Eleanorra. –Mondta nevetve Zayn, de Harry ezen úgy felhúzta magát, hogy ököllel bevert egy hatalmasat neki, hogy eleredt az orra vére. Zayn már felemelte a kezét, de aztán visszatette.

-Takarodj el innen, veled még viccelni sem lehet, te idióta!

-Hogy mersz ilyeneket mondani? Még jobban rá fognak erre a témára kattanni a rajongók, ne add alájuk a lovat.

-Bocsánatot kérek. Tudod mit? Béküljünk ki. –Ajánlotta Zayn, Harry megállt egy percre és gondolkodni kezdett. 

Prológus

Sziasztok, itt a blogom első bejegyzése, ami a prológus. Remélem elnyeri a tetszéseteket, iratkozzatok fel, írjatok, illetve pipáljatok. Próbálom a legjobbat kihozni a történetből. Szereplők még nincsenek fent, amint van időm, illetve kedvem, fel fogom tenni oldalra. Nem dumálok sokat, jöjjön a lényeg. Jó olvasást. Illetve köszönöm a hat feliratkozót, annak ellenére, hogy még semmi sincs a blogon, feliratkoztak.

Részlet a 22 éves fiú naplójából:

„2012. október 21.

A legjobb barátom, Harry és Zayn valamin súlyosan összevesztek, de pontosan nem tudom min. Csak annyit, hogy folyamatosan ordibáltak egymással, aminek nem akartam a részese lenni. Inkább elvonultam, hogy ne is kelljen végig hallgatnom. Bízom benne, hogy holnapra megbékülnek egymással és minden olyan lesz, mint előtte.

2012. október 22.

Reggel felhívtam Harryt, találkozót beszéltünk meg a kedvenc helyünkön. Nyilván azért, hogy kifaggassam a tegnapi esetről. Legjobb barátok vagyunk, mindent elmondunk egymásnak, tanácsokkal látjuk el a másikat, ha tudjuk. Részemről így van, és nagyon remélem, hogy ő is így van ezzel. Nekem Harry előtt nincsenek titkaim. Várakoztam, mivel Harry negyed órát késett, majd nem sokkal később pár rajongó jött oda hozzánk, kértek velünk egy fényképet, eleget tettünk a kéréseiknek. Kérdeztem Harryt, hogy mi volt tegnap, de nem akarta elmondani és azt sem, hogy miért. Teljesen más volt, mint szokott lenni. Be tudom annak, hogy rossz napja volt és majd megnyugszik.

2012. november 1.

Harry egyre furcsább, nem akar elmondani nekem semmit sem, és kicsit távolságtartóan viselkedik. Csak tudnám miért. Mi baja van? Miért nem mondja el senkinek? Próbáltam faggatni, de került. És ez nekem is nagyon fáj. Már nem vagyunk barátok?

2012. november 4.

Sírtam, de nem látott senki. Hogy miért? Persze, hogy Harry miatt, mert mióta összeveszett Zaynnel, azóta már nem úgy viszonyul hozzám. Mit tettem ellene? Nagyon fájt nekem.

2012. november 5.

Harry odajött ma hozzám és megkérdezte, tegnap miért sírtam. Tagadtam, de rájöttem, felesleges, mivel barátok vagyunk. Vagy csak voltunk? Tettem fel magamnak a kérdést, ő se mondja el, akkor én miért? Aztán arra is rá kellett ébrednem, hogy nem tudok előle dolgokat titkolni, mert talán jobban ismer, mint saját magát. Hát megmondtam neki az igazat, le is esett neki és bocsánatot kért. Újra olyanok leszünk, mint régen?

2012. november 9.

Megtörtént, Harry olyan velem, mint régen. Elmondott mindent, hogy min veszekedtek Zaynnel, de ide nem fogom leírni, mindjárt mondom is, hogy miért. Utána Zayn elhívott valahová, mert beszélni akart velem. Kérdezett egy-két dolgot Harryről, utána nagyon mérges lett, amiért én is megtudtam a veszekedés tárgyát. Nem akarta, hogy más megtudja. Meg akarta ölni Harryt, de én nem fogom engedni. Elsírtam magam előtte, nagyon szégyelltem magam, nem szabadott volna elmondanom. Honnan tudhattam volna, hogy így fog reagálni? Harry nem említette meg egy szóval sem, hogy titokban kell tartani.

2012. november 12.

Zayn bocsánatot kért tőlem, én elfogadtam, mivel én nem haragszom rá. Elkísértem a tetováló szalonba, mert tetkót szeretett volna, majd mondta, hogy én is csináltassak egyet, mert tök jól nézne ki. Először nem akartam, amúgy sem akartam tetkót, de belevitt, rá tudott beszélni. Elkészült az első tetkóm, nem lett túl nagy, de örültem neki. Nem sokáig, mert Harry leszedte a fejem, amiért elmentem Zaynnel, meg a tetkó miatt is. Pedig ő tényleg nem szólhatna, mert neki is van egy csomó. De ismert engem, pontosan tudta, hogy én nem szeretnék és azt is, hogy Zayn beszélt rá. Megint veszekedtek. Most miattam, ami nagyon fájt. Niall és Liam meg csak kívülállók voltak, ők nem tudták, hogy miért veszekedtek, de nem is érdekelte őket. Nekik csak az volt a fontos, hogy béküljenek ki minél előbb.”

Persze, a napló sokkal több mindent tartalmazott, azonban csak a legfontosabbak vannak kiemelve. Egy nagyon szoros barátság, ami most nagyon törékeny lett ezek miatt. Kezdenek megváltozni a dolgok. De ezeket a változásokat ez a barátság ki fogja bírni? Harrynek és Louisnak be kell bizonyítaniuk, hogy a köztük lévő testvéri kapcsolat mindennél és mindenkinél erősebb. Menni fog nekik?